Publicisztika

A Nemzeti leendő igazgató felszenteltetné a színházat. A református teológus szerint azonban ez felérne egy szentséggyalázással.

A nyílt és titkos döntéshozók nekem közvetlenül nem írták le, nem indokolták a rám vonatkozó döntéseiket. Akkor sem, most sem.

A Pest megyei Gyömrőn 2012 júniusában a Szabadság térből először Horthy tér, majd Horthy park lett. A döntést megelőzően a helyi civilek és egyesületük, a Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület (KIGYE) lakossági vitafórumokon, neves történészek (Romsics Ignác, Karsai László, Ungváry Krisztián) bevonásával próbálták jobb belátásra bírni a városvezetést - eredménytelenül.

Azon már meg sem lepődünk, hogy egy törvényt a folyamatban lévő ügyekre is – úgymint a trafikosadat-igénylések –, visszaható hatállyal alkalmazni kell. Amire azért felkapjuk a fejünket, az a bírósági jogorvoslat lehetőségének felszámolására tett kísérlet.

Önmagában az a tény, hogy a motorosok elhaladnak a zsinagóga mellett is – nem mellesleg, vasárnap –, még nem jogsértő. Természetesen ilyen esetben indokolt nemcsak az alapos rendőri készültség, hanem a motorosok előzetes figyelmeztetése is az oszlatási okokra.

Kinek kellene irányítania egy országos hatáskörű, hierarchikus közrendvédelmi szervezetet, ha nem a kormánynak? Ha a kormánynak ezt a kompetenciáját kétségbe vonjuk, milyen alapon marasztaljuk el például a Gyurcsány-kormányt Gergényi főkapitány budapesti rendőrségének 2006. őszi tevékenységéért?

A hagyományos televíziózás hivatalosan is befejeződik Magyarországon: 2013 novemberében már nem lesz az országban olyan háztartás, amely csak ún. analóg földfelszíni vétellel nézne tévét (azaz kizárólag szoba- vagy tetőantenna használatával, bármiféle előfizetés nélkül).

Nincs a világon még egy olyan üzletág, amely ennyi ember halálához járulna hozzá, és ilyen szabályozatlan lenne. Miközben nagyjából percenként lőnek valakit agyon, számos országba könynyebb igazi fegyvert importálni, mint játék pisztolyt. Ennek a brutális káosznak próbálnak véget vetni az ENSZ tagállamai a március 18. és 28. között rendezett New York-i fegyverkereskedelmi tárgyalásokon.

"Naná, hogy el kellene hagyd Erdélyt, Tel-Avivig meg se állj, mocskos zsidó szuka!" - ez a sokadik ugyanolyan jellegű üzenet, amit az úgynevezett "autonómia" vagy "székely szabadság napja" címen meghirdetett március 10-i tüntetés után kaptam, mivel a demonstrációról kritikus hangú jegyzetet tettem közzé (A magunk torkát, www.manna.ro, 2012. március 12.). Nem én vagyok az egyetlen; és aki nem ért egyet vagy kételkedik, és vállalja a nyilvános, fél-nyilvános (például közösségi oldalakon történő) megszólalást, hasonló reakciókra számíthat. A gyűlölködő hangnem már rég nem ismeretlen Erdélyben sem, de a szélsőjobb hangvétel most erősödött fel, amikor a székelyföldi politika kisajátításának heteit éljük.

Ha a magyar baloldal mégis azt gondolja, hogy megspórolhatja az utcai politizálás antifasiszta programjának kidolgozását, az csak a gondolkodás rossz irányára vall.

Utolsó interjújában, amelyet 2012 augusztusában, röviddel halála előtt adott, Carlo Maria Martini bíboros kétszáz évre becsülte a lemaradást, amelyet a katolikus egyháznak be kellene hoznia. "Kultúránk elöregedett, a nagy, de üresen kongó templomok és a hatalmasra duzzadt bürokrácia díszes ruhákban bemutatott szertartásai" pedig alkalmatlanok arra, hogy megszólítsák az embereket - figyelmeztetett a nyugalmazott milánói érsek.

Szerencse a szerencsétlenségben: Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter kiszállt a katasztrófa sújtotta autópályára, s rendbe tették az ország dolgát. Tették mindezt álruhában, szerényen, tűzoltók és rendőrök között elvegyülve