Lesz jobb

Publicisztika

Hogy a kommunisták ne jöjjenek vissza a hatalomba, azért az öreg ördöggel is érdemes cimborálni nyilván.
Ám ha kiderül, hogy nincsenek kommunisták, illetve hogy nem is voltak, csak a hiedelem róluk, attól ő, az ördög még marad. Nem lehet kidobni. És olyan sincs, hogy na, vasárnapi ebédre nem hívom azért meg, és csak egy kicsit vagyok jóba vele. Örök barát.

Lengyelországban októberben két jobboldali párt nyerte a parlamenti választásokat. Nem voltak rosszban egymással. Az egyik, a Jog és Igazságosság (PiS) amolyan etatista, enyhén kapitalizmus-, kicsit EU-ellenes, vagy legalábbis EU-szkeptikus pártféleség, amely feladatát nemcsak a zökkenőmentes ügyintézésben látta, hanem egy új köztársaságról, meg morális megújulásról és megtisztulásról és az állam újjászületéséről ábrándozott. Sok ilyen pártot látott már a történelem, Dél-Amerikában például, lehetett volna az is a nevük, hogy Jólét, Haza és Felvirágzás Közösen Párt, vagy Megújulás és Fegyelem Párt, vagy Egyenes Út az Erkölcsi Tisztaságba Mozgalom. A liberalizmust meg az individualizmust, azt nagyon nem szerette, de ezekről - egy darabig legalábbis - súlyban tartotta a pofáját. Azért, mert a másik jobboldali párt, a Polgári Platform (PO) - az ő testi-lelki jó barátja - épp ilyen liberális párt volt, bár nem balodali, hanem konzervatív-liberális, és elég hazafias úgyszintén. Elvekről nem sokat vitatkoztak, még kiderülhetett volna, hogy egy csomó dolgot nem egészen egyformán látnak, és ezt nem akarták, elvégre be lett ígérve a koalíció. A mérsékelt (az uniós tagság, a piacgazdaság, a köztársa-ság híveit megszólító) és a nem olyan mérsékelt jobboldal szövetségre lépett. És legyen elég annyi, hogy abcúg a kommunistákkal.

De ez, sajnos, nem volt elég semmire.

Parlamenti koalíciójuk végül azon csúszott el, hogy a közvetlenül az országgyűlési után rendezett elnökválasztáson egymás ellen indítottak jelöltet, s ez a küzdelem kissé elfajult. Ám ez ma már érdektelen. Miként az is, hogy a PiS vagy a PO mohósága futtatta-e zátonyra e szövetséget. A kudarcot nem taktikai hibasorozat, de még csak nem is a programok összeegyeztethetetlensége okozta (ilyennel, politikai cselekvéssorozatra lefordítható akciótervvel egyikük sem rendelkezett). Hanem a két gyökeresen eltérő államfilozófia: az intézményrendszert alapjaiban átalakítani kívánó radikalizmus sehogyan sem fért (volna) meg a gazdasági liberalizmus meg a képviseleti demokrácia rutinjával.

A PiS most kisebbségben fog kormányozni - de nem a PO, hanem két szélsőjobboldali kis párt, az agrárradikális Önvédelem és a Lengyel Családok Ligájának külső támogatásával. Az előbbi sem egy matyóhímzés, képzelük el Zsikla Győzőt traktorján a Szejmbe hajtatni. Az utóbbit viszont bízvást nevezhetjük klerikálfasisztának. A két háború közötti antiszemitizmus és sovinizmus hagyományait éleszti újra; uralkodó gondolata a lengyel önelvűségé, egyszerre Amerika-, Európa- és persze oroszellenes; fiókszervezete, az Összlengyel Ifjúság skinheadzenekarok koncertügynökségeként híresült el, bevett köszöntésük a karlendítés. Arra talán jók lesznek, hogy a PiS mellettük mérsékelt, józan erőnek látsszék; de a káosz, amit ez a kormány Lengyelországra fog hozni, már most ijesztő kontúrokat ölt. Amit e pártok közösnek gondolnak - az antikomunizmus - nem létezik; valamiféle megfoghatatlan indulaton, sőt, gyűlöleten kívül nincs semminémű intellektuális tartalma. Ennélfogva sem értelemmel bíró kormányzati politikát, sem tartós politikai szövetségeket sem lehet rá alapozni. Az államéletet most egy darabig kizárólag az intrikák fogják irányítani; hamvukba holt reformkísérletek lesznek, és randa ideológiai balhék.

Aztán új választások. Remélhetőleg nem sokára; és nem csak ezek közül.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.