A március-áprilisi kormányváltás megmutatta, hogy az Alkotmány mégoly egyértelmű paragrafusai ellenére is számos egyéni értelmezés jelenhet meg, és válhat akár reflektálatlanul népszerűvé a nyilvánosságban. A kormányváltással egy időben jelent meg a közéletben az a vélekedés, hogy a szocialista pártnak azért érdeke egy őszi-téli előre hozott választás, mert így megrövidíthetnék a Fidesz kormányzását - mert esetleg csak három és fél évig, vagy akár még kevesebb ideig kormányozna a várhatóan győztes párt. E feltételezés alapja az az alkotmányos előírás, mely az országgyűlési választásokat az előző választást követő negyedik év április-május hónapjára datálja. Hogy ezt a jobboldal esetleg sérelmesnek tartja, az a Heti Válaszban nemrégiben megjelent Orbán Viktor-interjúból is kiderül. A pártelnök ugyanis e felvetésre a következőképpen reagált: "Kizártnak tartom, hogy győztes választás után ne négy évig kormányozzunk. Valóban van belső feszültség az alkotmányos rendszerben - ezt fel kell oldani, ha másként nem, az Alkotmánybíróság segítségével."
*
Nem világos, milyen belső feszültségre utalt Orbán - az Alkotmány ugyanis mind a kormány, mind a parlament hivatali idejét egyértelműen fogalmazza meg. Ugyanakkor e sorok szerzője az elmúlt hetekben több alkalommal is szembesült azzal, hogy még a közjogban jártas emberek körében is elterjedt az a vélekedés, miszerint az Országgyűlés hivatali ideje négy év. Ezért talán nem érdektelen megnézni, "mennyi az annyi" valójában - még mielőtt a nem létező alkotmányos feszültségből olyan újabb közjogi vita kerekedne, melyben az Alkotmány előírásai teljesen érdektelenné, súlytalanná válnak.
Az Alkotmány ugyanis nem biztosítja a parlament négyéves hivatali idejét - vagyis az a feszültség, melyre Orbán hivatkozott, egyszerűen nem létezik. Tény, hogy volt ilyen passzus: 1989 és 1997 között a 20. § 1. bekezdése kimondta, hogy "az Országgyűlést négyévnyi időtartamra választják". Ezt azonban 1997 októberében a parlament módosította, és ekkor került bele a ma is hatályos, az általános választásokra vonatkozó fent említett szabályozás (minden negyedik év április-május hónapja). Ez az alkotmánymódosítás megszüntette a parlament négyéves hivatali idejét - másképpen mondva a parlament fix terminusa helyett a választás fix időpontját rögzítette. Az új szabályból eredő esetleges idővesztéssel maga az alkotmányozó is tisztában volt, hiszen a törvényjavaslat indoklása erre külön is kitért. A változtatást a jogalkotó azzal indokolta, hogy az akkori alkotmányos rendelkezések "a választások időpontjának egyértelmű és ésszerű meghatározására nem képesek". Hiszen ha pontosan négy év a parlamenti ciklus, akkor a választások időpontja egyre inkább kitolódik - az 1998-as választást például már június 29.-szeptember 29. között kellett volna megtartani, a politikai uborkaszezon és a nyaralások közepette. A 2002-es és 2006-os választásokra pedig az eredeti szabályozás szerint valamikor ősszel, a költségvetés vitájának és elfogadásának időszakában, gyakorlatilag ahelyett került volna sor.
Az indoklás ugyanakkor kitért arra is, amit most Orbán sérelmez: vagyis a négy évnél rövidebb terminusra, pontosan részletezve a most vélelmezett előre hozott választás esetét. "Az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása esetén is csak annyiban törik meg ez az elv (a parlament tuti négy éve - U. A.), hogy az előre hozott választáson megválasztott Országgyűlés megbízatása nem pontosan négy évig tart, hanem - áprilisi időpont esetén - három év négy hónap és négy év három hónap közötti ideig."
Az a mindenkori alkotmányozón múlik, hogy a két lehetséges megoldás közül melyiket választja: a törvényhozás számára ad meg fix terminust, vagy pedig a választások időpontját rögzíti. Nálunk külön-külön mindkettőre volt példa, de a kettő vegyítése lehetetlen megoldás. A mi példánknál maradva: vagy 48 hónapot adok egy törvényhozásnak, és akkor a választási eljárás időigényességétől függően, de választásról választásra kitolódik a soron következő választás időpontja, s ezzel együtt az új parlament megalakulásának ideje is. Ha viszont a választás időpontját rögzítem, akkor bizony előfordulhat, hogy egy előre hozott választás miatt felborul a rend, és nem lesz négy teljes éve, vagy néhány hónappal akár több is lesz ennél az előre hozott választások után megalakuló új parlamentnek.
*
Az 1997-es alkotmánymódosítást megelőző parlamenti vitában a Fidesz még nem kifogásolta ezt a változást, sőt szerintük elég lett volna csak az áprilist megjelölni. Kifejezetten támogatták ezt az alkotmánymódosítást, és azóta egyszer sem emeltek kifogást ellene sem a parlamentben, sem az Alkotmánybíróságnál (AB). Az, hogy az Alkotmánybíróság az Orbán által most érzékelt feszültséget "feloldja", aligha várható. Az Alkotmányban ugyanis, mint említettük, egész egyszerűen nincs benne a fix négyéves terminus, és ezt az AB sem írhatja bele. Nagy valószínűséggel egy esetleges beadvány tárgyalásakor a testület is a két szabályozási lehetőség közti különbséget ismertetné - de az, hogy a most hatályos szabály helyett a régi, már eltörölt előírást tekintse mérvadónak, teljesen kizártnak tekinthető.
Épp ezért érthetetlen, hogy mi értelme van az Alkotmány ilyetén szétcincálásának; miért jó, ha az egyébként világos és egyértelmű előírásait is megkérdőjelezzük, vitatjuk, és a pontos magyar kifejezéseket is átértelmezzük. A rosszindulatú megközelítés szerint az ilyen és ehhez hasonló félreértelmezések (lásd még: "felhatalmazás nélküli kormány", "illegitim kormányzás", "népszavazással kormánybuktatás") mögött az a sanda szándék állhat, hogy a mostani alaptörvényt az ilyen értelmezési vitákkal teljesen hiteltelenné, alkalmazhatatlanná tegyék. Ily módon nagyban megkönnyíthető, hogy egy, a bírálóknak tetsző alkotmányos rendszert alakítsanak ki, hiszen napnál világosabb, hogy a régi semmire se volt jó. Magam azonban nem élnék ilyen rosszindulatú megközelítéssel: ez ugyanis senkinek, még egy jelenleg nagy társadalmi támogatottsággal rendelkező politikusnak sem lehet érdeke. S nemcsak azért, mert az elmúlt 19 évben számos alkalommal már esküt tett erre az Alkotmányra. Hanem azért is, mert senkinek sem érdeke, hogy megrendítse azt a talapzatot, amelyen egyébként ő maga is áll. Egy politikus persze azt mond, amit akar - ám a közjogi intézményrendszer ilyen megkérdőjelezése, akár oda nem figyelésből, akár direkt félreértelmezésekből ered, államférfihoz méltatlan felelőtlenség.
A szerző a Progresszív Intézet kutatója.
