Egy Fidesz-szervezet képtelen természetrajza

Publicisztika

Dögöljön éhen, takarodjon innét, ha ez nem megy, akkor lehetetlenítsük el a nyilvánosságban, jelentsük fel a rendőrségen, kezdeményezzünk ellene pert. Volt kollégánk, a gyulai képviselő-testület egyetlen ellenzéki képviselőjének újabb megfigyelései a létező NER-ről.

Nemcsak hazaáruló, hanem a város felkent ellensége is vagyok az önkormányzatot vezető kormánypárti képviselők szerint, Gyula szégyenfoltja. Nagyjából így összegezhető a 31 ezres Békés megyei település helyi Fidesz-szervezetének a „politikája” és „kommunikációja”, amelyet a képviselő-testület egyszemélyes ellenzékével szemben folytat. Az alábbi írás folytatása az Így lettem a nép ellensége című, fél évvel ezelőtti cikkemnek.

*

A Fidesz gyulai vezetői – akik egyúttal az önkormányzat irányítói – sok mindent szeretnek, de a sajtószabadságot, a más hangot, az általuk nem ellenőrzött kommunikációt, s azt, ha pontokba szedve megírják politikai mesterkedéseiket, hát, azt nem. A fentebb említett, és helyben nagy visszhangot kiváltott Narancs-cikkem után újult erővel indult be ellenem az „egész pályás letámadás”. Furcsa, hogy miközben azt harsogják, hogy személyem említésre sem méltó, mégis úton-útfélen szapulnak. Propagandájuk alaptézise gyermekien egyszerű: aki nem velük van, az Gyulának és az országnak, továbbá minden előrevivő és jó dolognak csak ellensége, kerékkötője lehet. Azt pedig, hogy mi a jó és előrevivő, azt a gyulai Fidesz dönti el.

Így hát ennek szellemében luxuséletvitellel (nagy értékű gépkocsi stb.), azaz a bevallott jövedelmemmel arányban nem lévő életmóddal vádolt meg egy sajtótájékoztatón az egyik alpolgármester, Kónya István. Felszólított: módosítsam vagyonnyilatkozatomat. Sem előtte, sem utána nem próbálta velem tisztázni, hogy számára mi nem világos. „Konkrétumaiból” persze semmi nem volt igaz. Ingatlannal nem rendelkezem, egy használtan vásárolt alsó középkategóriás 1.4-es autó pedig mitől „nagy értékű”? Fintorgott, hogy nem tüntettem fel a takarékbetétben elhelyezett megtakarításomat – amit, mint hogy ilyenem nincs, tényleg nem tettem meg. Mindezt megválaszoltam, sőt bizonyítottam, hogy a Fidesz 2. számú párttagkönyvének tulajdonosa, a Fidesz „élő lelkiismerete”, Kövér László épp úgy töltötte ki a vagyonnyilatkozatát, ahogy én. Ez sem számított. Ez év április 30-ig adtak ultimátumot, hogy módosítsam a szerény képviselői tiszteletdíjról, valamint részvényekben és biztosításokban lévő jövedelmemről szóló vagyonbevallásomat. A valós tényeken viszont nem volt mit módosítani. Mondanom sem kell, nem történt semmi a határidő lejárta után; több mint fél év telt el, de máig nem indítottak ellenem vagyon-felülvizsgálati eljárást. Pedig szívesen álltam volna elébe, és ragaszkodtam volna a teljes nyilvánossághoz.

false

Azért egy kártyát csak kijátszottak: Az ország közel száz városában április 19-én rendezett a baloldali ellenzék tüntetést A korrupció kormánya ellen. Bejelentett demonstrációnk helyszínén a rendezvény előtt másfél órával hatalmas molinót feszítettek ki, amely a fenti hazugságok alapján azt tudakolta, miből is élek én? A profin elkészített molinót levettük és eltettük. Rögvest jeleztük, amint jelentkezik a molinóért bárki, visszaadjuk. Egy másik fideszes alpolgármester, a helyi Fidesz-elnök, Alt Norbert jelentkezett. Visszaadtuk, de mint hónapokkal később megtudtam: lopásért mégis feljelentett.

A rendőrségi nyomozás maga volt az abszurditás. Egy levett, majd rövid időn belül visszaadott – egyébként 60 ezer forint értékű molinó – ügyében nehéz volt lopás címén eljárni. Noha mindenütt elmondtam, én vettem le, mégsem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgattak meg – hónapokkal később. Ekkor úgy sejlett fel, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében tétován mozgó rendőrség majd az ügyészségre bízza, emel-e vádat, vagy megszünteti a nyomozást. Utóbb mégis a rendőrség szüntette meg az eljárást bűncselekmény hiányában, mivel a „lopásnak” egyetlen tényállása sem merült fel.

*

Nem sokkal később, a nyár közepén a Gyulai Törvényszék arról értesített, hogy jó hírneve megsértéséért polgári pert kezdeményezett ellenem egy volt fideszes alpolgármester, Galbács Mihály, aki most tanácsnok a testületben. Az ügy egy idei márciusi testületi ülésig vezet vissza. Az Együtt önkormányzati képviselői a hazai jogvédő szervezetekkel együttműködve a gazdálkodás átláthatóságáról szóló rendelettervezetet nyújtottak be. Ezt rendelet formájában Gyulán sikerült úgy megváltoztatni a beterjesztő városvezetésnek, hogy a készítői nem ismertek rá. Ezt, és a több fontos pont kimaradását elfogadhatatlannak neveztem.

Ekkor szólalt fel Galbács, aki „roppant gyengécske anyagnak” titulálta az eredeti rendelettervezetet, nekem pedig azt mondta: nincs erkölcsi alapom, hogy a testületben üljek. (Hogy jött ez egy szakmai vitához?) Szakmailag helyre tettem a jogi területre tévedt pénzügyest. Az erkölcsi kioktatást pedig visszautasítottam egy olyan embertől, aki „az előző, pártállami rendszer erőszakszervezetének a tagja” volt, most pedig fideszes színekben adja elő a műsort. Az ülésen erre nem volt válasza, csak hónapokkal később, a perben mondta el, hogy sokan, sokszor hírbe hozták a Munkásőrséggel, emiatt magyarázkodnia kellett. Minthogy a Munkásőrségről nem is beszéltem, így olyasmi ellen védekezett, amit vele szemben én nem állítottam.

A keresetlevélhez csatolták a Békés Megyei Levéltár igazgatójának „igazolását”. Ebben Erdész Ádám a náluk fellelhető és az általa is elismerten hiányos forrásokra hivatkozva arról tájékoztatta Galbácsot, hogy munkásőri ténykedéséről nem találtak dokumentumokat. Az „igazolás” nem csak a hiányzó források miatt érdekes. Hiszen „szakmai szempontból” hogyan adható igazolásféle arról, amiről nem találtak dokumentumot? A megyei levéltáros elfelejtette mindehhez hozzátenni, hogy a Munkásőrséggel kapcsolatos anyagok nagyobb része nem náluk, hanem a Magyar Nemzeti Levéltárban található.

A Gyulai Törvényszék teljes mértékben elutasította a fideszes képviselő keresetét. Jelezte, a közszereplőnek többet kell tűrnie, s a politikai viták rendezésének nem a bíróság a terepe.

A most fideszes színekben pompázó és magát „következetes jobboldali gondolkodásúnak” tartó Galbács egyébként KISZ-tagsága után 1976-tól a megszűnéséig az MSZMP tagja volt, magas KISZ-kitüntetést kapott, vezetőségi tag volt az alapszervezetében, marxista–leninista egyetemet végzett, és egykori cége, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság káderutánpótlási csoportját is vezette. Ezek szerint így néz ki egy megveszekedett jobboldali politikus ma, Magyarországon.

Ez az egész egyébként egy képviselő-testületi ülésen kibontakozott vitával kezdődött. Ám a per eredményét már nem ismertethettem a közgyűlésen, ugyanis mint „oda nem tartozó témát”, lesöpörte az asztalról az egyébként jogi végzettséggel rendelkező Görgényi Ernő polgármester. Megértettem, mindez túl kínos a gyulai Fidesznek.

*

Volt egy másik per is, ami ugyancsak a jó hírnévről szólt, és ugyancsak ellenem indították. Nem tudom bizonyítani, de feltehetőleg a helyi Fidesz-szervezet inspirálására egy helyi vállalkozó kezdeményezte, aki több mint jól áll a városvezetésnél: királyi beszállító, nincs olyan pályázat, amelyen ha elindul, vesztes lenne.

Még 2013 májusában, a trafikügyek delelőjén tartottam sajtótájékoztatót a trafikmutyi (valójában: trafikmaffia) Békés megyei leágazásairól Orosházától Szeghalomig, Békéscsabától Kevermesig, Mezőberénytől Gyuláig. Többtucatnyi esetben jól kimutatható volt, hogy a Fidesz tagjai vagy azok gyermekei, rokonai, barátai, a helyi klientúra emberei sorra nyerték el az előre lezsírozott „trafikpályázatokat”. Azóta már komoly irodalma van annak, hogy egyik pillanatról a másikra a dohánytermékek értékesítésével foglalkozó vállalkozásokat megfosztották szerzett joguktól, s ezeket a kormányzat nem nyilvános pályázat keretében, átláthatatlan módon újraosztotta. Számosan jutottak olyanok koncesszióhoz, akik korábban nem is foglalkoztak hasonlóval.

Ez a szövegkörnyezet, vagyis a tények, az összefüggések, és az erre alapozott kutatási eredmény azonban nem érdekelte a Gyulai Törvényszéket, majd a Szegedi Ítélőtáblát sem. Hihetetlen szűken értelmezve a tényeket és az ügyet, gyáván a könnyebbik utat választották, és elmarasztaltak jó hírnév megsértése miatt. Így az a szerencse – vagy szerencsétlenség? – ért, hogy a trafikmaffia hatalmas, az egész országot áthálózó rendszere közepette a valódi bűnösök helyett kezdő politikusként én vagyok ebben az ügycsoportban az egyetlen elmarasztalt. Pedig csupán ezt a bűncselekménysort próbáltam meg konkrét példákkal megvilágítani. A gyulai Fidesz-szervezet persze lelkesen üdvözölte az ítéletet.

Némi reményt adhat, hogy a legmagasabb honi bírói fórum, a Kúria befogadta ezzel kapcsolatos felülvizsgálati kérelmemet. Egy a jogállam iránt elkötelezett és mindenfajta térítés nélkül dolgozó ügyvéd híján ez is elérhetetlen lett volna számomra.

*

A kizárólag közpénzekből működő Gyulai Hírlap nem egyszerűen a helyi Fidesz kiszolgálója, hanem az ökle. Olyan dühödt talán a legvérmesebb fideszes képviselő sem tud velem szemben lenni, mint a hetilap „független” főszerkesztője jegyzetírás közben. Egyoldalúsága, a végletes pártpropagandára való hajlama az ötvenes éveket idézi. Mocsár-Pörjés József főszerkesztő „sajtógyakorlata” új elemeket hordoz magában. Nem azért, mert az engem ért politikai és személyes támadásokra nem enged válaszolni. Ebben a szubkultúrában ez az alap. Ennek az indoklása az újdonság. Nem egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy egy újabb támadásra történt reagálásomról kijelentette: azt nem tekinti válasznak; vagyis azt a jogot is magának tartja fenn, hogy eldöntse, a megszólított válasza egyáltalán válasz-e.

A másik „érdekes” gyakorlat, hogy az újabb, engem karcoló fideszes gyalázkodást teljes terjedelemben lehozza. Ám, amikor erre tényszerűen válaszolok, és azt netán közli, akkor annak a jó részét kihúzza, arra hivatkozva, hogy erről már volt szó. Ezzel borul a szöveg logikája. Az önkényes csonkítás mellett még nagy terjedelmű és többnyire gunyorosnak szánt felvezetést és befejezést ír. Amikor ezeket szóvá tettem és teszem, akkor a pártpropagandista főszerkesztő és a monolit hatalmat mindenáron fenntartani kívánó gyulai fideszes vezetők ezt azzal intézik el, hogy én vagyok a „sajtószabadság legnagyobb ellensége”.

*

Zárásként a kisszerűségről, dióhéjban.

A gyulai képviselő-testületi ülések előtt Görgényi Ernő polgármester minden képviselővel, tisztségviselővel, intézményvezetővel, sajtómunkással, hivatali dolgozóval, hivatalsegéddel és arra bóklászó emberrel kezet fog. Majdnem mindenkivel; egy képviselővel az elmúlt egy évben egyszer sem fogott kezet – velem. Mára ezt kitüntetésnek veszem, és büszke vagyok rá.

Vagy: mindig csak utólag értesülök arról, hogy a gyulai képviselő-testület és városháza kispályás focicsapata mely testvérváros csapatával hol mérkőzött meg. A gyulai csapatban játszanak olyanok is, akiknek semmi közük a focihoz, a testülethez, a városházához vagy valamelyik önkormányzati intézményhez. A testület egyetlen igazolt játékosa vagyok, játszottam a magyar íróválogatottban, de a gyulai Fidesz szemében ellenzéki képviselőségem ténye még a játékban is felülír mindent.

Mit mondhatnék minderre? Csak azt, amivel az előző cikket is zártam: Remélem, zavarok!

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.