Meddig marad velünk a magas infláció és a munkaerőhiány?

2021-ben a GDP 7,1 százalékkal nőtt. Ekkor azonnal a fékre kellett volna lépni, de az ellenkezője történt. Felerősödött a pénzszórás és az adócsökkentés, elsősorban a közelgő választások miatt.

„Elmegy a kútágas,

Marad csak a kútja,

Meg híres Werbőczi

Úri pereputtya.

Árvult kastély gondját

Kóbor kutya őrzi,

Hivasd a törvénybe,

Ha tudod, Werbőczi.”

(Ady Endre)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján hangzott el, hogy Magyarországnak egy-két éven belül félmillió új munkavállalóra lesz szüksége. A kormányzati gazdaságpolitika legfőbb képviselői (miniszterelnök, gazdaságfejlesztésért felelős miniszter, pénzügyminiszter) által egybehangzóan tett kijelentés a már ma sem laza magyarországi munkapiac számára azt az üzenetet hordozza, hogy tartós munkaerőhiányra kell készülni. Ennek nyilvánvaló következménye lehet, hogy a megfelelő munkakínálat híján a nominális béremelkedés követi a 25 százalék fölé ugrott, Európa-rekorder magyar inflációt.

Ameddig maradnak

A magyar munkapiac a járvány utáni visszapattanástól, tehát 2021 második negyedévétől egyre gyorsuló gazdasági növekedés hatására egyre feszesebbé vált. Annak ellenére sem nőtt eddig számottevően a munkanélküliek száma, hogy az Európai Uniótól várt források elapadása és az infláció elleni megkésett jegybanki fellépés hatására emelkedő kamatok miatt az építőipar teljesítménye csökken, és az áremelkedés nyomán visszaeső vásárlási és költési kedv következményeként egymás után zárnak be a kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek. Persze, az is lehet, hogy a munkaerőpiac a vihar előtti csend képét mutatja, de tény, hogy – a konjunktúrajelentések szerint – minden ágazat munkaerőhiányra panaszkodik, beleértve az oktatást és az egészségügyet, de még a fegyveres testületeket is. A KSH szerint tavaly 26 ezer fővel újra rekordot döntött a külföldre távozók száma, amit nem kis mértékben befolyásolt a választások eredménye. Az Eurostat adatai szerint nagyjából 400 ezer magyar él az EU országaiban, ehhez a számhoz adódik hozzá az Egyesült Királyságban élő 200 ezer és az Európán kívüli országokba távozott közel 100 ezer honfitársunk.

Amíg ők kint maradnak, vagyis inkább kint tudnak maradni, itthon nem lesz komoly, az inflációra fékezően ható munkanélküliség.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a járvány hatására nemcsak Nyugat-Európában választották az otthoni munkát azok, akik megtehették, hanem hazánkban is, és közülük sokan, akiket a munkáltatójuk a visszatérésre szólított föl, inkább kiléptek a honi munkapiacról. A járvány időszakában az idősebb munkavállalók – a járvány rájuk nézve súlyosabb következményeitől félve – nagyobb arányban maradtak otthon, és ha elérték a nyugdíjkorhatárt, már nem is tértek vissza, ezért a munkaerő-kínálat ezen az ágon is szűkült.

Amikor a magyarországi infláció okait azonosítják, sok szó esik a kormány 2022-es választásokat megelőző felelőtlen pénzszórásáról, de valamiért eddig elsikkadt egy másik következmény, a bérrobbanás. A KSH szerint 2022 októberében – az előző évhez képest – már 18,4 százalékos volt a bérnövekedés, miközben tavaly nyáron ez még csak 15 százalék volt. Az átlagkeresetek növekedése alól a költségvetési szektor sem vonhatta ki magát, így e szegmensben a nyári 12,5 százalékos keresetnövekedés októberre 16,5-re emelkedett. A legfrissebb adatok szerint 2023 januárjában az év/év alapon számított keresetnövekedés – a rendkívül magas 2022. januári (választási) bázis ellenére – bruttó, illetve nettó mértéke elérte a 16,1 százalékot.

Az átlagkeresetek gyorsuló emelkedését a multik exportra termelő hazai leányvállalatai viszonylag könnyen tudták ellensúlyozni, mert kihasználták a gyengülő forint kínálta verseny­előnyt (2022 júliusában már 410, októberben 430 forint körül járt az euró!). Így az átlagosnál jóval magasabb kereseteket ígérve nem volt nagy kunszt megtartani vagy növelni a foglalkoztatást. Erre a belföldre kibocsátó szolgáltató szektor egyre kevésbé volt képes, de leg­inkább a költségvetési szektorban látszott egyre súlyosabbnak a helyzet.

A kör bezárul

A magyarországi vállalatok közötti, immár több évtizedes megosztottság (dualitás) tovább többszöröződött. Eddig ismert volt a nagy, illetve a kis méretű vállalatok, vállalkozások termelékenysége, tőkeereje és nyereségessége közötti különbség. Ennek a rendszerváltás óta újabb dimenzióját teremtette meg a külföldi tőketulajdonosok jelenléte, azaz, hogy a multinacionális vállalatok, illetve a többségi hazai tőkével működő cégek – kissé eltúlozva – fényévnyi távolságra vannak egymástól, amit az EU-tól származó, felzárkózást, beruházást segítő pályázható pénzek – az okosabbaknál – némileg mérsékeltek. A vállalati szektor szegmentálódásának újabb irányát képezi az exportra, illetve a belföldi piacra kibocsátó vállalatok eltérő helyzete. A belföldre termelő, szolgáltató, kisebb méretű cégek számára a munkaerő megdrágulása, illetve hiánya kezelhetetlen helyzetet idézett elő. Lényegében „lopkodják” egymástól a munkaerőt, ráadásul a kormány „összeszerelő”, externális hátrányokat halmozó cégek betelepítésére irányuló iparpolitikája az egyszerű betanított munkaerőt foglalkoztató piacon idéz elő többletkeresletet, s éppen a kis, magyar tulajdonú, belföldre dolgozó cégek orra elől happolja el a munkaerőt.

 

Mindig magasabbra
Fotó: Palágyi Barbara

A költségvetési szektor munkaerőpiaca többszörösen hátrányos helyzetűvé vált. A költségvetési szektor, akármennyire emelkedik is az átlagkereset, nem emelhet árat, hogy a magasabb bevételből többet fizessen a nővéreknek, a tanároknak, a szociális gondozóknak. A versenyszektor és a költségvetés közötti különbséget ráadásul a maradék kedvezmények megvonása, így a munkajogi védelemmel, a kedvezőbb szabadságolással, garantált jutalmakkal járó közalkalmazotti viszony megszüntetése, a tiltakozók lejáratása, elbocsátása lehetetlen helyzetbe hozza az iskolákat, a rendelőintézeteket, a kórházakat.

Ezt a nehézséget fokozza az, hogy a mesterségesen felkorbácsolt gazdasági növekedés miatt még azok is könnyen és jobb feltételekkel találnak munkát, akik hivatásuknak gondolták a tanári, az orvosasszisztensi, nővéri, szociális gondozói pályát.

Lassan bezárul a kör. A tehetősek átvonulnak a személyi szolgáltatások magánpiacára, egyre többen veszik igénybe a magániskolákat, a magánorvosokat, a magánkórházakat, aminek egyenes következménye az is, hogy ezeken a területeken is lökésszerűen nőnek az árak.

Az árak emelkedésével szemben ugyan a kormány megmondóembere, Nagy Márton már kiküldte fürkészeit és ellenőreit, így nyilvánvalóan előbb-utóbb pellengérre lesznek állítva az árdrágítók. Biztosak lehetünk benne, hogy a szigorú főrendőr le­fújja a port az árdrágítás bűncselekményéről. (Előkészül a feketézők tényállása is, hiszen az importáruk sem maradnak változatlan áron a polcokon, így majd megéri ezeket is „feketén”, számla nélkül importálni, a nagy boltok melletti kapualjakból árulni.)

Ki merre lát

A sor szépen folytatódik, mert így működik a bér-ár spirál. A gyorsuló ár­emelkedések miatt a munkavállalók magasabb béreket követelnek, amelyek (mint költségelemek) beleépülnek az árakba. Automatikusan emelkednek a nyugdíjak is. Ez a folyamat folytatódik, amíg…

A magas infláció és a munka­erőhiány mindenesetre sokáig velünk marad.

Az infláció tartósan magas szintjét vizsgálva a Nemzetközi Valutaalap friss elemzése több évtizedes nemzetközi tapasztalatokra alapozva azt mutatta be, hogy az infláció tartósságához az áremelkedés miatt szükségesnek ítélt béremelési várakozások hozzájárulnak, de önmagukban nem idézik elő az ár-bér spirál kialakulását. Kell valami egyedi, kivételes fejlemény is. Már említettük, hogy mi volt az. 2021-ben a GDP 7,1 százalékkal nőtt – olyan ütemben, mint 1977 (!) óta sohasem. Ekkor azonnal a fékre kellett volna lépni, de az ellenkezője történt. Felerősödött a pénzszórás és az adócsökkentés, elsősorban a közelgő választások miatt. A növekedés hajszolásában a legnagyobb befolyással rendelkező döntéshozók szem elől tévesztették, hogy egy kis nyitott ország nem tudja – a belföldi pénzszórás megsokszorozásával – saját hajánál fogva kirántani magát a mocsárból. Ennek néhány évtizede csak ikerdeficit (az államháztartás és a külső fizetési mérleg egyidejű hiánya) volt a következménye. Most ehhez a magas infláció és a munkaerőhiány is társult. Ennyi „nyerő páros” már túl soknak tűnik.

A kirángatás nem megy saját hajunknál fogva. Ellenkezőleg. Egyre mélyebbre süllyedünk a mocsárban. Mindeközben, aki csak tud, igyekszik száraz lábbal menekülni – ki külföldre, ki az államiból a magánszektorba. A kormány és egész pereputtya előbb szügyig gázolt benne, aztán evickélni próbált, most az jön, hogy az anyag lassan elér a szájig.