Politikai vihart kavart, hogy Mitnyan György, a XII. kerület fideszes polgármestere a főváros jóváhagyása nélkül is ragaszkodik ahhoz, hogy turulmadaras emlékművet állítson kerülete polgári áldozatainak. A sajnos immár szokásos politikai játszma szerint csak a liberálisok tiltakoztak a szoborállítás ellen. Az MSZP hallgat, a jobboldali netes fórumokon pedig az ügyet újabb bizonyítéknak tartják az SZDSZ nemzetellenes tevékenységére.
Bármennyire is meglepő, a turulszobor állítása elvileg konzervatív oldalon is botrányt okozhatna. A szavak jelentését mindig kontextusuk dönti el. Az "anyád" kifejezés használatával például a beszélő célozhat arra, hogy célszemélye kivel foglalkozzon, de gondolhat az illető anyjára mindenféle érzelmi töltés nélkül, merőben tárgyszerűen. Ilyeténképpen a turulmadárnak is számos jelentése van. Kontextus kérdése, hogy melyik valósul meg belőlük. Lehet, hogy a szobor állítói ezzel nincsenek tisztában, de ez nem menti fel őket, hiszen rendelkezésükre állt a Budapest Galéria szakvéleménye, amely a szobrot önmagában jól sikerültnek, de céljára, azaz a polgári áldozatokra történő emlékezésre alkalmatlannak minősítette. Lássuk most, milyen jelentések kötődhetnek a turulmadárhoz.
A szexuális jelentés
Anonymus A magyarok cselekedetei című, a XIII. század elején kelt krónikájában a turulmadárnak igen sajátos jelentést adott. Szerinte ugyanis a turul "mintegy teherbe ejtette" Emesét. Bármennyire is furcsa ez az értelmezés, még mindig enyhébb, mint az eredeti, pogány változat, amely szerint a madár és Emese között reális szexuális aktus történt. Ez élénk fantáziát kíván, tekintettel arra, hogy a madarak nemigen rendelkeznek pénisz jellegű szervvel. A dolog következményeképp Emese mindenesetre álmot látott, amely szerint "méhéből forrás fakad, s hogy ágyékából dicsőséges királyok származnak majd, akik azonban nem saját földjükön fognak szaporodni". Emese álmából megszületett Álmos (sic!), és kezdetét vette a magyarok fejedelmének története.
A történet annyiban különösen érdekes, hogy csak belső-ázsiai és szibériai törzsek mondavilágában jelenik meg az állat által álomban történő megtermékenyítés. Feltehetően Anonymus is innen, esetleg valamilyen perzsa gesztából vette át a sztorit. Elvileg a kerecsensólyomnak megfeleltethető turulmadár lehetne tehát szexuális szimbólum is. Ezen jelentés azonban a későbbiek során elsikkadt, és bár Magyarországon számos cég foglalkozik a témába vágó mozgóképek készítésével, mind a mai napig egyiküket sem ihlette meg az ötlet, pedig a zsánernek igazi magyar jelleget kölcsönözhetne a kitárt szárnyú sólyommadár.
A harci szimbólum
Az állatokkal kapcsolatos értelmezések közül ez a legkézenfekvőbb. A mai, egyértelműen nemzetközpontú totemállat-használat rituáléja csak a nemzetállamok kora óta alakult ki, de törzsek vagy egyéb csoportok jelzésére a feudalizmus kezdetétől használtak állatszimbólumokat, elsősorban címereken. A turulmadár első megjelenése 1321-re datálható: az erdélyi csapatok turulos zászlók alatt vonultak harcba, igaz, az a turul még teljesen másként nézett ki, mint a Szabadság híd vagy a Turul lépcső madara. A hagyományos sasábrázolást követő alak Erdély kora középkorban kialakult címerének a részévé is vált.
A nemzeti totemállat és a keleti fordulat
A turul kommercializálódása Magyarországon is a nemzetállami átalakulással és Anonymus szövegének szélesebb körű elterjedésével kezdődött el. Mindezt elősegítette, hogy a magyar nemzeti tudat számára a XIX. század végén fontossá vált az eredetmítosz, amit a keleti rokonság eszmekörében talált meg. A turul szó török eredetű, ráadásul alliterált a török népek összetartozását hirdető és Magyarországon ekkor népszerű turanizmusra. A "halszagú rokonsággal" szemben tetszetősebb volt a kitárt szárnyú, harcias turulmadárral le-írható, enyhén Habsburg-ellenes török-turáni mítosz ápolása. Turul névvel 1882-ben ma is megjelenő heraldikai és genealógiai folyóirat indult. A millenniumi ünnepségek pedig az egész országban lázas turulállítással jártak. Ennek első jele a Szabadság híd öngyilkosok által jól ismert turuljai voltak 1896-ban. Turulmadár jelent meg Vereckén, Munkácson, a krályi vár lépcsőjén (1905), és a legnagyobb madárszoborként Tatabánya felett is (1907). Az utóbbit 1992-ben, Göncz Árpád részvételével avatták újra. Ezek a turulábrázolások alapozták meg az I. világháborúban robbanásszerűen elterjedt sapkajelvény turu-lok népszerűségét, ami viszont az előbb említett harci funkcióval is összefügg. Franciaországnak a kakas, Németországnak a sas, Oroszországnak a medve, Magyarországnak pedig az egyre szélesebb szárnyakat és nagyobb csőrt kapó turulmadár lett a nemzeti jelképe. A turulos sapkajelvények néha vicces formában jelenítették meg a nemzetek harcát: a 309. honvéd gyalogezred jelvényén például a turulmadár a földön hátán fekvő és kétségbeesetten kapálódzó orosz medvét támadja meg. A legszebb talán a 14. közös huszárezred jelvénye: ezen egy patkóban szárnyal a turulmadár, csőrében kardot tartva, amelyen az áll, hogy "Ne bántsd a magyart!". És nagyot tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a szimbólum 1919-ben nem kapott helyet a Tanácsköztársaság jelvényei között. Feltehetően régi beidegződésekkel magyarázható, hogy egy budapesti ötvös a Vörös 'rség jelvényét szárnyaló turullal készítette el.
Az irredenta totemállat
A trianoni békediktátum a turulmadárnak újabb, minden addigit felülmúló szárnyalást hozott. A világháborús hősök és az elszakított területek emlékműveinek szinte elmaradhatatlan kelléke lett a harcias madár. A plasztika mellett a zeneművészetben is bekövetkezett az áttörés - ehhez a korszakhoz kötődik a turulmadaras hazafias dalok elterjedése is. Az Erdély bérceire visszaszálló turulmadár az "Ott, ahol zúg az a négy folyó" című, máig rendkívül népszerű irredenta dal utolsó sorában szimbolikusan a magyar hatalom visszatérését is jelenti.
A nemzetiszocialista és antiszemita madár
1918. december 5-én alakult meg a Turul nevű, katonailag szervezett egyetemista "bajtársi egyesület" Magyarországon. Bár sok hasonló szervezet létezett (Csaba, Werbőczy, Emericana), ezek jó része a Turult fogadta el vezető erőnek. A Turul első nyilvános fellépései az ellenforradalomhoz és a numerus clausus könyörtelen végrehajtásához kötődtek, de turulisták verték vissza Budaörsnél 1921-ben Károly király hazatérési kísérletét is. Akik az 1920-as években éltek, azoknak a turulszövetség elsősorban az egyetemi verekedéseket jelentette. Jellemző gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter kifakadása, mely szerint "lehetetlen helyzet az, hogy a Turul fővezére Pesten meghúz egy zsinórt, akkor az egész országban ütik a zsidót". Igazságtalan volna azonban, ha a turulistákat csak az antiszemitizmussal jellemeznénk. A Turul elsősorban a szociális kérdésekre fogékony fiatalokat tömörítette, nem véletlen, hogy a kommunista párttagok egy része, például Újhelyi Szilárd is a Turulban kezdte karrierjét, és a szervezet debreceni vezetése 1934 és 1937 között váltakozva nyilas vagy kommunista szimpatizánsok kezében volt. 1932 után Meskó Zoltán nemzetiszocialista és Böszörmény Zoltán kaszáskeresztes pártjának jelvényein tűnt fel a turulmadár, vagy a horogkereszt, vagy a kaszáskereszt kísérőjegyeként, és 1939-ben a Baky László és Matolcsy Mátyás vezette párt nyilasjelvényében is ő szerepelt. Esetenként a madár csőrébe kard is került, jeléül annak, hogy itt egy katonai szimbólumról, illetve egy katonai jelleggel szervezett pártról van szó.
A rendszerváltás után
A pártállami száműzetésből kiszabadult turulmadár visszatért a nemzeti jelképek közé. A honvédség különféle jelvényein és kitüntető okiratain turul díszeleg, és ugyanez a motívum a Nemzetbiztonsági Hivatal jelvénye is. A turul tehát visszakapta azt a jelentését, amelyet harci szimbólumként a XIV. századtól viselt, és amely közvetlenül vagy közvetve szinte összes egyéb jelentésében is benne volt, kivéve a legelőször említettet.
Mindennek fényében elgondolkodtató, miért is választ egy politikus a XXI. században turulmadarat egy olyan háborús áldozatokat megörökítő emlékmű főalakjának, akiknek szinte egyike sem katona. Budapest védőinek emlékművet állítani igen problematikus, hiszen harcukkal a nyilasuralmat is meghosszabbították. A nyilasokra pedig mégse emlékeztessen nemzeti jelkép.
A turul minden esetben a nemzet melletti elkötelezettség szimbóluma. A XII. kerület 1944-1945-ben elpusztult polgárai azonban nem azért haltak meg, mert aktívan tettek volna valamit, és nem is azért, mert magyarok voltak. Ellenkezőleg. Bár senkinek sem ártottak, mégis meg kellett halniuk. Nyilas pártszolgálatosok vagy részeg szovjet katonák gyilkolták meg őket; vagy rájuk omlott a ház, vagy egyszerűen éhen haltak, esetleg az ostrom okozta betegségek áldozatai lettek. Közös bennük, hogy ártatlanul pusztultak el. Azzal, hogy egy olyan szobrot állítanak nekik, amely elsősorban harci jelkép, azt az értelmezést erősítik, hogy Budapest polgári áldozatai valamilyen eszme harcosai is. Bizonyára távol áll Mitnyan Györgytől, de ez az értelmezés Szálasié, aki Budapestet a "Hősi Kitartás Városává" akarta kinevezni. Ha az emlékmű felépül, akkor a nyilasok által a Maros, Alma és Városmajor utcában meggyilkolt zsidók, a Farkasréten szovjet katonák által halálra erőszakolt nők, a Böszörményi úton házromok alatt elpusztult családok a szobor szimbolikája miatt azzá válnak, amik soha sem szerettek volna lenni: egy eszme vagy egy nemzet harcosaivá.
