Merjünk nagyon lenni!

  • 2001. szeptember 6.

Publicisztika

Magyarország nem lesz, hanem van, hisz a jövő elkezdődött.

n Magyarország nem lesz, hanem van, hisz a jövő elkezdődött.

Magyarországon a labdarúgás fog. Nem lenni fog vagy fog lenni, hanem beszennyez, megfogja, aki kapcsolatba kerül vele. Egy tévéközvetítés után a nézőnek is érdemes lezuhanyoznia, még ha tudja is, merő öncsalás, pótcselekvés, amit tesz. Mert nincs az a víz, ami ezt a mocskot levinné, még róla se. Hazai pálya.

Még itthon, a grúzok ellen, lealáztuk a baltaarcúakat, jöttek holtfáradtan, három nappal az olaszok elleni helytállásuk után, mi meg mindenért, de mindenért bosszút álltunk rajtuk, volt egy tizenegyes, valahogy mégis bement, pedig Mátyus rúgta. Gólöröm, futott még három lépést, lecövekelt, bemerevített, keze görcsben kaszált röviden, mintha csak azt mondta volna, hogy "Vae victis", pedig csak azt mondta: basszáj, kurva anyád.

Mi meg azon gondolkodhatunk, hogy ezek ott a pályán, csonttörések és köpetek közt, mit is gondolhatnak a labdarúgásról, erről az egyébként gyönyörű sportról.

Bozóky MLSZ-elnök mint ilyen havi rengeteg forintot keres. Mit gondol Bozóky, amikor a bankja értesíti a havi átutalásról? Mit gondol Bozóky, ha ez az átutalás egy napot késik? Mit gondol Bozóky, ha a vásárolgató nejét imígyen feddi: tán lopom én a pénzt?

Mire véljük az MLSZ-elnökség hétvégi rendkívüli ülését? Azt tudjuk, hogy mit gondolt erről Bicskei kapitány. "Én nem tudom, miért nem is értem."

Mire jutott az elnökség? Jaj, szar a szar, mindenről a Berci tehet, csapjuk el. De jó-e az, ha elcsapjuk, a világbajnoki selejtezősorozat végéig szól a szerződése, ha most megy, jár neki 20 millió forint végkielégítés. Á, elront ez mindent, ugyan tovább akkor sem jutunk, ha az összes ellenfelünk öngyilkos lesz, de mégis, az oláh ellen ugye presztízs a mérkőzés, és a macskazabálóknak is meg kéne mutatni, milyen a magyar, ha megharagszik. Bercinek mennie kell. Hogyhogy hová, a pénztárhoz, hülye, de közülünk való, rendes gyerek tulajdonképpen. Majd jön Gellei, és megtudja a szőröstalpú, milyen is a stoplis cipő. Aztán majd jön Mészöly. Tényleg, mikor jön már Kálmán meg a többi lator előre nyújtott marokkal?

És mit gondol a nemzet első focistája, hordja mindenki szerte-szana a szekérderék lóvét, csak ha itt az idő, álljanak ki a szurkolók elé. Ne azért, hogy itthon tartsák az egyik pontot a szamoaiak ellen, hanem azért, hogy megmondják annak a pár szavazásra jogosult szerencsétlen elmebetegnek, hogy hova szavazzanak.

Ilyen nincs. Ez képtelenség. Ma Magyarországon a mindenre képtelenség egy járható út a hosszú, gazdag élet felé. Csak jól kell helyezkedni.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.