Medgyessynek mennie kellett

  • 2002. december 5.

Publicisztika

Mit kezdjen magával az a magyar, aki - nyilván valami neveltetési hiányosság miatt - történetesen nem utálja szívből a románokat? Magyar-e az a magyar, aki nem gondolja úgy, hogy a román alacsony homlokú népség, ott szőrös, ahol másnak eszébe se jutna az lenni, és feszt azon mesterkedik, hogyan lopjon, csaljon, hazudjon?

n Mit kezdjen magával az a magyar, aki - nyilván valami neveltetési hiányosság miatt - történetesen nem utálja szívből a románokat? Magyar-e az a magyar, aki nem gondolja úgy, hogy a román alacsony homlokú népség, ott szőrös, ahol másnak eszébe se jutna az lenni, és feszt azon mesterkedik, hogyan lopjon, csaljon, hazudjon?

A hecckampány, amit a szélsőjobb két-háromszáz harcedzett szakembere kezdett hú de spontán vasárnap este a Kempinski Szálló előtt, a hét elején már parlamenti felszólalások és nyilatkozatok (Gémesi György, Simicskó István, Kövér László) formájában evickélt a mérsékelt jobbközép fővizek irányába. Az idült hazaárulózás a választási kampány legszebb mozzanatait idézi. (Érdekesség, bár jelen tárgyunkhoz nem tartozik, hogy a hétvégén Sztívn Sztampf is a félmúltba invitálta közönségét. Az Orbán-kormány volt minisztere, a jeles kutató az áprilisi bukást a választási csalás tudományosított elméletével magyarázta, amiben nagy szerepet játszott az ultrahangos szavazógeneráló szocialista csodaszoftver.) Bár a "hazaárulás" pont azért pompás fordulat, mert eredményességét nem a józan érvek szavatolják, hanem a megfelelően felheccelt közhangulat biztosíthatja, és ezért vitatkozni sem lehet vele ("Nem, nem vagyok hazaáruló. Legyünk inkább barátok."), vegyük sorra a történteket.

Adrian Nastase azért jött Budapestre, hogy magyar partnerét biztosítsa arról: a román kormány nem óhajt további kellemetlenségeket okozni Budapestnek a státustörvény ügyében. Nastase ezt nemcsak Medgyessynek mondta el, de Mikulás Dzurinda szlovák kormányfőnek is jelezte, hogy Románia nem szegődik Szlovákia társául a kötözködésben. Nastasét tehát - úgy tűnik - nem zavarja a magyarigazolvány, az, hogy a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma etnikai regisztereket készít a romániai magyarságról, és nem zavarják a magyar kormány által a magyar nemzetiségű román állampolgároknak nyújtott és Romániában érvényesülő oktatási támogatások sem. Nastasét nem feszélyezi az sem, hogy emiatt senkiházi tróger hazaárulónak hordják le az ottani szélsőségesek, az itteni hazaárulózók tükörbe fordított változatai. Az, hogy a tárgyalások a román nemzeti ünnep idejére essenek, Nastase kívánsága volt, amit a diplomáciai szokások miatt lehetetlen lett volna elutasítani. Medgyessy Péter persze megtehette volna, hogy bár meghívják, nem megy el az ünnep alkalmából rendezett bulira. Nagy bunkóság lett volna ez még akkor is, ha Nastase - aki egyébként tavaly október 23-án megjelent a bukaresti magyar nagykövetségen rendezett fogadáson, és akit a román nacionalista csőcselék azért is gyepál most, mert úgymond az ellenséghez jár nemzeti ünnepet ülni - nem barátkozni jön ide. De a román miniszterelnök szándékaiban nincs okunk kételkedni. Az uniós csatlakozási tárgyalásokon a magyar küldöttség még nem zárta le a versenyről, a multik adókedvezményeiről szóló fejezetet: az alkudozásban annyi milliárd forint sorsa dől el épp e napokban ide vagy oda, hogy észben tartani is sok. A magyar tárgyalási pozíciókat gyöngítené, ha nem sikerülne megegyezni Bukaresttel és Pozsonnyal a kedvezménytörvény módosításáról (hisz az unió lassan egy éve feszt azt hajtogatja, hogy meg kell velük egyezni). Nastase nem akarja a magyar tárgyalási pozíciókat gyöngíteni vagy a magyar kormányt rákényszeríteni arra, hogy visszavonja a státustörvényt. (Amit persze a legjobb lenne úgy elfelejteni, mintha meg sem történt volna: csakhogy a szocialisták - hisz tavaly ökör módjára, félelemből megszavazták - ezt nem tehetik meg.) De a hétvégi román-magyar csúcsnak mégsem ezek a diplomáciai eredmények a legfontosabb hozadékai. A román és a magyar miniszterelnök együtt tolta le a nadrágját, és üzente meg a saját szélsőségeseinek: megcsókolhatjátok a fenekünket. Ha van par excellence román és magyar nemzeti érdek, akkor ez az.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.