Művészet

Publicisztika

Demokratikus közéletünk kiválóságai között nagy számban fordulnak elő olyanok, akiket a haza szolgálata valamely magasabb rendű alkotói, művészi pályától térített el.

Demokratikus közéletünk kiválóságai között nagy számban fordulnak elő olyanok, akiket a haza szolgálata valamely magasabb rendű alkotói, művészi pályától térített el. És bár kétségtelen, hogy egy frappáns Napkelte-nyilatkozat, egy tűpontos módosító indítvány a horgászati törvényhez, vagy egy tetszőleges állami szervvel kötött, lehetőleg milliárdos volumenű csalárd szerződés szinte elképzelhetetlen kreatív mozzanatok nélkül, e poétai késztetésű honfitársaink választását mégis inkább áldozatvállalásként kell felfognunk. Hisz avval, hogy ifjúi lelkületük hevületét a közügyek intézésének oltárán áldozták fel, Várhegyi Attila személyében talán egy II. Katona Józsefet veszített a magyar dráma; Áder János megíratlan szonettkoszorúi is fájó hiányként jelennek meg csak líránk történetében; hogy a honi futballkultúra örök veszteségéről, a válogatott csapatkapitányi karszalagjáról lemondó középpályásról már szó se essék.

Mindennek fényében nemcsak érthető, de egyenesen megindító, amikor a napi közügyi robot réseiből mégis felbuzog a lélek, s ezek a művészek a tollért, az ecsetért nyúlnak. A Szép s az Örök, lám, mégiscsak diadalt vesz a Hasznoson és a Pillanatnyin! A Figyelő c. hetilap múlt heti interjújából megtudhattuk, hogy a politikában és az üzleti életben egyaránt bizonyított Széles Gábor ifjúkorában írónak készült; s ezt az önéletrajzi részletet a mágnás épp a nemrégi médiavásárlásainak motivációját firtató kérdésre említette. Még meghatóbbá teszi Széles tévé- és lapakvizícióját (Echo Tv, Magyar Hírlap) a milliárdos befektetés további magyarázata: a tycoon, aki érző lelkű atya is, két "művészlélek" leányának, illetve színész-rendező vejének igyekszik örömet szerezni e nagylelkű ajándékkal.

Szabad országban élünk, mindenki azt vesz, amit akar, ha van rá pénze, és a gazdag emberek lelkébe sem könnyű beleképzelni magunkat, de néhány kérdés feltolul. Hacsak nem akarunk minden orrunk alá dugott hülyeséget bambán beszopni. Azért kellett a tévé, hogy a nagyobbik Széles lány tudjon hol zenélni? A vej színész-rendezni? A Magyar Hírlap meg majd elfogulatlan műbírálatban részesíti teljesítményüket? Ha nem, akkor minek belekeverni őket? És mi van, ha a lányok hamisan játszanak, a vej meg dilettáns? A papa tévéjében azért elmegy? Legfeljebb kiröhögi őket - körülbelül mindenki, aki nem a szemükbe néz éppen? Ha meg szépen játszanak, és a darabok pompásak, minek külön tévé?

De nem ez az egyetlen furcsaság az épülő "médiabirodalomban". Széles nem tiltakozik, amikor őt tüntetik fel mind az Echo Tv, mind az MH új gazdájaként. Ugyan a médiatörvény szerint országos terjesztésű televízióban és országos napilapban egyszerre tilos döntő tulajdonrészt birtokolni, de nem azért találták fel szovjet tudósok a stróman nevű szerkezetet, hogy egy ilyen helyzetet ne lehessen megoldani. A lapot kiadó cégben nem is Széles a fő tulajdonos, hanem egy közeli munkatársa. Nesze, médiatörvény, csókold meg a seggem, és direkt jó, ha a Blahán, mert sokan látják. És milyen lehet majd annak a sajtóterméknek a filozófiája, amely a hírek szerint véleményműsorai kiegyensúlyozottságát úgy kívánja biztosítani, hogy a Magyar Fórumból elővakart antiszemita uszító mellett az alkotmányos berendezkedést szélbalról támadó forradalmárt mutatja fel, mint műsorgazdákat? Egy zsidó, egy paraszt, még egy zsidó, még egy paraszt! Mindenkinek saját gettót!

A vállalkozásból persze még sok minden lehet. Családi tévé, üzemi tévé, politikai tévé. Költséghatékony önmenedzselési segédeszköz. Szobor, amit a művész saját magáról álmodik kőbe.

Igazi nyilvánosság, az bajosan.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.