Már Merkel az ellenség

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. október 20.

Publicisztika

Vajon ki kerekedik felül: a józan megfontolás és a demokrácia, vagy pedig az a civilizációs küzdelem, amelybe Orbán szívesen belesodorná az egész kontinenst.

Már jó ideje számol a világ azzal, hogy a Fidesz módjára egyre szélsőségesebb lengyel Jog és Igazságosság párt (PiS) nyeri az október 25-i választásokat, ám az utóbbi napok közvélemény-kutatásai még elrettentőbb képet mutatnak. A PiS már 40 százalékos támogatottságot tudhat magáénak, míg legfőbb ellenfele, a liberális Polgári Platform (PO) mindössze 24 százalékon áll. A baloldal pedig tudvalevőleg nem is létezik.

Mi a magyarázata ennek az előretörésnek – teszik fel sokan a kérdést. Mert sem a PiS kormányfőjelöltje, Beata Szydło, sem pedig a jobboldali államfő, Andrzej Duda a kampányban nem mutatkozott túl aktívnak, egyikük szereplése sem bizonyult emlékezetesnek. A magyarázat a párt rossz szellemének, Jarosław Kaczyńskinak a magatartásában rejlik, aki az elmúlt hetekben újra és újra emlékeztette a lengyeleket arra, hogy a jelenlegi, PO által vezetett kormány „kapitulált az iszlám menekültinvázió előtt”, míg a PiS eközben a „keresztény Európát védte” kitartó igyekezettel. Szóhasználata teljes egészében követi Orbán Viktorét.

A régi ellenségekkel szemben - 2012, Budapest

A régi ellenségekkel szemben – 2012, Budapest

Fotó: MTI

A kelet-európai rendszerváltásokat követően Samuel P. Huntington megjelentette azóta klasszikussá vált könyvét A civilizációk összecsapásáról. Ebben nem a „történelem végét” vizionálja (mint Francis Fukuyama), hanem olyan új konfliktusok kitörését, melyek inkább a középkor vallásháborúira emlékeztetnek, mint a felvilágosodás nemzeti-szekuláris konfliktusaira. Ám míg Huntington az ázsiaias szláv ortodoxia és az európai kereszténység közötti civilizációs összeütközésről beszélt, addig számos kelet-európai politikusnak – Orbánnak, s nyomán most Kaczyńskinak is – sikerül e konfliktust Európán belülivé tenni. Gyakorlatilag Kelet-Európa áll ma szemben Nyugat-Európával, s magának igényli a világ megbecsülését azért, hogy megvédi az igaz kereszténységet a nyugati multikulturalizmussal szemben.

Persze, e politikai harcnak éppoly kevés köze van a kulturális önvédelemhez, mint bárminemű civilizációhoz: mind Orbán, mind Kaczyński jogot követel magának ahhoz, hogy demokrácián kívüli létet teremtsen politikai közösségének, s ezért nemcsak otthon, úgymond nemzeti szinten szakítja szét a társadalmat, hanem mindezt európai dimenziókban is meg kívánja valósítani. Ez az ő szempontjukból logikus, hisz Magyarország és Lengyelország is az Európai Unió tagja lett, így az unió által megteremtett korlátok útjában állnak politikai szándékaiknak. Orbán és Kaczyński politikája így logikusan el kell, hogy jusson az egyes nemzeteken belül keltett ellentétektől az európai szintű konfliktusokig.

Az utóbbi hetek menekültáradata, s az arra adott radikálisan eltérő nyugati – főként német – és keleti – főként a piszkos V4-es – válaszok jól láthatóvá teszik e konfliktus irányát és dinamikáját. Míg az Orbán vagy Kaczyński típusú vezetőknek kezdetben csak a baloldali és liberális politikusokkal volt vitája, jelenleg már személyes ellenfélnek tekintenek minden demokratát, beleértve a jobboldalhoz tartozókat is. Nem véletlen, hogy Orbán támadást indított Merkel ellen, s kisvártatva követte ebben Kaczyński is, akinél egyébként sem számított a Németországgal szembeni politika újdonságnak.

Az orbáni politika eredményes kritikáját eddig főként az akadályozta, hogy különböző aktuális vagy praktikus megfontolások miatt megvédték azt a jobboldali demokraták. Ám a Fidesz, és október 25. után a hozzá – valószínűleg immáron kormányzati pozícióból – csatlakozó PiS támadása a nyugati jobboldalt is szükségképpen eléri majd azon egyszerű oknál fogva, mert azok is demokraták. Érdekes és egyben sorsdöntő lesz megfigyelni, ki kerekedik felül: a józan megfontolás és a demokrácia, vagy pedig az a civilizációs küzdelem, amelybe Orbán a legcsekélyebb visszafogottságot is mellőzve szívesen belesodorná az egész kontinenst.

A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”