Mindig van mélyebb a mélynél, de az orvosi ellátás tekintetében elképzelhetetlen ennél sanyarúbb helyzet

  • Haskó László
  • 2018. szeptember 9.

Publicisztika

Most (még, kifelé) nyitva vannak a határok, miért maradna bárki?

Mi, „egészségügyi okostojások” legalább negyven éve fenyegetjük aktuális kormányainkat azzal, hogy ha sürgősen nem tesznek valami nagyon jót, akkor a betegellátás rövid időn belül össze fog omlani. Hozzá szoktuk tenni, hogy az összeomlás nem lesz látványos, mert a fehér hadsereg egyszerű katonái mindig meg fogják állni a helyüket. Ez a (sajnos, tévesnek bizonyult) nézet nem változott meg 2010-ben sem, amikor a populista hatalomátvétel megtörtént. Sőt, az orvostársadalom és az okostojások többsége bizalmat szavazott annak a társaságnak, amely hatalomra jutását éppen az akkor zajló, erősen szükséges és régóta esedékes egészségügyi reformkísérlet megtorpedózásának köszönhette. A 300 forintos vizitdíj ellen indítottak népszavazást azok, akiknek zsebébe tizedmásodpercenként folyt és folyik be ennyi a kórházak és rendelők előtt parkoló gépkocsik tulajdonosaitól. Szóval, hozzáértő elfogulatlanok számára nem volt remény.

Az ellátó hálózat visszaállamosítása és az Országos Egészségpénztár megszüntetése után már csak a bolond bízhatott javulásban.

Azt azonban még a legkritikusabbak sem gondolták, hogy a zuhanás ilyen hirtelen következik be. Azt szeretném ugyanis mondani, hogy bekövetkezett. Orbán vezér uralkodása megtanított minket arra, hogy mindig van mélyebb a mélynél, de az orvosi ellátás tekintetében elképzelhetetlen az ennél is sanyarúbb helyzetbe jutás. Nem szánom vigasznak, de ezek az önző, minden jóra tehetségtelen fiúk képesek az elképzelhetetlent is bevállalni. Remélem – de biztos nem vagyok benne –, hogy most nem fogják.

Az egészségügyi dolgozókat teljességgel elhagyták az érdekképviseletükre hivatott szervezetek.

Ugyanolyan arcátlanul álltak be a kormány szolgálatába, mint elődeik az átkos régi világban. Akkor is egyetlen menekülés volt: a disszidálás. Most (még, kifelé) nyitva vannak a határok, miért maradna bárki? Azért, hogy dolgozzon orrvérzésig, és filléreskedjenek vele a túlóra-kifizetéssel? Vagy azért, hogy tűrje a betegek – nem ritkán tettlegességig fajuló – türelmetlenségét? Vagy azt, hogy a piszkos-gennyes munkaruháját otthon kelljen rendbe hoznia?

A kormányfő, ha még kicsit is érdekli a valóság, csak egy dolgot tehet: fölemeli a fizetéseket. Nem kicsit, nagyon! Hogy a teljesen torz finanszírozási rendszer és az elviselhetetlenül elavult struktúra ellenére ne meneküljenek el a magyar dolgozók, ahhoz legalább ötszörös pénz kell, s az is lehet, hogy előbb-utóbb euróban, és nem a vészesen inflálódó nemzeti valutában.

Van persze még egy gyors megoldás. Nagy kapukat kell építeni a déli kerítésre, és kiírni: Orvosok és ápolók welcome! Kereszténység hiánya nem akadály!

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.