Megint együtt

Publicisztika

Rezeg a bozót az MDF környékén. Kampányigazgatójuk, Földi László még meg sem melegedett, már ott is hagyta őket; Dávid Ibolya egy ún. konzervatív társas összejövetelen összefutott Orbán Viktorral; Anettka pedig - egyelőre nem pontosan meghatározott - médiafeladatokat vállalt a frakciónál. A választási kampány - mi több, a párt számára létfontosságú kampány - előtt e hírek nem kifejezetten az önbizalomtelt, határozott stratégiával rendelkező alakulat képét sugározzák. Ez utóbbi ugyanis nem feltétlenül a pillanatnyi népszerűségi index függvénye. Két vagy három évvel ezelőtt sem voltak jobbak a közvélemény-kutatási adatok, az MDF mégis képes volt legalább elhitetni, hogy van valami lövése saját szerepéről és helyéről. Most viszont - s ezt mutatja a pártvezetés körüli nagy csend is - a nagy rádöbbenés utáni tanácstalanság érződik: hogyan tovább?

Lehet, azért e hallgatás, mert a válasz roppant egyszerű. Ahogyan a 2002-es választások előtt sem volt, úgy most sincs alternatívája a Fidesszel kötött választási megállapodásnak. Már nincs. És kérdés az is, hogy valaha volt-e.

Az MDF 2002-t megelőző berzenkedése a közös listától sokkal inkább volt taktikai húzás, semmint komoly stratégia. Más kérdés, hogy túl sokat nem értek el vele, hiszen a végül tető alá hozott együttműködés nem juttatta a pártot kedvezőbb pozícióba Kövér László eredeti, 2000 végi ajánlatánál (amit Dávidék visszautasítottak). A választási vereség, s még inkább az emiatti fideszes reakciók - a Millenárison az első forduló éjszakáján történtekről nagy kedvvel mesélnek fórumos politikusok -, Orbán Viktor dacos kivonulása a parlamenti politizálásból, a polgári körök népmozgalma arra sarkallta az MDF vezetőit, hogy újrafogalmazzák lehetőségeiket. A mind erősebb Fidesz-ellenes retorika, az "igazi" jobboldaliság és az "igazi" konzervativizmus vindikálása mellett azonban soha nem mondták ki, mi e fordulat valódi célja. Legfeljebb - mint például Dávid Ibolya a két évvel ezelőtti Narancs-interjúban - áttételesen utaltak arra, hogy sanszosnak tartják az MDF jelentős megerősödését a Fidesz ellenében. Talán attól féltek, ha ambícióikat megvallják, nevetségessé válnak - hiszen Orbánék legrosszabb formája idején is nagy fantázia kellett ezt az átrendeződést elképzelni. A cél világos megfogalmazása híján viszont a senki földjén találták magukat. A Fidesz permanens ekézését hallva sokan - s leginkább a jobboldal potenciális bázisa - azt gondolhatták, hogy Dávid Ibolyáék az MSZP felé közelednek. A Fidesz és a sajtója ezt a ziccert nem is hagyta ki: az MDF folyamatos magyarázkodásra kényszerült, márpedig mentegetőzve nem lehet offenzív politikát folytatni. Középpárti gesztusaik, melyekkel a nem jobboldali, de nem is hithű szocialista szavazók felé akartak nyitni, vádként hullottak vissza rájuk. Miközben a baloldal - az MSZP és a vele rokonszenvező sajtó - látványosan a hónuk alá nyúlt. Ekkor lett az MDF a "normális jobboldal", az "európai konzervativizmus letéteményese"; ekkor kerültek káderei ilyen-olyan, ám végső soron kormányzatfüggő pozíciókba, s ekkor szövetkezett az MSZP egyszer-kétszer az SZDSZ ellenében a Fórummal a parlamentben. Az ok nyilvánvaló volt: segíteni az MDF távolodását a Fidesztől, hiszen 2006-ban minden, nem a Fideszre adott jobboldali voks duplán számít a szocialistáknak.

A tavalyi EP-választás látszólag a Dávid-Boross-féle stratégia helyességét igazolta: holott az volt e terv bukásának a kezdete. Nem csupán azért, mert az országgyűlési választásokéitól messze elmaradt részvételű voksoláson elért 5 százalék semmire nem garancia, hanem mert a Fidesz fölényes győzelmet aratott. Az MDF bátortalan próbálkozásából - újra meghatározóvá válni a jobbfélen - pusztán annyi maradt, hogy lám, önállóan is átbuktunk a küszöbön.

Ám az elmúlt hetekben világossá válhatott az MDF-vezetés számára: 2002 utáni kísérletük kudarcba fulladt. Dávid Ibolya óvatos kijelentése - miszerint azzal tudnak együttműködni, aki a programjukat elfogadja - valóságos forradalmat robbantott ki a pártban. Gémesi György, a párt egyik húzóembere ezt követően a nyilvánosság előtt is vállalta különutas próbálkozását a Fidesszel, s a megyei derékhad is jelezte: ami sok, az sok. Nem csoda: a minden oldal felé nyitottság deklarálását csak a bejutási küszöb fölött lévő párt elnöke engedheti meg magának. És ennek az elérésére az MDF képtelen volt.

Ha 2002 előtt az MDF játszadozott a Fidesszel, most Orbánék mórikálják magukat: teszik magukat, hogy nemcsak megbocsátani nem tudnak, de már nem is érdekli őket az MDF. Pedig dehogy: az 1-2 százalék (a részvétel függvényében 40-100 ezer voks!), amit az MDF haló porában is besöpörhet, rengeteget számíthat egy szoros befutónál. A párt mindmáig meglévő infrastruktúrája sem megvetendő hozomány. Nemcsak az MDF-nek van tehát szüksége a Fideszre - a különbség pusztán az, hogy Orbán és Kövér ezzel mindvégig tisztában is volt. Közös lista lesz megint.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.