Amit Herényi Károly (akkor még frakcióvezető) januárban megpendített a Narancsnak, és ami Bokros Lajos meghökkentő márciusi listavezetővé válásával materializálódott is, gőzerővel folytatódott a múlt hét végén. Dávid Ibolya nem vacakol: az évek alatt levezényelt imázsváltást fölgyorsult tempóban követi a tagságcsere. Nem is túl elegánsan.
Az MDF országos gyűlésén a küldöttek nyíltan szavaztak - de pontosan miről is? Egyesek szerint arról, hogy egyetértenek-e a pártvezetés politikájával. Mások úgy emlékeznek, hogy a napirendi pontokról, esetleg Dávid Ibolya beszámolójának az elfogadásáról; a hivatalos (és a többségi) verzió szerint pedig bizalmi szavazás zajlott az elnök asszonyról. A megyék delegáltjait mindenesetre meghatározott helyekre ültették, hogy beazonosítható legyen, hol nem értik még eléggé a modern kori konzervativizmus követelmény-, eszköz- és peremfeltétel-rendszerét. Az átláthatatlanul antidemokratikus viszonyokra hivatkozva az ülés után többen is bejelentették kilépési szándékukat - ám kedd reggel úgy tűnik, a pártelhagyók miatt földindulás nem várható.
Pedig ez sem okozna fejfájást: a tagság (inkluzíve "ősemdéefesek") és a 2004 óta alakuló új választói bázis közötti ideológiai diszkrepanciát az MDF góréi és a tanácsadóik az utóbbi javára tompítanák. Amely, ugye kapitalizmus- és piacpárti, szemben az előbbivel, amely ha már nem harmadik utas is, de minimum szoftorbánista és populizmusra hajló. Mi más lehet az MDF-vezetés fejében?
Felülről vezérelt pártújraépítés ez, ahol néhány ember keres magának tagságot, de még inkább választókat. Az irány amúgy rokonszenves: szélsőségektől mentes, a racionalitás talaján álló gazdaság- és társadalompolitika, az európai jobboldal legnemesebb hagyományai szerint. A kapitalizmuspártisággal és Bokros jelölésével a szétesett szabad demokrata és szocialista bázis egy része előtt húzták el a mézesmadzagot, a minapi kikényszerített Dávid Ibolya-Orbán Viktor levélváltással pedig azok előtt, akik megrögzött antiszocialisták, viszont elégedetlenek az örökös fideszes taktikázással, a riszálással előbb Csurka, utóbb a polgári körösökké vedlett MIÉP-esek, most az önállóvá erősödött és a hajdani mentora ellen fordult Jobbik felé. Dávid Ibolya érzékeny ponton támadta Orbánt, bár levele túlzó (például az MDF-et a Fidesszel egyenrangú jobboldali "tömbként" láttatja), a korábbi antifideszista retorikához képest kifejezetten szelídült a hangnem. A Fidesz immár nem "baloldali", "posztkádárista" párt, hanem jobboldali néppárt - (bár "homályos" baloldaliságát természetesen nem osztja az elnök asszony). Dávid a célba vett szavazókat nem akarja sértegetni (jaj, dehogy posztkádárista pártra szavaztak önök!), hanem pusztán jelzi, hogy van itt olyan jobboldali párt is, amelyik határozottan zárt a szélsőjobb felé. Orbán agreszszív, öltözőszagú válasza (olyan hölgy "még nem volt, aki rám akarta volna magát erőltetni") mindenesetre azt mutatja, hogy az MDF akciója szerfölött érzékenyen érintette őt.
Az MDF ismét jó érzékkel fedezett föl egy rést, ahová a lábát bedugva megpróbál kedvező pozíciót kiharcolni. Csak hát végigvihető-e mindez úgy, ha közben olyan botrányos hibákat követnek el, mint a szombati nyílt szavazás?
