Visszaszámlálás

  • 2004. július 22.

Publicisztika

Már megint megmondta valaki nagyon illetékes, hogy merre hány méter - Schmitt Pál hivatalból. Tényleg, miért nincsen õ még Brüsszelben vagy Strasbourgban, hogy melegebb helyekrõl most ne is essék szó? Tán eskütétel, tán formaruha-bemutató, hogy nyolc aranyunk és ennyi meg annyi érmünk lesz az olimpián. Így megy ez már mióta - nyilván Farkas Mihály is leadta Helsinki elõtt a rendelést, s azóta minden éppen aktuális marha. Csodálkoznánk, ha Schmitt nem tette volna hozzá, hogy "merjünk nagyok lenni". Merjél, kisöreg! Nekünk nem kell.

Athén nagyon szép város, büszke lehet rá Európa. Olyan, mint a nyolcadik kerület - ahová valami pimf raktározási gond miatt összehordták a világ legcsodálatosabb mûemlékeit. Itt írtuk alá hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz, és itt ütünk majd pecsétet erre a kontraktusra. Mit pecsétet, pecséteket. Telebélyegezzük, mint Hubicka (Tapicska) forgalmista a pénztáros kisasszony fenekét. Aztán kiülünk a Plakára, és dicsérjük az isteneket, a bajnokok földjét, dicsérjük önmagunkat. Így lesz ez, történjék bármi. Csapjon le a sistergõs ménkû, hulljanak az égbõl politikailag inkorrekt jelenségek - akkor is. Boldogok leszünk és büszkék, madarat lehet majd fogatni velünk. Már most lehetne - ha nem is akárkinek, de speciel az olimpián részt vevõ sportolóink kedviért az ilyesmi bõven beleférne.

Mert mi nem merünk nagyok lenni. Mi akkorák szeretnénk lenni, amekkorák vagyunk, és ezúttal a legjobbjaink fognak képviselni bennünket Athénban. Dehogy nyolcat - kocsin tolják majd haza az aranyakat. Charterjáratokat kell beállítani, csak az érmeknek.

És ha nem?

Ha nem hoznak egy vasat sem, csak valami szuvenírt, Parthenonnal díszített sörnyitót?

Oh, igen, akkor... akkor kiülünk a Plakára, és dicsérjük az isteneket, a bajnokok földjét, dicsérjük önmagunkat.

Mert mi nem merünk nagyok lenni. Mi akkorák leszünk, amekkorák vagyunk, és ezúttal a legjobbjaink képviseltek bennünket Athénban - és megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Hiszen az ilyesmit nem számokban mérik, de még csak nem is centiméterekben, másodpercekben, K. O.-ban. Ott mérik ezt a szívünkben, a lelkünkben. Vagy kimaradt valamilyen testrész?

Ja, igen: már most meghajtjuk fejünket Magyarország sportolói elõtt.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.