Mese a 12 találatról

Publicisztika

Több mint egy hete birkózik lelkesen a lakosság politikailag tudatos hányada (az első héten konkrétan 1, azaz egy százaléka) az új alkotmányról szóló ún. konzultációs kérdőívvel. A helyzetük akkor sem lesz könnyebb, ha útmutató gyanánt előbb elolvassák Szili Katalin és Szájer József bevezetőjét - Szili megdöbbentően szürreális mondatai (ő többek között "időjárási és természeti katasztrófákkal" indokolja az új alaptörvény szükségességét) még a leglelkesebb alkotmányozó honpolgárt is némi kétkedésre késztetik.

A kérdőív egyszerre zavarba ejtő és meghitten ismerős. Az olvasónak eszébe juthatnak iskolaévei, azon belül is a leghülyébb tantárgyak tesztszerű záróvizsgái, ahol látszólag minden válasz tökéletesen értelmetlen. De a tizenhármas tagoltság a totószelvényre is utalhat - amihez képest persze kifejezetten zavaró, hogy a legtöbb helyen a szokásos 1, x, 2 hármason felül van még egy negyedik opció is. Ha nem a pályaválasztó és nem is a vendégcsapat nyer, de nem is döntetlen, akkor mire gondolhatott Orbán? Egy idő után aztán rájövünk: eddig tévúton jártunk. A kérdőív szerzői egyértelműen a népszerű női/férfi magazinok tesztjein iskolázódtak, s egyben számítanak arra, hogy a megszólítottak világról alkotott tudása is azonos forrásból táplálkozik. Ez esetben ugyanis a kitöltő személy mind a tizenkét kérdésnél hibátlan érzékkel választja ki azt a megoldást, amelyhez tartozó pontszámot összeadva az élet boldog nyerteseinek vidám klaszterébe kerül (míg a vesztes csököttek ingázhatnak a pszichológus és a szexológus között). A kérdések számos esetben értelmetlenségükkel tüntetnek - sajnos a legtöbbjüknél tényleg a "nem tudom megítélni a kérdést" a helyes választás. Csak azért nem javasoljuk ezt ikszelni, nehogy piros plajbásszal kijavítva, alaposan lepontozva hozza vissza a postás a tavaszi felmérőt.

Ugyanakkor ne gondoljuk elhamarkodottan, hogy ez a levél is egyike lenne a Fidesz utóbbi időben szembeötlően felsűrűsödött médiahekkjeinek, mint a gyerekszavazatok, hamburgeradó vagy éppenséggel a lecserélendő Szabadság-szobor. Ezt a levelet nem gumicsontnak szánták, ennek küldetése van, jelesül az, hogy a hajánál fogva kirángassa az Orbán-alkotmányt az orbánságból, hogy áthárítsa a felelősséget az új alkotmány minden nyavalyájáért mindnyájunkra. Ez a levél olyan, mint a nemzeti konzultáció, amikor Orbán Viktor és Kudlik Júlia személyesen kérdezett meg hárommillió embert. Ez a levél azért van, mert a baloldali pártokat nem sikerült semmiféle mézesmadzaggal befírölni az Orbán-alkotmány szövegezésébe. Helyettük x-elhet a jó nép - csoda, hogy nem nyerhet érte hangszórót vagy álomutazást.

De ha már ennyire szerették volna megkérdezni a népet, meglehet, az államformánál kellett volna kezdeni. Arra mi is kíváncsiak lennénk, mit mondanának "az emberek", ha ne adj' isten referendumon szegeznék nekik a kérdést: köztársaságban szeretnének-e élni, vagy inkább egy államforma nélküli izében (miként pártunk és kormányunk tervezi)?

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.