A dolgok a jelen pillanatban úgy állnak, hogy a rendőrség, pontosabban a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (az a közintézmény, amelyet először mégsem alakítottak meg, aztán mégis, és most a nevében viseli annak bizonyítékát, hogy a rendőrség maga sem nem központi, sem nem bűnt nem üldöz) előállította R. László és Cs. Zsigmond gyanúsítottakat, a lakásukon olyan házkutatást foganatosítottak, hogy csak na, a kiszivárgott információk szerint még a komód alá is bekukkantottak, nem-e rekkentettek-e oda valami csúnya bűnjelet, malac ábrát például, a megátalkodottak, de nem.
Egyébként már korábban is le lett kapcsolva számos ezmegaz, a sajtó szerint megannyi keresztapa, B. Gábor, V. Ferenc, G. Attila és még sokan mások, mióta új tábornoki kar szolgál és véd, szinte a teljes indoeurópai ábécé lakat alá került, a lakosság egyrészt fellélegezhet, másrészt kizárólag rendőrségi hírek tanulmányozásával pótolhatja, amit az általános iskolában esetleg elmulasztott volna, szégyenszemre.
A gyanúsítottak vallomásaiból, melyek ugyan nem publikusak, de mákszemnyi fantáziával bárki kitalálhatja őket, annyi már most összeállni látszik, hogy a robbantások, amelyek hónapokon át tartották rémületben a polgárokat, valójában csak holmi olajügyek eltussolási kísérletei voltak: úgy okoskodtak a bűnöző elemek, hogy elkezdenek robbantani; a jelenség, ugye, egy idő után a rendőrség fejébe is szöget üt, ennek az áldatlan állapotnak, törik-szakad, véget kell vetni; válságstáb alakul, kikovácsolódik a szervezeten belüli konszenzus, ennek eredményeképpen még az amúgy gazdaságra szakosodott bűnüldözők is fegyver- és bombakatalógusokat bifláznak estelente, figyelmük elterelődik, szakirányú éberségük lanyhul, egyfajta kriminológiai vákuum keletkezik tehát, melynek mocsarában szinte háborítatlanul lehet olajat szőkíteni, továbbá síbolni azt.
Na ja. Hát ez valóban valahogy így kellett, hogy történjék, vagy ha esetleg mégsem így történt volna, annyiban a történtek fényében mégis biztosak lehetünk, hogy a gránátesőnek vége, közterületeinkre és szórakozóhelyeinkre újfent az a leginkább talán árnyas virányra emlékeztető hangulat lesz jellemző, amit megszoktunk és megszerettünk, másfelől az olajsíbereknek is annyi, a keresztapákat megtizedelik, vérszomjas hordáiknak meg eleje lesz véve, ami már igencsak rájuk, továbbá a közvéleményre fért, hiába, a több évtizedes igazgatásrendészeti gyakorlat, mormolja a potenciális szavazópolgár, akinek ugyan tele a töke ezzel az egésszel, de ezen belül az olajmizériából mint olyanból végképp elege lett. Az ugyan feltehetően elkerüli a figyelmét, hogy D. Imre, D. András, Sz. Imre, H. Ottó, P. László nagykorúak és egyéb olajügyi gyanúsítottak ezúttal nem lettek előállítva, ez azonban végül is mindegy, gondolja a potenciális választópolgár, előbb vagy utóbb rájuk is, ahogy előbb vagy utóbb mindenkire ebben a kis hazában, sor kerül.
