Kurt Gödel osztrák matematikus volt. 1931-ben publikálta nevezetes nemteljességi tételét, amely máig izgalomban tartja a gondolkodó embert a matematikustól a filozófusig, a komputertudóstól a társadalomtudósig. Gödel igazolta, hogy minden axiómarendszer, ha ellentmondásmentes, akkor tartalmaz olyan állításokat, amelyről nem dönthető el, hogy igaz vagy hamis. Kicsit lazábban átfogalmazva: minden rendszerben lesznek olyan problémák, amelyek a rendszer fogalmaival nem oldhatók meg.
A demokratikus jogállam is axiómarendszer, csak nem így szoktuk nevezni. Axiómái, vagyis az elfogadott alapkövei, alapvető állításai általában alkotmányban öltenek testet, amelyből aztán az egész jogrendszer levezethető. A valaha szebb napokat látott Alkotmánybíróság legfontosabb feladata éppen az, hogy megvizsgálja az adott törvény, törvénytervezet (vagyis egy állítás) viszonyát az alkotmányban foglalt axiómákhoz. Ha az alapelveknek ellentmondó törvényt (tervezetet) talál, akkor ezt jelzi, így őrizvén meg az axiómarendszer ellentmondás-mentességét.
Persze, ne gondoljuk, hogy a jogrendszer olyan egzakt és ellentmondásmentes, mint a matematika. Ez azonban egyáltalán ne ejtsen kétségbe senkit, mert a matematika alkalmazása egy adott szakterületre mindig csak bizonyos keretek között lehetséges.
| ||
Próbáljuk meg alkalmazni a társadalomra a Gödel-tételt, amely szerint egy axiómarendszerben lehetnek megválaszolhatatlan kérdések, megoldhatatlan problémák. Léteznek ilyesmik a való életben? Sajnos igen, tömegével.
Például Adolf Hitler demokratikus választások (és a demokratikus berendezkedéstől nem idegen különféle politikai alkuk) következtében került hatalomra, vagyis ez a momentum beleillett az akkori demokrácia szabályrendszerébe. Tudjuk viszont, hogy a hatalomból őt soha senki el nem mozdíthatta volna demokratikus módszerekkel, ugyanis fokozatosan úgy alakította a környezetet, hogy ez ne is legyen lehetséges (nem mellesleg számos, demokráciától idegen módszert is alkalmazott a hatalma növelése érdekében). Mi ez, ha nem a Gödel-tétel megnyilvánulása egy konkrét esetben.
Mi történt ezek után? Egy demokráciában felmerült problémát – a demokrácia megszűnt demokráciának lenni – nem demokratikus módszerrel (háborúval) sikerült csak megoldani. És mi történt a felelősökkel, hogyan sikerült igazságot szolgáltatni a nürnbergi perben? Ha ragaszkodnak a demokratikus jogelvekhez, akkor sehogy sem sikerült volna. Az igazságszolgáltatás érdekében visszamenőlegesen kellett törvényt alkotni, amely alapján el lehetett ítélni a nyilvánvaló bűnösöket. Nem igazán jogállami módszer, nem teljesen kerek megoldás. Szerencsére a győztes hatalmakat ez nem zavarta. Mintha ismerték volna a Gödel-tételt, és ennek figyelembevételével alkottak volna új alapelveket (axiómákat), amelyek alapján már megoldható lett egy addig megoldhatatlan probléma.
Úgy tűnik, minden jogállam életében elérkezhet a gödeli pont, amikor a jogállam érdekében nem jogállami módszereket kell alkalmazni. Számos történelmi példa szól arról, hogy egy addig jól működő rend nem nyújt megoldást a felmerülő problémákra. A forradalmak, lázadások gyakran (de lehet, hogy mindig) a Gödel-tétel megnyilvánulásai a társadalmak életében. Ilyenkor aztán új axiómarendszer születik (előtte többnyire nagy káosz keletkezik: lefejezik a királyt, kikiáltják a köztársaságot, emberek halnak meg stb.), amelyben új fogalmak jelennek meg, hogy az eddig megoldhatatlan problémák is megoldhatóvá váljanak. Az új axiómákból felépül az új jogrend, amely sokáig jól működik, ám előbb-utóbb felbukkan egy újabb kérdés, amelyre nem sikerül választ találni. Aztán jön még néhány hasonló – és itt egy újabb gödeli probléma.
Úgy tűnik számomra, hogy most is ilyen kérdéssel állunk szemben. Sőt, többel is. A magyar demokrácia, a jogállam 25 évig jól, rosszul, de működött. A mai hatalomgyakorlók demokratikusan jutottak hatalomra, ehhez nem férhet kétség. Cselekedeteik azonban alapvető jogelveket sértettek (nem sorolom őket, mindenki tudja, ha nem teljesen vak és süket). Mivel minden fontos posztot megszálltak, minden fontos törvényt a maguk számára versenyelőnyt biztosítóvá alakítottak, minden megszerezhető vagyont megszereztek, ráadásul az erőszakosságukkal a magyar választópolgárt sikerült mély apátiába taszítani, így nem sok esélyt látok a helyzet megváltoztatására. Elvileg ugyan lehet esélye az ellenzéknek megnyerni a választást a fentebb említett ellenszél ellenére, sőt az új választási törvény alapján akár abszolút többséget is lehet szerezni viszonylag jelentéktelen előnnyel is, de ez csak elvi lehetőség. Egy ilyen szétesett, atomjaira hullott társadalomban ez az esély mikroszkopikus. A következő választáson is a Fideszt tartom valószínű befutónak. Gödeli helyzet, ami mára kialakult.
De legyünk optimisták, és tegyük fel, hogy valami csoda folytán a Fidesz elveszíti a hatalmat a következő választáson. Eddig a történet jogállami keretek között menne. És azután? Mit tehet a következő kormány az ügyészséggel, az Alkotmánybírósággal, az elkobzott magánynyugdíjpénztári pénzek kárvallottjaival, a trafikokkal, az állami földek nyerteseivel és veszteseivel, a Simicska-birodalommal, az Orbán-vagyonnal, az új oligarchák vagyonával, és még több oldalon keresztül sorolhatnám, hogy mi mindennel kellene valamit kezdenie. Van erre jogállami megoldás? Nincs. A pozícióban maradt Fidesz-klientúra nem fog asszisztálni saját maga kinyírásához és vagyona elkobzásához. Hiába lesz az új kormány kezében a hatalom, ha minden más a Fidesz kezében marad.
Nem szívesen írom le, mert a demokratikus jogállam feltétlen híve vagyok, de ezekre a problémákra nincs jogállami megoldás. A normális demokrácia helyreállításához nem demokratikus megoldásokon keresztül vezet az út. A választáson nyertes pártnak (vagy koalíciónak) fél egy évre fel kell függesztenie a jogállamot, és a diktatúrákra jellemző módszerekkel helyre kell állítani a demokrácia működéséhez szükséges normális környezetet. Tudom, liberális barátaim most skandalumot kiáltanak, de a másik lehetőség az, hogy az új kormány elsüllyed a működésképtelenség mocsarában. Az igazságtalanságok orvoslására, az ország demokratikus jogrendjét lerombolók felelősségre vonására tett minden próbálkozásuk kudarcba fullad. Vagy megértjük a Gödel-tételt, vagyis elfogadjuk, hogy a világot természeti törvények irányítják, és akkor megoldjuk a felgyülemlett problémákat, vagy ragaszkodunk a régi axiómarendszerünkhöz – ami jelen esetben az immár csak formális jogállamot jelenti –, és akkor a fideszes vezérkar és a klientúra röhögni fog a markába, és azt fogja mondani, megérte.
Nem szeretnék a miniszterelnök helyében lenni. Sem a mostaniéban, sem egy ellenzékből érkező jövőbeliében. Amikor gödeli helyzet van, akkor nagyon könnyű hibázni. Az utókor sosem keres mentségeket az ilyenkor elkövetett hibákra. Igaz, ha sikerül átevickélni ezeken a zavaros vizeken, akkor előbb-utóbb kap valaki egy köztéri szobrot, főleg akkor, ha az illető végül elbukott, pláne, ha kivégezték. Ez is egy hungarikum.
A szerző egyetemi oktató.
