A közvélemény-kutatások semmivel sem megbízhatóbbak, mint a jóslatok. Ez az első következtetés, amit le lehet vonni a törökországi elnökválasztás eddigi eredményéből. A másik két tanulság sem túlságosan konkrét, ugyanis normális esetben a hiperinfláció, a szabadságjogok elfojtása és a korrupció a lehető legmegalázóbb vereséget kellett volna, hogy eredményezze Recep Tayyip Erdogan és pártja számára.
A második tanulság: hogy mindez nem történt meg, és fél Törökország mindezek ellenére hű maradt hozzájuk, az azért van, mert a választások már nem elsősorban a gazdasági kérdéseken dőlnek el. Már nem igaz, amit Bill Clinton és előtte politológusok több nemzedéke vallott („it' s the economy, stupid”), mert a világ annyira bizonytalanná vált, és az utóbbi évtizedek fejleményei olyan komoly aggodalmakat keltenek az emberek nagy részében, hogy szinte mindenütt minden második választó a nemzeti határok és a mitikus múlt menedékében, a másik elutasításában és a nacionalizmus feltámadásában keres védelmet.
Törökországban éppúgy, mint az Egyesült Államokban, Afrikában vagy az Európai Unió országaiban, a nők felszabadulása és az erkölcsi értékrend rohamos átalakulása teljes zavart okoz társadalmaink széles rétegeiben, ami beindít egyfajta vágyakozást, hogy térjünk vissza az elavult, de ismert normákhoz – ezt nevezik „reakciónak”. A régóta háttérbe szorult reakciós jobboldal mindenütt új erőre kapott, és minden országban, ahol megjelentek, velük párhuzamosan a bevándorlási hullámok is félelmet keltenek, idegengyűlöletet szülnek, amely rasszizmushoz és olyan képzelgésekhez vezet, mint hogy megkezdődött a megszokott környezet más civilizációkkal való „lecserélése”. Különböző mértékben, de minden országban ugyanaz történik: az egyre komolyabb és egyre kuszább félelmek keverednek az ismert vallási és családi normák összeomlása miatti pánikkal. Az erősödő bevándorlás miatt sokan megkérdőjelezik új szabadságjogokat, és a bevándorló csoportok általában maguk sem néznek jó szemmel az abortuszra, a szekularizmusra vagy a homoszexualitásra.
És ez még nem minden. Ahogy a nyugati lakosság és a nyugati elitek rájönnek, hogy már nem egyedül ők uralkodnak a világon, és hogy az új hatalmak gazdasági növekedése új birodalmi ambíciókkal járhat együtt, visszatérnek a protekcionizmushoz és az idegen világoktól való félelemhez. „Vagy ők, vagy mi” – mondogatják maguknak egyre gyakrabban, miközben az általuk gyarmatosított vagy félreállított nemzetek nyíltan történelmi visszavágásról, a nemzetközi egyensúlyok felborításáról álmodoznak.
Visszatértünk a nemzetközi dac korszakába. Az Egyesült Államoktól Törökországig, az olyan kis országoktól, mint Izrael vagy Magyarország az olyan hatalmasokig, mint India vagy Kína, a reakciós nacionalizmus új jobboldali erők helyét szilárdítja meg a hatalmi elitben, legyenek azok trumpisták, orbánisták, erdoganisták, putyinisták, netanjahisták vagy bolsonaristák. Ezek a jobboldali csoportok a gazdasági, politikai vagy nemzetközi helyzettől függően néha visszaesnek, néha erőre kapnak, de akár kedvező számukra a pillanat, akár nem, léteznek, és gyökeret vernek a szélsőjobboldal, a hithű jobboldal, a legelesettebb rétegek és a keresztény, muszlim, zsidó vagy buddhista fundamentalisták tömörülésében.
Ezt láttuk most Törökországban. Nemrég Izraelben és Magyarországon pedig azt is láttuk, hogy
nem elég összefogni a demokratákat a politikai spektrum minden szegmenséből ahhoz, hogy szembe lehessen szállni ezzel az új jobboldallal. Ez a török választás harmadik általános tanulsága.
A félelemmel és a múltba meneküléssel szemben többre van szükségünk, mint a szabadság fuvallatára, a modernitás szeretetére és a demokrácia zászlajára. Program, jövőkép és egyfajta mértékletesség kell, amelyek elég megnyugtatóak ahhoz, hogy meggyőzzék az embereket, és győzzenek a választáson.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Recep Tayyip Erdogan török elnököt hallgatják támogatói pártjának, az Igazság és Fejlődés Pártjának 〈AKP〉 ankarai székháza előtt a török parlamenti és elnökválasztás éjszakáján, 2023. május 15-én. Fotó: MTI/EPA/Necati Savas)
