Egy fővárosi költségvetés napi ára 44 ezer forint - ötszázharmincvalahány milliárdért pimf tétel. Ám sokkal többe fog ez fájni a koalíciónak. Ma épp Kivágó Iván Györgyné egekbe szökő honoráriumától kéne rosszul lennünk: "Tízezreket kap Kivágóné két és fél órára..." (vannak ezzel így még páran a rokon szakmákban). Persze, hányunk mi is az egész históriától, de szerintünk nem a sztárgázsi, s nem is az "ősbűn" - ti. egy volt III/II-es tiszt kinevezése - okozza jelenünk legfőbb bajait.
Hanem az, hogy Kivágóné lemondott.
Marika, maradni kellett volna, ha már egyszer a Párt (volt olyan hülye, és) odaállított. Volt itt már III/II-es miniszterelnök is, és nem az ügynökmúltja miatt kellett távoznia.
Magyarország húsz év alatt nem volt képes feldolgozni legutóbbi diktatúrájának örökségét (nem is erőltette). Ez elég nagy baj, sőt súlyos hiba, alkalmasint mélyreható társadalmi probléma. Lehet, hogy el is ment már ez a hajó, s a feladat az utókorra marad, de lehet, hogy még most sem késő. Mindenesetre Kivágóné megfeszítése sem oldaná meg. Ilyenformán kizárólag politikai következményei vannak Kivágóné ügyének. S ilyenként a szavatossága is könynyen belőhető (rövid) - társadalmi kihatása pedig zérus.
Kivágóné húsz éve önkormányzati képviselő Soroksáron, most épp szociális és egészségügyekért felelős alpolgármester - az is lehet, hogy érti a dolgát, de ez a történet fordulatainak tükrében elhagyható mellékszál -, ha maradt volna, tán kiderül.
Mint ahogy azokról is kiderült, hogy alkalmatlanok, akik nem számolván a könnyen kisakkozható politikai purparléval, oda rakták őt, ahova, mákvirággal betölteni a mákvirág helyét. Ám a politikai purparlék sorsa - ezt is megtanulhattuk a húsz év alatt - a 15 perces hírnév, aztán jön más valami, meg más valami. Kivágóné jelölése egy rosszízű politikai balhét generált, amit el lehet éppenséggel veszíteni, de aztán ki kell állni a következő balhéra. Ellenben, hogy Kivágóné jött, lenyomott két eskütételt, megnyomott egy gombot, nyomott néhány cvikipuszit a társainak, s a virággal balra el - nos, ez valóban a vásári komédiák, bohócfesztiválok szintjére lökte Budapest önkormányzatának működését. Amiből maga a főpolgármester csörgősipkája is látványosan kiragyogott. Nem esküdött fel Kivágóné attól, hogy a megbántódott Demszky nem eskette fel? Hát akkor? Kinek szólt a magánszám? Az SZDSZ-ből a Fidesz felé elszivárgóknak? Ja, most biztos tömegesen térnek vissza.
Viszont ha Kivágóné nem szivárog el a büdzsé megszavazása után, sőt marad, tán még arra is sansza lett volna, hogy másfél esztendős működésével valamennyire feledtesse kinevezésének körülményeit. Hogy tegyen valami jót is, netán. Tehát azok, akik hozzájárultak a lemondáshoz, vagy épp tanácsolták neki, hogy monnyon le, azok csinálták a legnagyobb hülyeséget. Akkorát, mint Horn Gábor az emlékezetes poharas számában: politikai önhorog, a gyávák következetlensége.
Mert így tényleg csak a szánalmas bolhacirkusz, a 44 ezer HUF-os gombnyomás maradt meg - akár a történelemnek, akár a szavazóknak.
