A sokat látott orosz közéletben van egy igen találó kifejezés, alkalmazzák bár azt befolyásos moszkvai politikusra, vagy csupán a rendszeresen megkent vidéki kishivatalnokra. Ez a kulcsszó a sapka.Ha van sapka az illetőn, akkor a piramisszerűen felépülő hatalmi struktúrában van fölötte valaki, aki megvédi a rendőrségtől, az ügyészségtől, a maradék független sajtó támadásaitól. Ha nincs rajta sapka, akkor az illetőt előbb-utóbb láncra verik (ha szerencséje van, csak az állásából rúgják ki). Az, hogy valaki mikor veszti el a sapkáját, sok mindentől függ, de leginkább a rendszer belső, sokszor teljesen kiszámíthatatlan mozgásától, a belső intrikák olykor lenyűgöző dramaturgiájától. Egyébként ha valaki fejéről leröpül a sapka, az nagyon jól mutat az Oroszországban sugárzott propagandacsatornák műsoraiban: lám, Putyin elnök elkötelezetten küzd a korrupció ellen. A király jó, a gonoszt mindig a körülötte lévők között kell keresni.
| ||
A hazai közbeszédben ugyan nincs egyszavas kifejezés erre a jelenségre, de azért a mi nyelvünk is képes ezt megnevezni: kiesni a pikszisből.
Rogán Antal propagandaminiszter a 2010 után megszaporodott, és különösen az utóbbi két évben sűrűsödő botrányai ellenére sem esett ki a pikszisből (egyelőre). Erről a piramis csúcsán elhelyezkedő legfőbb autoritás biztosította a minisztert hétfőn nyilvánosan, az Országgyűlés plenáris ülésén, amikor az őt Rogánról kérdező ellenzéki képviselőknek kijelentette: „Minden egyes támadás, amit hallottam a témában, a miniszterem iránti bizalmat növeli.”
Persze, az orbáni kiállás simán értelmezhető befelé szóló figyelmeztetésnek is, és ez esetben ez lehet a jelentése: kóstolgathatjátok Rogánt, szivárogtathattok róla, de ezzel valójában engem támadtok, mert Rogán a védelmemet élvezi – világos, hódmezővásárhelyi barátom?
Címlapon
A Lázár János kancelláriaminiszter és a Rogán Antal közötti konfliktus tavaly tavasszal vált mindenki számára láthatóvá, ekkor merült föl először, hogy Orbán a Miniszterelnökséget vezető Lázár munkakörének egy részét Rogánnak kívánja adni. Elterjedt vélekedés szerint a Rogánhoz köthető és egyre szaporodó botrányok nem függetlenek ettől, és bár néhány esetben valóban fölmerülhet, hogy belülről súgtak a sajtónak egyes leleplezésekhez, ennek nem tulajdonítanánk különösebb jelentőséget. (Hogy mást ne mondjunk, az V. kerületi ingatlanügyeket tárgyaló cikkünk – az egyik első írás a később számos oknyomozást produkáló témában – klasszikus újságírói munka volt, amelyben például a véletlen is nagy szerepet játszott.)
Az viszont tény, hogy Rogán politikusi pályája, különösen a 2014-es választások óta, túlzás nélkül nevezhető kétes ügyek sorozatának. A két képviselőtársával 2012-ben beterjesztett, majd a következő évtől már működő letelepedési kötvény körüli bizniszről mindent ugyan továbbra sem tudunk, de éppen eleget ahhoz, hogy a lényeget lássuk: a Rogán menedzselte törvény értelmében a Rogán vezette bizottság választott ki offshore cégeket az ügyletek bonyolítására, amelyek évi tízmilliárdos hasznot realizáltak – miközben a magyar költségvetés bukott az egészen. Rogán minderről mást állít: legutóbb egy hete az ATV műsorában, ahol minden lényeges pontban hazudott a kötvénybizniszről.
Rogán politikusi ténykedése hovatovább amúgy is abban merül ki az utóbbi hónapokban, hogy kérdezik az ügyeiről, ő válaszol valamit, amiről aztán rövid időn belül kiderül, hogy hazugság. Ez történt a helikopterügyben, amikor először tagadta a röpködés tényét, sőt perrel fenyegette az érdeklődő Népszabadságot, majd a bizonyító erejű fénykép láttán hallgatásba burkolózott, hogy később bicskanyitogató magyarázattal álljon elő: a helikopterezést hivatalosan nem tagadta, csak az újságíróval folytatott magánbeszélgetésben. Részben hasonló a koreográfia a Rogán körüli hálózatot feltáró indexes írás esetében is: Rogán tagadta a kapcsolatot azzal a Kertész Balázs ügyvéddel, aki a jelek szerint a rogáni ügyletek egyik „lepapírozója”, majd megpróbálta az ismeretséget bizonyító közös fotó nyomát eltüntetni az internetről. Csak hát a cikkben bemutatott hálózat, amely hosszú évek alatt épült ki Rogán körül a közvagyon megcsapolására, nem törölhető egyetlen kattintással.
Ezek miatt, no meg a hazudozást, korrupciógyanút a röhejességgel ötvöző esetek (a naponta négyzetméterekkel táguló Pasa parki lakás vagy a feltaláló Rogánról szóló híradások) miatt már a „Fidesz belső ügyeit testközelből figyelő források” is azt találgatják, mikor válik a propagandaminiszter Orbán Viktor számára annyira kínossá, hogy az „elengedje a kezét”. Mi több, ott tartunk, hogy a békemenetes, csontorbánista Magyar Demokrata hetilap nemcsak hogy rendel egy kutatást, hanem nyilvánosságra is hozza annak eredményét, miszerint Rogán politikai hulla – hiszen ha valaki népszerűtlenebb, mint Gyurcsány Ferenc (ez az eredmény jött ki), annak politikailag vége a jobboldalon. A válasz.hu-n pedig azt olvassuk, hogy egy blöffnek bizonyult füles Rogán bizalmi emberéről, Kertész Balázsról hozzájuk is befutott. „Nem is akárhonnan jött a hír, két, egymástól független, kormányközeli (sic!), abszolút megbízhatónak tűnő forrás állította ugyanazt. Még azt is mondták, hogy látták Kertész Balázst, amint berakják a rendőrautóba.” Ezek után nem véletlen, hogy a pártban akadnak olyanok, akik szerint Orbán még az idén vagy jövő tavasszal megválik Rogántól.
De lehet, hogy ez a pillanat egyáltalán nem jön el – mi erre tennénk –, és Rogán Antal az égvilágon nem repül sehova, mert (Lázárral együtt) ő a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legfontosabb bástyája. Szerepének fontossága pedig épp a rendszer természetéből következik.
A NER valósága
A NER nem politizál, a NER gyűlöli a politizálást (a közügyekkel foglalkozást, a közjóért való kitartó munkát), sőt gyengeségnek tartja azt. A NER nem akar megoldani semmilyen társadalmi problémát, a NER-nek nem fűlik a foga átfogó reformhoz. A NER nem is tud valódi eredményeket felmutatni. Nem kormányoz, hanem főtevékenysége, a közvagyon magánvagyonná alakítása mellett kizárólag kommunikál. Párhuzamos világot hoz létre médiája révén, álvalóságot kreál álhírekkel, manipulációval, agresszív propagandával. E tevékenység célja teljesen világos: bármi módon és eszközzel (pénz nem számít) biztosítani a relatív többséget Orbán Viktor miniszterelnökségéhez. Az e Potemkin-világ létét napról napra meghosszabbító munka a legkevésbé sem könnyű: így az, aki e szerteágazó tevékenységet koordinálja, a rendszer nélkülözhetetlen eleme. Ezt a feladatot Rogán Antal látja el.
| ||
Rogán hatékonyan végzi a munkáját, erről ő maga dicsekedett múlt héten Kálmán Olgának az ATV már említett műsorában, amikor két perrel fenyegetőző megjegyzése közé beszúrta, hogy a Fidesz népszerűbb, mint a 2014-es győzelem után. És Rogán Antal ezúttal nem hazudott. (Azért a bőréből nem tudott kibújni, mert teljesen igazat sem mondott: a kozvelemenykutatok.hu-n található összesítés szerint a Fidesz nagyjából úgy áll, mint 2014 tavaszán, ami persze igen jó teljesítmény egy kormánypárttól.)
De kinek köszönhető ez a népszerűség? Melyik miniszternek? Varga Mihály kitartó favágásának a Nemzetgazdasági Minisztériumban? Vagy Simicskó Istvánnak? Netán Fazekas Sándornak? Ugyan. Akkor Orbán Viktornak? Orbán személye biztosan számít, de korántsem annyira, mint mondjuk 2010 előtt. Orbán kopik, fárad, és ez egyre láthatóbb is; mind többen utálják szerte az országban, nyilvános megjelenésével immár a nyílt kifütyülést kockáztatja, vagy ami a számára talán ennél is rosszabb, az őt zavarba ejtő (mert valódi) újságírói kérdéseket.
Megismételjük, mert Orbán Rogán Antal melletti hétfői védőbeszédének ez a kulcsa: a Fidesz magabiztos előnye a közvélemény-kutatásokban ma alapvetően annak a propagandamunkának (s ez jelentékeny hányadban menekültellenes, rasszista uszítás), annak a naponta megvívott kommunikációs háborúnak köszönhető, amit Rogán Antal koordinál. Rogán köti össze a ma már jobbára Londonban élő Habony Árpádot, a Tv2-tulajdonos Andy Vajnát, a közmédiát de facto irányító Várhegyi Attilát, a közvéleményt állandóan mérő Századvéget és Nézőpontot a Csetényi Csaba és Kuna Tibor típusú politikai kivitelezőkkel, akik megtervezik, kinyomtatják, sugározzák és országszerte kifüggesztik az ún. politikai üzeneteket. Az új médiacézárok termékei (a Lokál-csoport, a Tv2, a közmédia) a szükséges időben és adagolásban terítik a szükséges üzeneteket, sok millió potenciális szavazó figyelmét uralva, megzavarva, befolyásolva a főleg az orosz propagandaiskolától elsajátított módszerek alapján. Ez a struktúra a Simicska Lajossal történt szakítás után másfél évvel kiépült, és a maga elé tűzött céloknak eddig megfelel. Eredményesen működik, elvégre nem rossz eredmény majd’ 3,3 millió embert rávenni egy teljesen értelmetlen népszavazási kérdés támogatására.
Rogán egyelőre épp oly fontos Orbánnak, mint a végrehajtói hatalmat napi szinten működtető Lázár János. A pártban egyiküknek sincs alternatívája, így Orbán számára pótolhatatlanok. (Nemcsak Rogán ússza meg most a botrányait, hanem Lázár is megúszta, amikor – éppen Rogán miatt – ultimátumot adott Orbánnak, holott a főnök az ilyet nagyon nem szereti.) Igen, jelenleg Rogán is pótolhatatlan: hiszen Kocsis Máté, aki a Fideszből egyáltalán fölmerülhetne a helyére, a jelek szerint éppen leszállóágban van.
Egyelőre erősíti
Rogán Antal munkája, eredményei nélkülözhetetlenek a NER fenntartásához. Ám mindez rávilágít a NER alapvető belső problémájára is. Nevezzük Rogán-paradoxonnak: a miniszter pozíciója erős, mégis ezer sebből vérzik. A sebek minden egyes leleplezett hazugsággal csak sokasodnak, ám ezek a sebek a NER-ben ismét csak erősítik a pozícióját – és így tovább. Orbánnak a táboron belüli tekintélye (vagy inkább a mindenkit megfélemlítő hatalma) elegendő ahhoz, hogy legalább a kormánypárt környékén ne mindenki Rogán sebeit bámulja. De Orbán szavai – melyek szerint a Rogánra vonatkozó megannyi állítás blöff csupán – csak abban az univerzumban érvényesek, amelyet éppen Rogán (is) épít neki hazug, és a valódi jelentésükből kiforgatott szavakból.
Egy országos közvélemény-kutatás két hete, a helikopterügy kapcsán azt mérte, hogy az a vélemény, miszerint Rogán Antalnak nem kell távoznia a kormányból, relatív többségben van a választókorú népesség körében. Eljön-e a pillanat, amikor ez a vélemény kisebbségbe kerül: s ha igen, hogyan dönt majd kulcsminisztere és bizalmasa sorsáról a kormányfő? Akár menne, akár maradna, a rendszer mérföldkőhöz érne. Ezért kulcsszereplő Rogán Antal.
