Visszaszámlálás

  • 2004. július 22.

Publicisztika

Már megint megmondta valaki nagyon illetékes, hogy merre hány méter - Schmitt Pál hivatalból. Tényleg, miért nincsen õ még Brüsszelben vagy Strasbourgban, hogy melegebb helyekrõl most ne is essék szó? Tán eskütétel, tán formaruha-bemutató, hogy nyolc aranyunk és ennyi meg annyi érmünk lesz az olimpián. Így megy ez már mióta - nyilván Farkas Mihály is leadta Helsinki elõtt a rendelést, s azóta minden éppen aktuális marha. Csodálkoznánk, ha Schmitt nem tette volna hozzá, hogy "merjünk nagyok lenni". Merjél, kisöreg! Nekünk nem kell.

Athén nagyon szép város, büszke lehet rá Európa. Olyan, mint a nyolcadik kerület - ahová valami pimf raktározási gond miatt összehordták a világ legcsodálatosabb mûemlékeit. Itt írtuk alá hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz, és itt ütünk majd pecsétet erre a kontraktusra. Mit pecsétet, pecséteket. Telebélyegezzük, mint Hubicka (Tapicska) forgalmista a pénztáros kisasszony fenekét. Aztán kiülünk a Plakára, és dicsérjük az isteneket, a bajnokok földjét, dicsérjük önmagunkat. Így lesz ez, történjék bármi. Csapjon le a sistergõs ménkû, hulljanak az égbõl politikailag inkorrekt jelenségek - akkor is. Boldogok leszünk és büszkék, madarat lehet majd fogatni velünk. Már most lehetne - ha nem is akárkinek, de speciel az olimpián részt vevõ sportolóink kedviért az ilyesmi bõven beleférne.

Mert mi nem merünk nagyok lenni. Mi akkorák szeretnénk lenni, amekkorák vagyunk, és ezúttal a legjobbjaink fognak képviselni bennünket Athénban. Dehogy nyolcat - kocsin tolják majd haza az aranyakat. Charterjáratokat kell beállítani, csak az érmeknek.

És ha nem?

Ha nem hoznak egy vasat sem, csak valami szuvenírt, Parthenonnal díszített sörnyitót?

Oh, igen, akkor... akkor kiülünk a Plakára, és dicsérjük az isteneket, a bajnokok földjét, dicsérjük önmagunkat.

Mert mi nem merünk nagyok lenni. Mi akkorák leszünk, amekkorák vagyunk, és ezúttal a legjobbjaink képviseltek bennünket Athénban - és megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Hiszen az ilyesmit nem számokban mérik, de még csak nem is centiméterekben, másodpercekben, K. O.-ban. Ott mérik ezt a szívünkben, a lelkünkben. Vagy kimaradt valamilyen testrész?

Ja, igen: már most meghajtjuk fejünket Magyarország sportolói elõtt.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.