Művészet

Publicisztika

Demokratikus közéletünk kiválóságai között nagy számban fordulnak elő olyanok, akiket a haza szolgálata valamely magasabb rendű alkotói, művészi pályától térített el.

Demokratikus közéletünk kiválóságai között nagy számban fordulnak elő olyanok, akiket a haza szolgálata valamely magasabb rendű alkotói, művészi pályától térített el. És bár kétségtelen, hogy egy frappáns Napkelte-nyilatkozat, egy tűpontos módosító indítvány a horgászati törvényhez, vagy egy tetszőleges állami szervvel kötött, lehetőleg milliárdos volumenű csalárd szerződés szinte elképzelhetetlen kreatív mozzanatok nélkül, e poétai késztetésű honfitársaink választását mégis inkább áldozatvállalásként kell felfognunk. Hisz avval, hogy ifjúi lelkületük hevületét a közügyek intézésének oltárán áldozták fel, Várhegyi Attila személyében talán egy II. Katona Józsefet veszített a magyar dráma; Áder János megíratlan szonettkoszorúi is fájó hiányként jelennek meg csak líránk történetében; hogy a honi futballkultúra örök veszteségéről, a válogatott csapatkapitányi karszalagjáról lemondó középpályásról már szó se essék.

Mindennek fényében nemcsak érthető, de egyenesen megindító, amikor a napi közügyi robot réseiből mégis felbuzog a lélek, s ezek a művészek a tollért, az ecsetért nyúlnak. A Szép s az Örök, lám, mégiscsak diadalt vesz a Hasznoson és a Pillanatnyin! A Figyelő c. hetilap múlt heti interjújából megtudhattuk, hogy a politikában és az üzleti életben egyaránt bizonyított Széles Gábor ifjúkorában írónak készült; s ezt az önéletrajzi részletet a mágnás épp a nemrégi médiavásárlásainak motivációját firtató kérdésre említette. Még meghatóbbá teszi Széles tévé- és lapakvizícióját (Echo Tv, Magyar Hírlap) a milliárdos befektetés további magyarázata: a tycoon, aki érző lelkű atya is, két "művészlélek" leányának, illetve színész-rendező vejének igyekszik örömet szerezni e nagylelkű ajándékkal.

Szabad országban élünk, mindenki azt vesz, amit akar, ha van rá pénze, és a gazdag emberek lelkébe sem könnyű beleképzelni magunkat, de néhány kérdés feltolul. Hacsak nem akarunk minden orrunk alá dugott hülyeséget bambán beszopni. Azért kellett a tévé, hogy a nagyobbik Széles lány tudjon hol zenélni? A vej színész-rendezni? A Magyar Hírlap meg majd elfogulatlan műbírálatban részesíti teljesítményüket? Ha nem, akkor minek belekeverni őket? És mi van, ha a lányok hamisan játszanak, a vej meg dilettáns? A papa tévéjében azért elmegy? Legfeljebb kiröhögi őket - körülbelül mindenki, aki nem a szemükbe néz éppen? Ha meg szépen játszanak, és a darabok pompásak, minek külön tévé?

De nem ez az egyetlen furcsaság az épülő "médiabirodalomban". Széles nem tiltakozik, amikor őt tüntetik fel mind az Echo Tv, mind az MH új gazdájaként. Ugyan a médiatörvény szerint országos terjesztésű televízióban és országos napilapban egyszerre tilos döntő tulajdonrészt birtokolni, de nem azért találták fel szovjet tudósok a stróman nevű szerkezetet, hogy egy ilyen helyzetet ne lehessen megoldani. A lapot kiadó cégben nem is Széles a fő tulajdonos, hanem egy közeli munkatársa. Nesze, médiatörvény, csókold meg a seggem, és direkt jó, ha a Blahán, mert sokan látják. És milyen lehet majd annak a sajtóterméknek a filozófiája, amely a hírek szerint véleményműsorai kiegyensúlyozottságát úgy kívánja biztosítani, hogy a Magyar Fórumból elővakart antiszemita uszító mellett az alkotmányos berendezkedést szélbalról támadó forradalmárt mutatja fel, mint műsorgazdákat? Egy zsidó, egy paraszt, még egy zsidó, még egy paraszt! Mindenkinek saját gettót!

A vállalkozásból persze még sok minden lehet. Családi tévé, üzemi tévé, politikai tévé. Költséghatékony önmenedzselési segédeszköz. Szobor, amit a művész saját magáról álmodik kőbe.

Igazi nyilvánosság, az bajosan.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.