Olajfolt

  • 1997. május 8.

Publicisztika

Mint a hírekből kiderül, a rendőrség nyomon van, nyomon lesz, sőt tulajdonképpen nyomon is volt, csak korábban ezt nem vette észre maga se, amin persze nincs semmi csodálnivaló, abban a vészterhes forgalomban.
Mint a hírekből kiderül, a rendőrség nyomon van, nyomon lesz, sőt tulajdonképpen nyomon is volt, csak korábban ezt nem vette észre maga se, amin persze nincs semmi csodálnivaló, abban a vészterhes forgalomban.

A dolgok a jelen pillanatban úgy állnak, hogy a rendőrség, pontosabban a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (az a közintézmény, amelyet először mégsem alakítottak meg, aztán mégis, és most a nevében viseli annak bizonyítékát, hogy a rendőrség maga sem nem központi, sem nem bűnt nem üldöz) előállította R. László és Cs. Zsigmond gyanúsítottakat, a lakásukon olyan házkutatást foganatosítottak, hogy csak na, a kiszivárgott információk szerint még a komód alá is bekukkantottak, nem-e rekkentettek-e oda valami csúnya bűnjelet, malac ábrát például, a megátalkodottak, de nem.

Egyébként már korábban is le lett kapcsolva számos ezmegaz, a sajtó szerint megannyi keresztapa, B. Gábor, V. Ferenc, G. Attila és még sokan mások, mióta új tábornoki kar szolgál és véd, szinte a teljes indoeurópai ábécé lakat alá került, a lakosság egyrészt fellélegezhet, másrészt kizárólag rendőrségi hírek tanulmányozásával pótolhatja, amit az általános iskolában esetleg elmulasztott volna, szégyenszemre.

A gyanúsítottak vallomásaiból, melyek ugyan nem publikusak, de mákszemnyi fantáziával bárki kitalálhatja őket, annyi már most összeállni látszik, hogy a robbantások, amelyek hónapokon át tartották rémületben a polgárokat, valójában csak holmi olajügyek eltussolási kísérletei voltak: úgy okoskodtak a bűnöző elemek, hogy elkezdenek robbantani; a jelenség, ugye, egy idő után a rendőrség fejébe is szöget üt, ennek az áldatlan állapotnak, törik-szakad, véget kell vetni; válságstáb alakul, kikovácsolódik a szervezeten belüli konszenzus, ennek eredményeképpen még az amúgy gazdaságra szakosodott bűnüldözők is fegyver- és bombakatalógusokat bifláznak estelente, figyelmük elterelődik, szakirányú éberségük lanyhul, egyfajta kriminológiai vákuum keletkezik tehát, melynek mocsarában szinte háborítatlanul lehet olajat szőkíteni, továbbá síbolni azt.

Na ja. Hát ez valóban valahogy így kellett, hogy történjék, vagy ha esetleg mégsem így történt volna, annyiban a történtek fényében mégis biztosak lehetünk, hogy a gránátesőnek vége, közterületeinkre és szórakozóhelyeinkre újfent az a leginkább talán árnyas virányra emlékeztető hangulat lesz jellemző, amit megszoktunk és megszerettünk, másfelől az olajsíbereknek is annyi, a keresztapákat megtizedelik, vérszomjas hordáiknak meg eleje lesz véve, ami már igencsak rájuk, továbbá a közvéleményre fért, hiába, a több évtizedes igazgatásrendészeti gyakorlat, mormolja a potenciális szavazópolgár, akinek ugyan tele a töke ezzel az egésszel, de ezen belül az olajmizériából mint olyanból végképp elege lett. Az ugyan feltehetően elkerüli a figyelmét, hogy D. Imre, D. András, Sz. Imre, H. Ottó, P. László nagykorúak és egyéb olajügyi gyanúsítottak ezúttal nem lettek előállítva, ez azonban végül is mindegy, gondolja a potenciális választópolgár, előbb vagy utóbb rájuk is, ahogy előbb vagy utóbb mindenkire ebben a kis hazában, sor kerül.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.