Milliók egy miatt

  • 2002. április 18.

Publicisztika

A katolikusok, a reformátusok, a vallásos emberek úgy általában hisznek a pokolban.

n

Szerintünk.

Így képzeljük.

De ha a pokolban nem is hisznek, amennyiben nem hiszik úgy, hogy a pokol valami extraszar hely lenne, a szó fizikai értelmében, egészen konkrét üstökkel, hiszik a test feltámadását és az örök életet. Carnis resurrectionem; vitam oeteram. Ebből kimaradni már önmagában nagy szívás, az Angyal bal keze felől kerülni, majd nem részesülni a feltámadásban, kizárattatni a mennyei Atya örök szeretetéből, és helyette a kárhozatba, a semmibe hullani, nos, az maga a pokol. De a katolikus képzeletbe bőven belefér még az is, hogy e kárhozat vagy a tisztítótűz majdan fizikai szenvedéssel jár.

A hívő keresztények életében, úgy tudjuk, e kérdések nem valamiféle absztrakt dilemmaként vannak jelen, számukra ez nem babona vagy esztétikai kérdés, e történetre, a saját testük és lelkük jövendő történetére nem úgy tekintenek, mint ahogy az ateisták Baranyi Ferenc egy szép versére vagy a Barátok közt aktuális epizódjára. ´k félik ezt a történetet. Istent.

Mármost a pokol, valamint a mennyország ügyeit jelen pillanatban a különféle felekezetekhez tartozó papság menedzseli Magyarországon. Amely papság viszont az elmúlt hónapokban elárulta e történetet, és vele együtt árulta el és hagyta cserben azon emberek egy részét, akik hisznek e történetben.

Mert hogyan is lehetne másként, mint árulásként értelmezni például azt a röplapot, amit a választások heteiben a katolikus templomokban helyeztek el, és amely a "Keresztény választók imája" címet viseli? Az imát mondó arra kéri Istent: adjon belátást és felelősséget "magyar testvéreimnek, akik talán nem is sejtik, ha alkotmányos jogukkal nem vagy rosszul élnek, súlyos válságba sodorhatják Hazánkat, és önmagunkat is. Kérlek, világítsd meg az elméjüket is, oszlasd el szívük félelmeit, gyűlöleteit, előítéleteit, közömbösségét!" És a fohász folytatódik: "A Te Szent Fiad mondotta: >>Én vagyok az út, az igazság és az élet.túlvilágon? Aki mindeddig szeretett egyházánál, szeretett papjánál keresett és talált magyarázatot és vigaszt mindarra, ami vele történt, a személyes tragédiákra és a mindennapok gondjaira, aki lelki békéjét épp a katolikus egyház rítusaiban, a gyónásban és a szentáldozásban találta meg - és aki legjobb belátása szerint nem és csak azért sem fog Orbán Viktorra szavazni? Akinek a hazájáért érzett felelősség és saját lelki üdve közt kell ezen ima szerint választania? És milyen félelmeket ültet el ez a szöveg azok szívében, akik maguk Fidesz-szavazók, de a családtagjaik, unokáik, gyerekeik nem azok? Milyen érzés lehet úgy tudni, hogy a szeretteim elkárhoznak?

És egy tiszta szívvel hívő ember számára könnyek közt kimondani azt: inkább nem járok többet templomba?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.