A hivatalosan Lázár János által jegyzett tervezet ismeretében még inkább nyilvánvalóvá válik, amit már e reform első terméke, a decemberi választási törvény elfogadásakor is tudtunk: a választási eljárási törvényjavaslat benyújtásával második fontos szakaszához érkezett a választási reform.
A kormánypárt célja, hogy megnehezítse az ellenzék összefogását, és következő választási győzelmét már a választás előtt biztosítsa.
A tervezet részletes vizsgálata előtt két dolgot rögzítenem kell.
Egy. A választási reform még nem ért véget. Az előző, 1997-ben elfogadott eljárási törvény ugyanis a kampányfinanszírozásra is kiterjedt. A mostani tervezet nem szól erről, a kérdést tehát - a pártfinanszírozással együtt - külön sarkalatos törvény fogja szabályozni. Márpedig a kampányfinanszírozás nem kevésbé fontos része a választási reformnak, mint a választási rendszert és az eljárást meghatározó jogszabályok. Teljes, részletes értékelést a választási reformról mindhárom jogszabály ismeretében adhatunk majd.
Kettő. Az alapvető alkotmányos és jogállami baj nem a választási reform tényével, hanem kivitelezésével és tartalmával van. Nemcsak ígéreteit szegte meg a kormánypárt, amikor minden előzetes egyeztetés nélkül nyújtotta be előbb a választási, most pedig az eljárási törvényt. Szembefordult a Velencei Bizottság ajánlásával is, amely a választási törvényről júniusban kiadott véleményében aggasztónak ítélte, hogy egyetlen párt - visszaélve döntő parlamenti többségével - ilyen alapvető változtatásokat szakmai és politikai egyeztetések nélkül iktat törvénybe. Súlyosan aggályos, és a korábbi kormányzati ígéreteket semmibe veszi az is, hogy ismét egyéni képviselői indítvánnyal nyújtották be a tervezetet. Így a jogalkotási törvény és az alkotmányosság is értelmét veszti, hiszen sarkalatos törvények esetében alapvető elvárás, hogy a tervezet benyújtása előtt legalább meghallgassák a többi pártot. Talán Lázár János is emlékszik rá, hogy Navracsics Tibor és Kövér László is többször bírálta ezt az eljárást - úgy látszik, a kormánypárton belüli érdekérvényesítő képességük az ellenzéki pártok befolyásával egyenlő. De nemcsak Navracsicsot és Kövért nullázza le a Fidesz, hanem - bár ez a legkevésbé sem nyomasztja - a magyar alkotmányos elvárásokat is. Hiszen az AB 1990 óta számos határozatában rögzítette: a választást szabályozó törvények elfogadásához azért kell kétharmados többség, hogy egyetlen parlamenti erő se tudja politikai érdekeit maradéktalanul érvényesíteni, és így torzítani a politikai versenyt.
Fotó: MTI
Miközben május óta a vita és az ellenvetések, tiltakozások többsége az előzetes regisztrációra fókuszál, a törvénytervezet tele van meglepetésekkel is. Számos eleméről egyetlen szó sem esett az elmúlt hónapokban, ám ezek alkotmányossága legalább annyira megkérdőjelezhető, mint az előzetes regisztrációé.
Kilenc évig terhes
Arról például eddig nem volt szó, hogy ezentúl 9 évre szól az Országos Választási Bizottság (OVB) utódjának, a Nemzeti Választási Bizottságnak (NVB) a mandátuma.
A tisztességes választásokat országos szinten felügyelő és koordináló szervet 1990 óta mindig a leköszönő parlament választotta meg a következő négy évre, egyszerű többséggel, a választási év elején. Ehhez képest most érdemi indoklás nélkül kétharmadot ír a tervezet - azaz a feltehetően fideszes bábokból összeálló brigád akkor is marad, ha a Fidesz netán elveszíti 2014-et, de a győztesnek nem lesz kétharmada. Azaz: Orbán emberei valóban 9 évig fogják felügyelni a választásokat.
Ugyancsak 9 évre szól majd az Országos Választási Iroda helyett felálló Nemzeti Választási Központ (NVK) szinte elmozdíthatatlan elnökének megbízatása is. Ezt a főhivatalnokot a miniszterelnök javaslatára az államfő nevezi majd ki; kizárólag e két személynek lesz felelős. Ez a megoldás a Médiatanács létrejöttét és működését idézi - és már ennyi is elég lenne, hogy látatlanban jó okkal vonjuk kétségbe elfogulatlanságát. Orbán nemcsak a 2014-es, de a 2018-as választásokon is jogosulatlan előnyökre törekszik.
A tervezet a pártok kampányát is megnehezíti. Ezentúl ugyanis a választópolgárnak engedélyeznie kell, hogy a kampány során politikai szervezetek levélben, telefonon vagy személyesen megkeressék. Kivételt csak a miniszterelnök és a kormány képez, hiszen ők már tavasszal felhatalmazták magukat arra, hogy ha ezt a választópolgár nem tiltja meg, a népesség-nyilvántartóból ingyen megszerezzék adatainkat, és üzeneteikkel bombázzanak. Még egyszer: amíg a pártok esetében az engedélyem, a kormány esetében a tiltásom szükséges. Az egyébként sem erős magyar jogtudatosságot ismerve aligha fogja bármelyik jegyző felhívni a figyelmemet arra, hogy ezt megtegyem. Adatkezelésben és hozzáférésben 1:0 a kormány javára.
Változik az ajánlás rendszere is. A decemberi választási törvény még ezer választópolgár ajánlásához kötötte az indulást - de a Fidesz e téren is felmérte a változó közhangulatot. Fogyó támogatásuk tudatában elsőrendű érdekük lett az ellenzék elaprózása: ezért könynyítik meg az indulást, ezért viszik le az ezerfős küszöböt kétszázra; ráadásul egy regisztrált választó több jelöltet is ajánlhat. Az indoklásból természetesen nem derül ki, mi végre ez az engedmény. E ponton is módosítaniuk kell a friss választási törvényt, hiszen az még kifejezetten tiltotta a többes ajánlást. Igaz, a jelöltállítás ezen szakaszára kevesebb időnk lesz - míg korábban több mint egy hónapig lehetett kopogtatócédulát gyűjteni, mostantól mindössze 11 napig tart az ajánlási időszak. Megszűnik a kopogtatócédula is, helyette az ajánlóíveket vezetik be - ám ezzel az adatvédelmi és adatkezelési problémák nem oldódnak meg, hiszen a Kubatov-listát az ajánlóívek alapján is lehet frissíteni.
Az ajánlással sérül a választójog egyenlőségének az elve is. Az ajánlás érvényességének ugyanis az is a feltétele, hogy az illető állampolgár szerepeljen az adott választókerület névjegyzékében. Mivel azonban a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok a választókerületi névjegyzékben - lakcím híján - nem szerepelhetnek, őket az ajánlásból kizárja a rendszer. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a kettős állampolgárok vagy a tartósan külföldön élők választójogáról - ha egyszer a választójogot megadta nekik a törvényhozó, akkor ezt az egyenlőség sérelme nélkül kellene megoldania. (Ez az egyenlőség nemcsak az ajánláskor, de a szavazáskor is sérül, hiszen nekik csak egy szavazatuk lesz, egyéni képviselőre nem, csak listára szavazhatnak.)
Az a tény, hogy a választójog egyenlőségét a kétharmad képtelen jogállami keretek között biztosítani, csak még világosabbá teszi, hogy az általuk "külhoni állampolgároknak" nevezett közösségtől csupán a pártvoksokra számítanak - az állampolgárok egyenlőségéről és az érdekeik képviseletéről hangoztatott minden magasztos szólam csak maszlag.
Távoltartás
Ahogy a szavazati jog egyenlősége, úgy a demokratikus választójog másik alapelve, az általánosság sem biztosított - a javaslat kétségkívül legnagyobb csalása a választási regisztráció. Maga a törvényjavaslat ismeri el a feliratkozásként nevezett eljárás alkotmányellenességét - érdemi alkotmányos magyarázatot ugyanis sem az általános, sem a részletes indoklás nem tartalmaz. Bevezetjük a regisztrációt, mert így akarjuk. Mielőtt bárki amerikázni kezdene: Magyarország egyetlen amerikai tagállam választási törvényét sem iktatta be saját nemzeti jogába, ellentétben az emberi és polgári jogokat szavatoló szerződésekkel. Alkotmányjogi szempontból nem az a mérvadó, hogy mi van az Egyesült Államokban, hanem hogy a ratifikált egyezményeinkből mi következik.
A regisztráció alkotmányellenességével a Fidesz is tisztában van - ezért kell az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé beiktatni azt, hogy "sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti". Ettől viszont még nem lesz alkotmányos ez a megoldás - hiszen a választójogot nem az átmeneti rendelkezések, hanem maga az alaptörvény szabályozza. Persze ha ahhoz kellene most hozzányúlni, kiderülne, hogy a kőszikla mégsem elég szilárd - és úgy tűnik, a Fidesz számára presztízskérdés, hogy az alaptörvény normaszövegét ne módosítsák. Inkább a hozzájuk minden határon túl lojális "közírókból" meg a házi elemzőikből csinálnak komplett hülyét, akik hónapokig a regisztráció alkotmányosságát bizonygatták.
Pakolhatják bárhova: a regisztráció mindenképp sérti az általános választójogot. És nemcsak azért, mert képtelenek megindokolni, milyen alkotmányos szükségszerűség teszi ezt a korlátozást arányossá és elkerülhetetlenné. Hanem azért, mert az általános választójog elve, amely az emberi jogi egyezményekben és az alaptörvényben is szerepel, többek közt azt is jelenti, hogy akit a választójog megillet, az gyakorolhatja is választójogát - minden egyéb korlátozás nélkül. (A magyar törvényhozás bő másfél évtizedes, egészen az első, 2004-es külképviseleti szavazásig tartó alkotmányellenes mulasztása volt, hogy azok, akik a szavazás napján nem tartózkodtak az országban, nem tudtak szavazni. Pedig az Alkotmánybíróság már 1990-ben kimondta, hogy erre lehetőséget kell teremteni.) Ilyen formában elválasztani a választójogosultságot a választójog tényleges gyakorlásától nagyjából olyan, mintha a jogalkotó azt mondaná: mindenkinek joga van az élethez, de sarkalatos törvény e jogának gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbe vételhez kötheti.
Akárhogy maszatolnak is a külhoni és nemzetiségi szavazók névjegyzékei miatti állítólagos problémákkal - a törvényjavaslat számos ponton említi, hogy a regisztrációjukat kérő, itthon élő szavazók adatait összevetik az állam különböző, naprakész nyilvántartásaival. Sőt, maga az NVK fogja tájékoztatni az arra jogosultakat, hogy regisztráltathatják magukat! Ugyancsak az állam törli a névjegyzékből azokat, akik időközben elhaláloznak vagy elveszítik választójogukat. Tehát az NVK - vagyis a magyar állam - ezentúl is, az év bármelyik napján tudni fogja, kik (lennének) jogosultak a választásra. A szavazóköröket is ezen adatbázis alapján alakítják ki. Mégis - nekünk, szavazópolgároknak kell kikényszerítenünk e jogunk gyakorlásának lehetőségét. Ennek nemhogy alkotmányos indoka nincs - de bármit is szajkóznak majd Lázárék, az eljárás sem lesz olcsóbb és egyszerűbb. Mindazoknak, akiknek nincs ügyfélkapu-hozzáférésük, 2013. szeptember 1. és 2014. április 30. között, de legkésőbb a szavazás előtti 15. napig lesz lehetőségük arra, hogy a hét két munkanapján, munkaidőben ellátogassanak a jegyzőhöz, és kérjék névjegyzékbe vételüket. Ez már végképp nem Amerika - a tengerentúlon ugyanis nem heti két napon, hanem mindennap, akár a választás napján is felvetetheti magát bárki a választói névjegyzékbe.
A javaslat törvényerőre emelkedésével megszűnne a választásokon való részvétel ingyenessége is. Ha elvben nem is, de a gyakorlatban mindenképp. Ha ügyfélkapun akarok regisztrálni, akkor internet-hozzáférésre van szükségem. Ha nincs ügyfélkapum, az okmányirodában tudom elintézni, ami nincs minden településen - lehet, hogy utaznom kell. A regisztrációs kérelem postai küldése is költségekkel jár. A feliratkozás e ponton is komoly alkotmányos aggályokat vet fel, hiszen teljesen indokolatlanul veri - mindegy, milyen mértékű - költségekbe az állampolgárt.
Sokan, jobbára a kormány fizetett apologétái most azt ünneplik, hogy a regisztrációs határidő 15 napra csökkentése (az első tervekben szereplő 3 hónaphoz képest!) a regisztrációt végső soron elfogadhatóvá teszi. Pedig az alkotmányellenes szándék és tartalom semmit sem változott - ez ugyanis nem a regisztrációs időszak hosszától, hanem a regisztráció tényétől függ.
*
A Fideszt jól láthatóan semmi sem tántorítja el e förmedvény életbe léptetésétől. Az elmúlt két és fél év parlamenti gyakorlata alapján okkal vélelmezzük: most sem lesz senki a frakcióban, akinek fontosabb lenne saját becsülete, tisztessége és gerince, mint a Legfőbb Akarat kiszolgálása. Talán az AB-ban bízhatunk, hogy majd a fentieket számon kérve megálljt parancsol a jogkorlátozásnak - bár mondhat akármit, legfeljebb ismét visszavágják a hatáskörét. A feliratkozás bevezetésével kiiratkozunk a demokráciák névsorából - de hogy ez átmeneti vagy végleges lesz-e, végső soron még mindig rajtunk múlik. Még.
