Merjünk nagyon lenni!

publikálva
2001/36. (09. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyarország nem lesz, hanem van, hisz a jövő elkezdődött.

n Magyarország nem lesz, hanem van, hisz a jövő elkezdődött.

Magyarországon a labdarúgás fog. Nem lenni fog vagy fog lenni, hanem beszennyez, megfogja, aki kapcsolatba kerül vele. Egy tévéközvetítés után a nézőnek is érdemes lezuhanyoznia, még ha tudja is, merő öncsalás, pótcselekvés, amit tesz. Mert nincs az a víz, ami ezt a mocskot levinné, még róla se. Hazai pálya.

Még itthon, a grúzok ellen, lealáztuk a baltaarcúakat, jöttek holtfáradtan, három nappal az olaszok elleni helytállásuk után, mi meg mindenért, de mindenért bosszút álltunk rajtuk, volt egy tizenegyes, valahogy mégis bement, pedig Mátyus rúgta. Gólöröm, futott még három lépést, lecövekelt, bemerevített, keze görcsben kaszált röviden, mintha csak azt mondta volna, hogy "Vae victis", pedig csak azt mondta: basszáj, kurva anyád.

Mi meg azon gondolkodhatunk, hogy ezek ott a pályán, csonttörések és köpetek közt, mit is gondolhatnak a labdarúgásról, erről az egyébként gyönyörű sportról.

Bozóky MLSZ-elnök mint ilyen havi rengeteg forintot keres. Mit gondol Bozóky, amikor a bankja értesíti a havi átutalásról? Mit gondol Bozóky, ha ez az átutalás egy napot késik? Mit gondol Bozóky, ha a vásárolgató nejét imígyen feddi: tán lopom én a pénzt?

Mire véljük az MLSZ-elnökség hétvégi rendkívüli ülését? Azt tudjuk, hogy mit gondolt erről Bicskei kapitány. "Én nem tudom, miért nem is értem."

Mire jutott az elnökség? Jaj, szar a szar, mindenről a Berci tehet, csapjuk el. De jó-e az, ha elcsapjuk, a világbajnoki selejtezősorozat végéig szól a szerződése, ha most megy, jár neki 20 millió forint végkielégítés. Á, elront ez mindent, ugyan tovább akkor sem jutunk, ha az összes ellenfelünk öngyilkos lesz, de mégis, az oláh ellen ugye presztízs a mérkőzés, és a macskazabálóknak is meg kéne mutatni, milyen a magyar, ha megharagszik. Bercinek mennie kell. Hogyhogy hová, a pénztárhoz, hülye, de közülünk való, rendes gyerek tulajdonképpen. Majd jön Gellei, és megtudja a szőröstalpú, milyen is a stoplis cipő. Aztán majd jön Mészöly. Tényleg, mikor jön már Kálmán meg a többi lator előre nyújtott marokkal?

És mit gondol a nemzet első focistája, hordja mindenki szerte-szana a szekérderék lóvét, csak ha itt az idő, álljanak ki a szurkolók elé. Ne azért, hogy itthon tartsák az egyik pontot a szamoaiak ellen, hanem azért, hogy megmondják annak a pár szavazásra jogosult szerencsétlen elmebetegnek, hogy hova szavazzanak.

Ilyen nincs. Ez képtelenség. Ma Magyarországon a mindenre képtelenség egy járható út a hosszú, gazdag élet felé. Csak jól kell helyezkedni.

publikálva
2001/36. (09. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk