Medgyessynek mennie kellett

  • 2002. december 5.

Publicisztika

Mit kezdjen magával az a magyar, aki - nyilván valami neveltetési hiányosság miatt - történetesen nem utálja szívből a románokat? Magyar-e az a magyar, aki nem gondolja úgy, hogy a román alacsony homlokú népség, ott szőrös, ahol másnak eszébe se jutna az lenni, és feszt azon mesterkedik, hogyan lopjon, csaljon, hazudjon?

n Mit kezdjen magával az a magyar, aki - nyilván valami neveltetési hiányosság miatt - történetesen nem utálja szívből a románokat? Magyar-e az a magyar, aki nem gondolja úgy, hogy a román alacsony homlokú népség, ott szőrös, ahol másnak eszébe se jutna az lenni, és feszt azon mesterkedik, hogyan lopjon, csaljon, hazudjon?

A hecckampány, amit a szélsőjobb két-háromszáz harcedzett szakembere kezdett hú de spontán vasárnap este a Kempinski Szálló előtt, a hét elején már parlamenti felszólalások és nyilatkozatok (Gémesi György, Simicskó István, Kövér László) formájában evickélt a mérsékelt jobbközép fővizek irányába. Az idült hazaárulózás a választási kampány legszebb mozzanatait idézi. (Érdekesség, bár jelen tárgyunkhoz nem tartozik, hogy a hétvégén Sztívn Sztampf is a félmúltba invitálta közönségét. Az Orbán-kormány volt minisztere, a jeles kutató az áprilisi bukást a választási csalás tudományosított elméletével magyarázta, amiben nagy szerepet játszott az ultrahangos szavazógeneráló szocialista csodaszoftver.) Bár a "hazaárulás" pont azért pompás fordulat, mert eredményességét nem a józan érvek szavatolják, hanem a megfelelően felheccelt közhangulat biztosíthatja, és ezért vitatkozni sem lehet vele ("Nem, nem vagyok hazaáruló. Legyünk inkább barátok."), vegyük sorra a történteket.

Adrian Nastase azért jött Budapestre, hogy magyar partnerét biztosítsa arról: a román kormány nem óhajt további kellemetlenségeket okozni Budapestnek a státustörvény ügyében. Nastase ezt nemcsak Medgyessynek mondta el, de Mikulás Dzurinda szlovák kormányfőnek is jelezte, hogy Románia nem szegődik Szlovákia társául a kötözködésben. Nastasét tehát - úgy tűnik - nem zavarja a magyarigazolvány, az, hogy a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma etnikai regisztereket készít a romániai magyarságról, és nem zavarják a magyar kormány által a magyar nemzetiségű román állampolgároknak nyújtott és Romániában érvényesülő oktatási támogatások sem. Nastasét nem feszélyezi az sem, hogy emiatt senkiházi tróger hazaárulónak hordják le az ottani szélsőségesek, az itteni hazaárulózók tükörbe fordított változatai. Az, hogy a tárgyalások a román nemzeti ünnep idejére essenek, Nastase kívánsága volt, amit a diplomáciai szokások miatt lehetetlen lett volna elutasítani. Medgyessy Péter persze megtehette volna, hogy bár meghívják, nem megy el az ünnep alkalmából rendezett bulira. Nagy bunkóság lett volna ez még akkor is, ha Nastase - aki egyébként tavaly október 23-án megjelent a bukaresti magyar nagykövetségen rendezett fogadáson, és akit a román nacionalista csőcselék azért is gyepál most, mert úgymond az ellenséghez jár nemzeti ünnepet ülni - nem barátkozni jön ide. De a román miniszterelnök szándékaiban nincs okunk kételkedni. Az uniós csatlakozási tárgyalásokon a magyar küldöttség még nem zárta le a versenyről, a multik adókedvezményeiről szóló fejezetet: az alkudozásban annyi milliárd forint sorsa dől el épp e napokban ide vagy oda, hogy észben tartani is sok. A magyar tárgyalási pozíciókat gyöngítené, ha nem sikerülne megegyezni Bukaresttel és Pozsonnyal a kedvezménytörvény módosításáról (hisz az unió lassan egy éve feszt azt hajtogatja, hogy meg kell velük egyezni). Nastase nem akarja a magyar tárgyalási pozíciókat gyöngíteni vagy a magyar kormányt rákényszeríteni arra, hogy visszavonja a státustörvényt. (Amit persze a legjobb lenne úgy elfelejteni, mintha meg sem történt volna: csakhogy a szocialisták - hisz tavaly ökör módjára, félelemből megszavazták - ezt nem tehetik meg.) De a hétvégi román-magyar csúcsnak mégsem ezek a diplomáciai eredmények a legfontosabb hozadékai. A román és a magyar miniszterelnök együtt tolta le a nadrágját, és üzente meg a saját szélsőségeseinek: megcsókolhatjátok a fenekünket. Ha van par excellence román és magyar nemzeti érdek, akkor ez az.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.