Egy svindler listája

Publicisztika

Miután a leggazdagabb magyarok és a besúgók listái körüli cécó elcsendesedett, egy internetes bulvárportál főszerkesztője elkészítette legbuzibb celebritásaink lajstromát.

Miután a leggazdagabb magyarok és a besúgók listái körüli cécó elcsendesedett, egy internetes bulvárportál főszerkesztője elkészítette legbuzibb celebritásaink lajstromát. Az ötletgazda képzettségét tekintve állítólag zsurnaliszta - utoljára, sok-sok éve annak kapcsán hallottunk róla, hogy néhány feldühödött közszereplő összerugdosta, mintegy a tömegtájékoztatás étoszának védelmében. A jelek szerint sérülései maradandók.

"A közéletből ismert homoszexuális férfiak" névsorával nyilvánvalóan több probléma is van. Egyrészt efféle személyes adatot az ember legfeljebb önmagáról terjeszthet a köztérben jogi szankciók nélkül - ám ezt bízzuk a bíróságra és a hírbe hozottak bölcsességére. (Egy sikerültebb társadalomban persze egy ilyen akciónak körülbelül annyi botrányértéke lenne, mint a heteroszexuális férfiak listájának.) Másrészt, ha az oknyomozás valóban professzionális volt, és az adatgyűjtő személyesen bizonyosodott meg állításai igazságtartalmáról, akkor neki is helye van a listán, sőt, mivel nyilvánvaló haszonszerzési szándékkal járt el, minősített esetnek számít. Persze tényfeltárásról szó sincs, csupán egy morális homeless szánalmas rivaldakereséséről. (Várjuk már nagyon a zsidó-, cigány- és impotenslistákat.)

Az egész történet amúgy említésre sem volna érdemes, ha nem sztárolná egyik nagy kereskedelmi csatornánk, a TV2 e figurát teljességgel hiteltelen, ejnye-bejnye stílusú riportjaival (Aktív, Mokka). Bár a nyilvánosság perifériáján elhelyezkedő orgánum törvénysértő működése sem megengedhető, egy milliós nézettségű, mértékadónak is mondható országos televízió erősen reklámízű, jobb esetben csupán átgondolatlan hírverése viszont már valami nagyságrendekkel súlyosabbról árulkodik. A magyar nyilvánosság alakítóinak végletes züllöttségéről; a szakmai és erkölcsi tartás teljes hiányáról.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.