Lesz jobb

Publicisztika

Hogy a kommunisták ne jöjjenek vissza a hatalomba, azért az öreg ördöggel is érdemes cimborálni nyilván.
Ám ha kiderül, hogy nincsenek kommunisták, illetve hogy nem is voltak, csak a hiedelem róluk, attól ő, az ördög még marad. Nem lehet kidobni. És olyan sincs, hogy na, vasárnapi ebédre nem hívom azért meg, és csak egy kicsit vagyok jóba vele. Örök barát.

Lengyelországban októberben két jobboldali párt nyerte a parlamenti választásokat. Nem voltak rosszban egymással. Az egyik, a Jog és Igazságosság (PiS) amolyan etatista, enyhén kapitalizmus-, kicsit EU-ellenes, vagy legalábbis EU-szkeptikus pártféleség, amely feladatát nemcsak a zökkenőmentes ügyintézésben látta, hanem egy új köztársaságról, meg morális megújulásról és megtisztulásról és az állam újjászületéséről ábrándozott. Sok ilyen pártot látott már a történelem, Dél-Amerikában például, lehetett volna az is a nevük, hogy Jólét, Haza és Felvirágzás Közösen Párt, vagy Megújulás és Fegyelem Párt, vagy Egyenes Út az Erkölcsi Tisztaságba Mozgalom. A liberalizmust meg az individualizmust, azt nagyon nem szerette, de ezekről - egy darabig legalábbis - súlyban tartotta a pofáját. Azért, mert a másik jobboldali párt, a Polgári Platform (PO) - az ő testi-lelki jó barátja - épp ilyen liberális párt volt, bár nem balodali, hanem konzervatív-liberális, és elég hazafias úgyszintén. Elvekről nem sokat vitatkoztak, még kiderülhetett volna, hogy egy csomó dolgot nem egészen egyformán látnak, és ezt nem akarták, elvégre be lett ígérve a koalíció. A mérsékelt (az uniós tagság, a piacgazdaság, a köztársa-ság híveit megszólító) és a nem olyan mérsékelt jobboldal szövetségre lépett. És legyen elég annyi, hogy abcúg a kommunistákkal.

De ez, sajnos, nem volt elég semmire.

Parlamenti koalíciójuk végül azon csúszott el, hogy a közvetlenül az országgyűlési után rendezett elnökválasztáson egymás ellen indítottak jelöltet, s ez a küzdelem kissé elfajult. Ám ez ma már érdektelen. Miként az is, hogy a PiS vagy a PO mohósága futtatta-e zátonyra e szövetséget. A kudarcot nem taktikai hibasorozat, de még csak nem is a programok összeegyeztethetetlensége okozta (ilyennel, politikai cselekvéssorozatra lefordítható akciótervvel egyikük sem rendelkezett). Hanem a két gyökeresen eltérő államfilozófia: az intézményrendszert alapjaiban átalakítani kívánó radikalizmus sehogyan sem fért (volna) meg a gazdasági liberalizmus meg a képviseleti demokrácia rutinjával.

A PiS most kisebbségben fog kormányozni - de nem a PO, hanem két szélsőjobboldali kis párt, az agrárradikális Önvédelem és a Lengyel Családok Ligájának külső támogatásával. Az előbbi sem egy matyóhímzés, képzelük el Zsikla Győzőt traktorján a Szejmbe hajtatni. Az utóbbit viszont bízvást nevezhetjük klerikálfasisztának. A két háború közötti antiszemitizmus és sovinizmus hagyományait éleszti újra; uralkodó gondolata a lengyel önelvűségé, egyszerre Amerika-, Európa- és persze oroszellenes; fiókszervezete, az Összlengyel Ifjúság skinheadzenekarok koncertügynökségeként híresült el, bevett köszöntésük a karlendítés. Arra talán jók lesznek, hogy a PiS mellettük mérsékelt, józan erőnek látsszék; de a káosz, amit ez a kormány Lengyelországra fog hozni, már most ijesztő kontúrokat ölt. Amit e pártok közösnek gondolnak - az antikomunizmus - nem létezik; valamiféle megfoghatatlan indulaton, sőt, gyűlöleten kívül nincs semminémű intellektuális tartalma. Ennélfogva sem értelemmel bíró kormányzati politikát, sem tartós politikai szövetségeket sem lehet rá alapozni. Az államéletet most egy darabig kizárólag az intrikák fogják irányítani; hamvukba holt reformkísérletek lesznek, és randa ideológiai balhék.

Aztán új választások. Remélhetőleg nem sokára; és nem csak ezek közül.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.