Mese a 12 találatról

Publicisztika

Több mint egy hete birkózik lelkesen a lakosság politikailag tudatos hányada (az első héten konkrétan 1, azaz egy százaléka) az új alkotmányról szóló ún. konzultációs kérdőívvel. A helyzetük akkor sem lesz könnyebb, ha útmutató gyanánt előbb elolvassák Szili Katalin és Szájer József bevezetőjét - Szili megdöbbentően szürreális mondatai (ő többek között "időjárási és természeti katasztrófákkal" indokolja az új alaptörvény szükségességét) még a leglelkesebb alkotmányozó honpolgárt is némi kétkedésre késztetik.

A kérdőív egyszerre zavarba ejtő és meghitten ismerős. Az olvasónak eszébe juthatnak iskolaévei, azon belül is a leghülyébb tantárgyak tesztszerű záróvizsgái, ahol látszólag minden válasz tökéletesen értelmetlen. De a tizenhármas tagoltság a totószelvényre is utalhat - amihez képest persze kifejezetten zavaró, hogy a legtöbb helyen a szokásos 1, x, 2 hármason felül van még egy negyedik opció is. Ha nem a pályaválasztó és nem is a vendégcsapat nyer, de nem is döntetlen, akkor mire gondolhatott Orbán? Egy idő után aztán rájövünk: eddig tévúton jártunk. A kérdőív szerzői egyértelműen a népszerű női/férfi magazinok tesztjein iskolázódtak, s egyben számítanak arra, hogy a megszólítottak világról alkotott tudása is azonos forrásból táplálkozik. Ez esetben ugyanis a kitöltő személy mind a tizenkét kérdésnél hibátlan érzékkel választja ki azt a megoldást, amelyhez tartozó pontszámot összeadva az élet boldog nyerteseinek vidám klaszterébe kerül (míg a vesztes csököttek ingázhatnak a pszichológus és a szexológus között). A kérdések számos esetben értelmetlenségükkel tüntetnek - sajnos a legtöbbjüknél tényleg a "nem tudom megítélni a kérdést" a helyes választás. Csak azért nem javasoljuk ezt ikszelni, nehogy piros plajbásszal kijavítva, alaposan lepontozva hozza vissza a postás a tavaszi felmérőt.

Ugyanakkor ne gondoljuk elhamarkodottan, hogy ez a levél is egyike lenne a Fidesz utóbbi időben szembeötlően felsűrűsödött médiahekkjeinek, mint a gyerekszavazatok, hamburgeradó vagy éppenséggel a lecserélendő Szabadság-szobor. Ezt a levelet nem gumicsontnak szánták, ennek küldetése van, jelesül az, hogy a hajánál fogva kirángassa az Orbán-alkotmányt az orbánságból, hogy áthárítsa a felelősséget az új alkotmány minden nyavalyájáért mindnyájunkra. Ez a levél olyan, mint a nemzeti konzultáció, amikor Orbán Viktor és Kudlik Júlia személyesen kérdezett meg hárommillió embert. Ez a levél azért van, mert a baloldali pártokat nem sikerült semmiféle mézesmadzaggal befírölni az Orbán-alkotmány szövegezésébe. Helyettük x-elhet a jó nép - csoda, hogy nem nyerhet érte hangszórót vagy álomutazást.

De ha már ennyire szerették volna megkérdezni a népet, meglehet, az államformánál kellett volna kezdeni. Arra mi is kíváncsiak lennénk, mit mondanának "az emberek", ha ne adj' isten referendumon szegeznék nekik a kérdést: köztársaságban szeretnének-e élni, vagy inkább egy államforma nélküli izében (miként pártunk és kormányunk tervezi)?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.