Martonyi és Navracsics dühösen kéri ki magának, hogy egy napon említsék Szijjártóval

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. április 10.

Publicisztika

Persze nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy Szijjártóval csak betetőződött az a politika, melynek teret Martonyi és Navracsics szervilizmusa nyitott.

Miként a legtöbb relációban, így szomszédainkkal is minimálisra redukálódtak még a középszintű kapcsolataink is, nemhogy a legfelsőbbek. Meghívás sehonnan sem érkezik, a budapesti kezdeményezéseket pedig rendre elhárítják. Már az idejét sem lehet tudni, mikor találkozott például román partnerével egy magyar külügyminiszter. Ezért volt feltűnő az a korábbi bejelentés, hogy Szijjártó Péter végre asztalhoz ül román kollégájával, Bogdan Aurescuval.

De a találkozót Bukarestből megint lemondták

Székely szabadság napja

Székely szabadság napja

Fotó: MTI

Persze ezen sem kell csodálkozni. Számos aktuális feszültség mérgezi a két ország kapcsolatát; Bukarestben főként azt veszik zokon, ahogy a magyar kormány nem csak tolerálja, de tulajdonképpen még bátorítja is azokat a szélsőségeseket, akik ugyan sportot űznek Románia gyalázásából, ám egyébként mégsem a szomszédos államnak okoznak igazán kárt, hanem a romániai magyarságnak, s végső soron Magyarországnak. Ilyen volt a Székely Tanács nevű nacionalista csoportosulás március 15-i, budapesti tüntetése, melyen nem kisebb ostobasággal hívta fel magára a figyelmet a fő szónok, minthogy: „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama.

Az ilyen kijelentések hallatán az emberben joggal merülnek fel komoly kétségek a megszólaló elmeállapotával kapcsolatban. Esetleg arra is gondolhat, hogy az illető jól kifundált feladatot teljesít, melynek célja, hogy a hasonszőrű román szélsőségeseknek tegyen egy roppant nagy szívességet.

Magyar részről az elhatárolódás persze mindmáig várat magára, amin aligha lehet csodálkozni, hisz az afféle operettszervezetek, mint ez a Székely Tanács, vagy az olyan – mára már csak papíron létező – Fidesz-szatellit pártocskák, mint az Erdélyi Magyar Néppárt (Tőkés) vagy a Magyar Polgári Párt (Szász Jenő), az Orbán-kormány „stratégiai szövetségesei”, pontosabban: határon túli politikai alvállalkozói. Melyek ugyanazt a nacionalista követ fújják virtuális keletkezésük óta.

Pedig nyilvánvaló, hogy a határon túli magyar közösségek érdekeit leginkább három körülmény tudja garantálni:

– Ha politikai képviseletük – azaz a párt, mely megjeleníti ezeket az érdekeket – függetlenül tudja a maga sajátos politikai útját járni, nem kiszolgáltatva Budapestnek vagy a többségi nemzeti fővárosoknak, jelen esetben Bukarestnek.

– Továbbá ha tagja tud lenni az országot vezető kormánykoalíciónak.

– Ha rendezettek a bilaterális – azaz a magyar–romén – kapcsolatok.

A Fidesz tulajdonképpen első, 1998-as kormányra lépése óta igyekszik aláásni valamennyi, a maga függetlenségére valamit is adó határon túli magyar párt pozícióit. Amióta 2010-ben ismét hatalomra jutott, meglehetős sikerrel. Lényegében mára már az RMDSZ sem tekinthető szuverén szervezetnek, és igencsak kétséges, hogy a következő választásokon egyáltalán bejut-e majd a törvényhozásba. A párt közel 17 éven át tagja volt a különböző színezetű bukaresti kormánykoalícióknak, azokat az óriási eredményeket, melyeket a magyar közösség érdekében elért, sok tekintetben e politikai együttműködéseknek köszönheti.

Undorodva kitért

Ami pedig a magyar–román kapcsolatokat illeti, azok egyik tétje Magyarország stabil nemzetközi pozíciójának garanciája lenne. E stabilitás és megbecsültség az egyik legfontosabb érdeke mindazoknak, akik a magyar határokon belül élnek. De legalább ilyen fontos azok számára is, akik magyarként más országoknak a polgárai. Efféle pozícióról azonban álmodni sem lehet azóta, hogy az ország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják. Hogy Szijjártó Péter vehette át a külügyi tárcát 2014 szeptemberének végén, csak jellemző következménye mindannak, ami az azt megelőző négy és fél évben itt lezajlott. Ma mind Martonyi János, mind pedig Navracsics Tibor dühösen kéri ki magának, hogy őket Szijjártóval említsék egy napon. Ám bűnös tévedés lenne figyelmen kívül hagyni, hogy Szijjártóval csak betetőződött az a politika, melynek teret Martonyi és Navracsics urak szervilizmusa nyitott.

Hogy Bogdan Aurescu nem hajlandó ma már kezet sem fogni Szijjártóval, abban nemcsak a magyar politikai kurzus populista nacionalizmusa játszik szerepet, hanem a Quaestor-ügy, az orosz maffiózókkal és prostituáltakkal boltoló moszkvai magyar konzulátus, a baltás gyilkos árnyékában megkötött azeri üzlet és így tovább. Valljuk meg, ennél sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy valaki visszariadjon egy kézfogástól… Vagy hogy undorodva kitérjen előle, ahogy azt most a román külügyminiszter tette.

A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.