Olajfolt

  • 1997. május 8.

Publicisztika

Mint a hírekből kiderül, a rendőrség nyomon van, nyomon lesz, sőt tulajdonképpen nyomon is volt, csak korábban ezt nem vette észre maga se, amin persze nincs semmi csodálnivaló, abban a vészterhes forgalomban.
Mint a hírekből kiderül, a rendőrség nyomon van, nyomon lesz, sőt tulajdonképpen nyomon is volt, csak korábban ezt nem vette észre maga se, amin persze nincs semmi csodálnivaló, abban a vészterhes forgalomban.

A dolgok a jelen pillanatban úgy állnak, hogy a rendőrség, pontosabban a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (az a közintézmény, amelyet először mégsem alakítottak meg, aztán mégis, és most a nevében viseli annak bizonyítékát, hogy a rendőrség maga sem nem központi, sem nem bűnt nem üldöz) előállította R. László és Cs. Zsigmond gyanúsítottakat, a lakásukon olyan házkutatást foganatosítottak, hogy csak na, a kiszivárgott információk szerint még a komód alá is bekukkantottak, nem-e rekkentettek-e oda valami csúnya bűnjelet, malac ábrát például, a megátalkodottak, de nem.

Egyébként már korábban is le lett kapcsolva számos ezmegaz, a sajtó szerint megannyi keresztapa, B. Gábor, V. Ferenc, G. Attila és még sokan mások, mióta új tábornoki kar szolgál és véd, szinte a teljes indoeurópai ábécé lakat alá került, a lakosság egyrészt fellélegezhet, másrészt kizárólag rendőrségi hírek tanulmányozásával pótolhatja, amit az általános iskolában esetleg elmulasztott volna, szégyenszemre.

A gyanúsítottak vallomásaiból, melyek ugyan nem publikusak, de mákszemnyi fantáziával bárki kitalálhatja őket, annyi már most összeállni látszik, hogy a robbantások, amelyek hónapokon át tartották rémületben a polgárokat, valójában csak holmi olajügyek eltussolási kísérletei voltak: úgy okoskodtak a bűnöző elemek, hogy elkezdenek robbantani; a jelenség, ugye, egy idő után a rendőrség fejébe is szöget üt, ennek az áldatlan állapotnak, törik-szakad, véget kell vetni; válságstáb alakul, kikovácsolódik a szervezeten belüli konszenzus, ennek eredményeképpen még az amúgy gazdaságra szakosodott bűnüldözők is fegyver- és bombakatalógusokat bifláznak estelente, figyelmük elterelődik, szakirányú éberségük lanyhul, egyfajta kriminológiai vákuum keletkezik tehát, melynek mocsarában szinte háborítatlanul lehet olajat szőkíteni, továbbá síbolni azt.

Na ja. Hát ez valóban valahogy így kellett, hogy történjék, vagy ha esetleg mégsem így történt volna, annyiban a történtek fényében mégis biztosak lehetünk, hogy a gránátesőnek vége, közterületeinkre és szórakozóhelyeinkre újfent az a leginkább talán árnyas virányra emlékeztető hangulat lesz jellemző, amit megszoktunk és megszerettünk, másfelől az olajsíbereknek is annyi, a keresztapákat megtizedelik, vérszomjas hordáiknak meg eleje lesz véve, ami már igencsak rájuk, továbbá a közvéleményre fért, hiába, a több évtizedes igazgatásrendészeti gyakorlat, mormolja a potenciális szavazópolgár, akinek ugyan tele a töke ezzel az egésszel, de ezen belül az olajmizériából mint olyanból végképp elege lett. Az ugyan feltehetően elkerüli a figyelmét, hogy D. Imre, D. András, Sz. Imre, H. Ottó, P. László nagykorúak és egyéb olajügyi gyanúsítottak ezúttal nem lettek előállítva, ez azonban végül is mindegy, gondolja a potenciális választópolgár, előbb vagy utóbb rájuk is, ahogy előbb vagy utóbb mindenkire ebben a kis hazában, sor kerül.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.