Amúgy pedig mindenkinek igaza lehet, noha maga a konkrét hír - amely, mit ad isten, épp akkor került elõ, amikor a két érintett a szabadságát tölti - nagy valószínûséggel kamu. Persze: Medgyessy akár meneszthetné is Gyurcsányt, mintegy elõvágásként megszabadulva ily módon a posztját leginkább veszélyeztetõ riválistól. Persze: Gyurcsány akár terjeszthetné is magáról ezt az álhírt, tudván, hogy a közvélemény elõtt és a pártban egyaránt mind népszerûtlenebb Medgyessy barátsága olyan, mint a Piszkos Fredé; ergo akit a kormányfõ utál és elüldöz a kabinetébõl, az magától értetõdõen számíthat rokonszenvre. Szép kerek történet mind a kettõ, és mint általában a szép kerek történetek, egyik sem igaz.
Akkor viszont mi van? A "sztori" eredete a kánikulai hírínségben keresendõ? Annyiban mindenképp, hogy a Népszabadság forrásai tisztában lehettek azzal: információjuk a nyár miatt minden bizonnyal versenytárs nélkül marad napokig. Lehet elemezni, kombinálni rogyásig. Lehet manipulálni. Például - hogy mi se maradjunk ki a narratívagyártásból - az MSZP-ben folyó helyezkedést. Nem állítható azonban, hogy mindez a véletlen mûve. Az hosszú idõ (körülbelül tavaly õsz) óta tudható, hogy Medgyessyt a szocialisták azért tartják életben, mert jobbat egyelõre nem találtak helyette; és az is világos, hogy e játszmában a kormányfõ nem báb a párt kezében, mint aminek sokan hitték és remélték. Harc van: Medgyessy politikusi túléléséért küzd. De hogy a pártban kik és pontosan miért gyepálják egymást, azt talán még õk maguk sem tudnák megmondani. A valósághoz alighanem akkor járunk a legközelebb, ha megkockáztatjuk: leginkább mindenki mindenki ellen és legfõképpen saját magáért kavar. Nem véletlen, hogy eddig egyetlen kormány idején sem fordult elõ az, ami ebben a ciklusban megszokottá vált a szocialistáktól: az, hogy a legnagyobb kormányzó párt képviselõi gyakran és igen nagy kedvvel dobják föl vagy éppen sározzák be egymást háttérinformátorként. Ez sokkal, de sokkal többet elárul szervezeti és morális állapotukról, mint a megannyi veretes nyilatkozat a megújulásról, miegyebekrõl. Lehet, hogy ennek mindvégig Medgyessy gyengítése meg a pártelnöki székért folytatott "verseny" volt az oka. Az eredmény mindenesetre katasztrofálisra sikeredett: és ha valaki csodálkozva fölkiáltana, hogy "jé, még van MSZP?", nehéz volna rá mit mondani.
Ha a párt hirtelenjében egy emberként sorakozna föl a kormányfõ mögött, a jelenlegi helyzeten az sem javítana. Ennek lehetõségét ugyanis mindkét fél eljátszotta: Medgyessy azzal, hogy rossz miniszterelnök, az MSZP azzal, hogy elfelejtett pártként mûködni. A feltápászkodáshoz elõször is annak a belátása kellene, hogy manapság senki nem tesz többet a jobboldal 2006-os nagyarányú gyõzelméért a szocialistáknál. Ha ez megvan, túl kellene lendülni azon az infantilizmuson, hogy inkább bukjon a párt, mint hogy X pártelnök, Y miniszterelnök, Z frakcióvezetõ legyen. És ha ezzel is megbirkóztak a derék státusférfiak, gyorsan és határozottan pártelnököt és miniszterelnököt kellene választani - s ha ez mind megvan, még mindig sokat kell tenniük azért, hogy a következõ választást ne veszítsék el már 2006 elõtt. Igaz, ez is egy olyan szép, kerek történet, hogy biztosan nem lesz igaz.
