Már Alföldi és Esterházy is bojkottálja a POSZT-ot, de volna itt egy-két nyugtalanító kérdés

  • Urfi Péter
  • 2015. április 10.

Publicisztika

Például, hogy meddig nézzük hülyének egymást, és mi lesz a versenyprogramban szereplő előadásokkal.

Ne tegyünk úgy, mintha ez az egész ügy a zsűri összetételéről szólna.

Az elmúlt két napban mi is részleteiben tárgyaltuk, hogyan, kik és miért feküdtek keresztbe a Színházi Kritikusok Céhe javaslatának, amellyel Csáki Juditot jelölték a Pécsi Országos Színházi Találkozó zsűrijébe. Meghallgattuk a botrányt kirobbantó kritikusokat és a két szakmai tulajdonost, a Magyar Színházi Társaságot és a Magyar Teátrumi Társaságot. A dolog röviden úgy összegezhető, hogy az utóbbi megvétózta Csákit, az előbbi pedig ezt hagyta, és cinkosan hallgatott.

Ahogy hallgat maga a POSZT is, pedig minden nappal egyre kínosabb, hogy szó nélkül hagyja a három napja terebélyesedő bojkottot (az aláírók listája a Revizoron). Mert arra még legyinthet egy nagymellényű fesztivál, hogy Esterházy Péter, György Péter, Parti Nagy Lajos, Rainer M. János, Rényi András, Závada Pál és még sok más vezető értelmiségi nem kér belőle. De a folyamatosan bővülő listán a színházi élet olyan meghatározó figurái is szerepelnek, mint Alföldi Róbert, Gáspárik Attila, Goda Gábor, Fodor Tamás, Fullajtár Andrea, Jeles András, Lengyel Anna, Orlai Tibor, Radnóti Zsuzsa, Schilling Árpád, Takács Gábor, Visky András vagy éppen a névsor végéről Zubek Adrienn, aki a harmadik legfontosabb színházi szervezet, a Független Előadó-művészeti Szövetség elnöke. Őket – és a többieket, akiket nem sorolhattam fel – semmibe venni, válaszra sem méltatni pofátlanság, hübrisz. Már finoman szólva.

Mindig ugyanaz a nóta?

Mindig ugyanaz a nóta?

Fotó: MTI

Ami megint csak ahhoz a kérdéshez vezet, miféle képződmény lett a POSZT-ból. Persze, korábban sem volt kolbászból a körítés: olvassák csak el, mert tanulságos, miket írt róla az átkosban éppen Csáki Judit, például 2006-ban, 2008-ban, 2009-ben. Azt meg már Tompa Andrea írta meg a Narancsban, hogyan jutottunk el odáig, hogy a POSZT a béke szigete lett. A képmutatás szántóföldje, ahol árkot temetnek éjjel-nappal, és mindenki próbál úgy tenni, mintha nem látná, ki az úr a vidéken. Pedig ott sétálgat minden évben a Király utcán, politikusok hátát lapogatva.

A bojkott ennek a hazug hallgatásnak a megtörése, amely az értelmét akkor nyeri el, ha a demonstratív gesztust beszélgetés követi. A beszélgetés kereteit pedig az jelöli ki, hogy lesz-e POSZT egyáltalán.

Igen, most a beválogatott előadások alkotóinak kellene mondaniuk valamit. Mohácsi János, a versenyprogramban szereplő e föld befogad avagy számodra hely rendezője csatlakozott a bojkotthoz, legalábbis aláírta a felhívást. De mit jelent ez? Hogy az előadás nem utazik Pécsre?

És még inkább: mit gondol minderről, a POSZT-ról és a saját szerepéről a többi meghívott, például az Örkény Színház, a Szputnyik, vagy a rendezők, Bérczestől Zsótérig?

Vidnyánszky már elmondta a véleményét, konkrétan azt, hogy ő „ott sem volt”, neki ehhez semmi köze. Még reménykedhetünk, hogy a többiek ennél bátrabb válaszokat adnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.