Bírócsere

Publicisztika

Lemondott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vezetője, a felügyeleti tanács elnöke. Hát, ja, pénzügyi válság van, a pénz- és tőkepiacokat felügyelő független állami hivatalokra sehol a világon nem járnak jó idők, a bűnbakkeresés úgyszólván első áldozatai ők. Barátocskáim, hogyan engedhettétek ezt, szegezik rájuk ujjukat bebukott adósok milliói, tönkrement befektetők, kormányok.

Lemondott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vezetője, a felügyeleti tanács elnöke. Hát, ja, pénzügyi válság van, a pénz- és tőkepiacokat felügyelő független állami hivatalokra sehol a világon nem járnak jó idők, a bűnbakkeresés úgyszólván első áldozatai ők. Barátocskáim, hogyan engedhettétek ezt, szegezik rájuk ujjukat bebukott adósok milliói, tönkrement befektetők, kormányok.

Nálunk annyival kijjebb vagyunk, hogy Farkas István szinte semmivel sem indokolta lemondását, és a kormány semmivel sem indokolta azt, hogy ezt miért fogadja el. A kormány legfeljebb annyit suttogott a levegőbe, hallhatatlan hangon, hogy Farkas és hivatala puhapöcs volt a devizában nyakló nélkül hitelező kereskedelmi bankokkal szemben, plusz beégett a MÁV ABE biztosítóval is, amikor nem számolta fel idejekorán a nyilvánvaló piramisjátékot; viszont az ingatlanalapok felfüggesztésekor szükségtelenül hisztérikusan viselkedett. Farkas és a PSZÁF ezekre a vádakra nem reagált, hogy is tehette volna, hiszen el sem hangzottak. Maximum annyit, hogy a.) a devizahitelezés elszállásáért tessék a magas forintkamatnál meg a jegybanknál panaszkodni, neki ehhez semmi köze, ezt megakadályozni nem lett volna jogi lehetősége b.) a MÁV ABE bukását és a milliárdos kártételt valódi törvényi felhatalmazás híján ugyancsak nem bírta meggátolni, és ebben is a törvényhozás a ludas c.) most mi a baj, ha van rajtam sapka vagy ha nincs? De Farkas ezeket legfeljebb láthatatlan tintával írta a "Tisztelt Pénzügyi Lakosság, lemondok, a következők miatt:" sor után. Távozását nyilvánosan egyetlen okkal indokolta: azzal, hogy a kormány a PSZÁF szervezeti átalakítását fontolgatja.

Ez így nincs rendben.

Az állami piacfelügyeletek kulcsintézményei a demokratikus piacgazdaságnak. Az a feladatuk, hogy egyenlő pályákat és egyenlő esélyeket biztosítsanak a versenyben: az állami és a magántulajdonú vállalatok, az állami és magánbankok, az állami és magánvasutak, a magán- és közkórházak, a köztulajdonú energiamonopóliumok és az energia-magánkereskedők között. Hogy megtalálják a piacgazdaság Szent Grál kelyhét - a tisztességes árat. Hogy érvényre juttassák a közérdeket.

A szocialista kormányok egyenlege e független intézményekkel szemben siralmas. Az Energiahivatal energikus vezetőjének elmozdítása, a Vasúti Hivatal ambiciózus vezetőjének kirúgása, majd az Egészségbiztosítási Felügyelet ügybuzgó elnökének kikényszerített távozása mind a lobbiérdekeknek tett engedmény volt, de fogalmazhattunk volna másképp is, a szemérmetlen fosztogatás útjában álló akadályok elhárításáról. Ezekkel a fiatalemberekkel az volt a baj, hogy túl komolyan vették a munkájukat, viszont a kormány minden esetben szervezeti átalakításokat emlegetett, amikor megszabadult tőlük.

Ettől persze még nem kéne pánikba esnünk. Három eset még ne legyen minta. Lehet, hogy a kormány jót akar, amikor azt állítja, hogy ezentúl a kormány fizesse a PSZÁF-ot, és ne azok a piaci szereplők, akiket a PSZÁF-nak felügyelnie kell. (Ez lenne az átalakítás egyik eleme: az eddig a PSZÁF-hoz befolyó felügyeleti díjak központosítása.) És annak is szorítunk, hogy az átfazonírozásból a felügyelet nagyobb, erősebb jogkörökkel kerüljön ki, olyanokkal, amelyekkel elejét veheti a következő katasztrófának - saját bevallása szerint maga Farkas sem küzdött másért.

De valakinek beszélnie kell. Sőt: mindenkinek mondania kell valamit. A magyar gazdaság - és politika - legégetőbb kérdése most a következő. A magyar vállalkozások sem államilag garantált, sem államilag nem garantált hitelhez nem jutnak, és nincsen készpénzük arra, hogy a történelmi mélységű reálgazdasági válságot a bankok, a kormány vagy bármelyikük segítsége nélkül túléljék. Vajon ki és milyen áron fog nekik pénzt - hitelt - adni azért, hogy ne adják be a kulcsot? Az IMF-segélycsomag a kereskedelmi bankokon át, vagy azok megkerülésével jusson el végre hozzájuk? S milyen feltételekkel? Mekkora kockázatot vállaljon az adófizetők érdekeit védő kormány, mekkorát a bankok? Ki keressen és mennyit?

A kereskedelmi bankok és a kormány közti ezen meccs bírója lemenekült a pályáról; és a szabályokat is újra készülnek írni. Tudnunk kell, hogy miért.

Figyelmébe ajánljuk