Egy svindler listája

Publicisztika

Miután a leggazdagabb magyarok és a besúgók listái körüli cécó elcsendesedett, egy internetes bulvárportál főszerkesztője elkészítette legbuzibb celebritásaink lajstromát.

Miután a leggazdagabb magyarok és a besúgók listái körüli cécó elcsendesedett, egy internetes bulvárportál főszerkesztője elkészítette legbuzibb celebritásaink lajstromát. Az ötletgazda képzettségét tekintve állítólag zsurnaliszta - utoljára, sok-sok éve annak kapcsán hallottunk róla, hogy néhány feldühödött közszereplő összerugdosta, mintegy a tömegtájékoztatás étoszának védelmében. A jelek szerint sérülései maradandók.

"A közéletből ismert homoszexuális férfiak" névsorával nyilvánvalóan több probléma is van. Egyrészt efféle személyes adatot az ember legfeljebb önmagáról terjeszthet a köztérben jogi szankciók nélkül - ám ezt bízzuk a bíróságra és a hírbe hozottak bölcsességére. (Egy sikerültebb társadalomban persze egy ilyen akciónak körülbelül annyi botrányértéke lenne, mint a heteroszexuális férfiak listájának.) Másrészt, ha az oknyomozás valóban professzionális volt, és az adatgyűjtő személyesen bizonyosodott meg állításai igazságtartalmáról, akkor neki is helye van a listán, sőt, mivel nyilvánvaló haszonszerzési szándékkal járt el, minősített esetnek számít. Persze tényfeltárásról szó sincs, csupán egy morális homeless szánalmas rivaldakereséséről. (Várjuk már nagyon a zsidó-, cigány- és impotenslistákat.)

Az egész történet amúgy említésre sem volna érdemes, ha nem sztárolná egyik nagy kereskedelmi csatornánk, a TV2 e figurát teljességgel hiteltelen, ejnye-bejnye stílusú riportjaival (Aktív, Mokka). Bár a nyilvánosság perifériáján elhelyezkedő orgánum törvénysértő működése sem megengedhető, egy milliós nézettségű, mértékadónak is mondható országos televízió erősen reklámízű, jobb esetben csupán átgondolatlan hírverése viszont már valami nagyságrendekkel súlyosabbról árulkodik. A magyar nyilvánosság alakítóinak végletes züllöttségéről; a szakmai és erkölcsi tartás teljes hiányáról.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.