Orbánsáv

Publicisztika

Az A-19136 számú auschwitzi túlélő emlékének Emlékeznek, mit csinált Orbán Viktor volt miniszterelnök 2004. április 15-én késő délután? Hirtelen nem ugrik be? Megmondom. Ült a ferencvárosi Páva utcában létrehozott Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény ünnepélyes megnyitóján a hazai és külföldi díszvendégek között, s az alkalom komolyságához illő arckifejezéssel hallgatta a műsort és a beszédeket.

Az A-19136 számú auschwitzi túlélő emlékének

Emlékeznek, mit csinált Orbán Viktor volt miniszterelnök 2004. április 15-én késő délután? Hirtelen nem ugrik be? Megmondom. Ült a ferencvárosi Páva utcában létrehozott Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény ünnepélyes megnyitóján a hazai és külföldi díszvendégek között, s az alkalom komolyságához illő arckifejezéssel hallgatta a műsort és a beszédeket.

Úgy emlékszem, kalap volt a fején. Az a széles karimájú fekete kalap, ami középkorú férfiként politikusi ruhatára darabja, s egyúttal pályatársai által is kultivált holmi lett. A kalap, itt, a ragyogóan felújított egykori zsinagógában azt üzenhette, hogy igen, ez az ember tisztában van a tradícióval, tudja, hogy fedetlen fővel zsidó templomba belépni tilos. Csak hát az adott esetben a kalaposság: a szerep túljátszása. Hiszen jóllehet a restaurált épület egy erősen vitatható tervezői/megrendelői döntés értelmében olyan, mintha zsinagóga volna, de mégsem az, mert nincs benne tóratekercs, így nem az imádság, hanem "csak" az emlékezés helye. Persze azért nincs már benne tóra, mert annak a közösségnek, amely hajdan ide járt, túl sok tagját irtották ki és üldözték el ahhoz, hogy fenntarthatta és élettel tölthette volna meg az 1926-ban felszentelt, 1944-ben internálóhelyként használt, s a 80-as évek óta csak pusztuló épületet.

Az itt kialakított emlékközpontot három éve avatták fel, s most, hogy felelevenítem az akkor történteket, elfog a bizonytalanság. Lehet, hogy tévedek, és mégsem volt Orbán fején kalap? Levette, mint mindazok, akik pontosan tudták, hová jöttek?

*

De számít ez? Kalapban vagy anélkül, egy a lényeg: Orbán Viktor tudta, hol van, tudta, miért van ott, tudta, hogy ott kell lennie, s azt is tudta, hogy teljes joggal van ott. Végtére is az általa vezetett kormány oktatási minisztere, Pokorni Zoltán rendelte el 2000 elején, hogy minden év április 16-án, az 1944-es kárpátaljai gettósítás, vagyis az ország vidéki zsidóságának deportálásához vezető intézkedés évfordulóján a középiskolákban emlékezzenek meg a vészkorszakról, s ugyancsak az ő kormánya hozta létre 2002 márciusában a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítványt.

Ki tudja, tán már ő maga sem emlékszik, mire gondolt, miközben utóda, az intézményt megnyitó Medgyessy Péter miniszterelnök közös múltunk feldolgozásának, s az elpusztított emberekre való emlékezésnek a kötelességéről beszélt, de talán megfordult a fejében, hogy milyen beszédet mondana ő, ha ő állna ugyanitt. Ám a választók többsége 2002 tavaszán másként döntött, s így a Holokauszt Emlékközpont az eltérő pártállású kormányzatokon átívelő és mégis megvalósuló projektek egyike lett. Ritka, pozitív példa, ami azt a reményt is élesztgette, hogy akár normális hely is lehetne Magyarországból.

Ha Orbán Viktor áll ott 2004 áprilisában a mikrofonnál, valószínűleg hasonló gondolatokat fogalmaz meg, mint Medgyessy Péter. Nagyon mást nem is tehetett volna. Például biztos nem kezd fejtegetésbe holmi idegenszívűekről vagy a baloldal... hát... genetikai meghatározottságáról. Érdekes lett volna, de az előbbi már rég történt, az utóbbi meg csak 2005 nyarán hagyja majd el a száját.

Ki tudja, mire gondolt Orbán Viktor, amikor tőle pár méterre Móse Kacav idézte fel a holokauszt eseményeit. Az izraeli államfő kijelentette: nagyra becsüli hazánkat, mert létrehoztuk ezt az intézményt, amely azt szimbolizálja, hogy Magyarország felelősséget vállal a szerepért, amit hatszázezer zsidó elpusztításában betöltött - pedig az életük megőrzéséért tartozott volna felelősséggel a háború alatt. Bizonyára érzett valami büszkeségfélét Orbán Viktor, hiszen az intézmény megvalósulásának folyamatát mégiscsak ő indította el, több évtizednyi totojázás után ő volt képes konkrét lépéseket tenni. Joggal vonatkoztathatta magára Móse Kacav elismerő szavait, s nyilván nem hárította volna el szerényen például azzal, hogy ugyan, kérem, nem tesz semmit, ha már 2002-ben híveim figyelmébe ajánlottam a Demokrata című hetilapot, ahol hungarista könyveket is hirdetnek, akkor igazán belefér egy holokauszt-emlékközpont is.

Ki tudja, mire gondolt Orbán Viktor a Páva utcában, amikor az izraeli államfő arról beszélt, hogy a borzalmak emléke évtizedeken át visszatartotta az antiszemitizmus kitörését, de most, a világháború után hatvan évvel gyengülni látszik a vészkorszak elrettentő ereje, s újra megjelenik Európában az antiszemitizmus ördöge. Mire gondolhatott Orbán Viktor? Hogy ő viselné a szarvat és patát? Vagy hogy talán oldhatná a komor hangulatot egy élettér-... khm... lakótér-viccel? Esetleg megkérdezhetné a szintén jelen lévő Mádl Ferenc akkori köztársasági elnököt, hogy szerinte milyen érzés lehet olyan tömegnek szónokolni, amelyben jobbra-balra árpádsávos zászlókat lobogtatnak felé?

Ha netán úgy adódik, hogy Orbán Viktor 2002-ben választást nyer, és neki jut a tisztesség, hogy felavathatja az emlékközpontot, vajon ott helyben előhúz a táskájából egy árpádsávos zászlót, felmutatja a kameráknak, és biztosít mindenkit afelől, hogy ez egy szép magyar történelmi zászló, semmi köze a nyilasokhoz, hiszen mindenki látja, nincs a közepén nyilaskereszt, ő lenne a legelső, aki tiltakozna ellene, hiszen az önkényuralmi jelkép, tiltja a törvény, és helyes is, hogy tiltja? Nyilván nem tett volna ilyen galádságot. Ott és akkor nem.

*

Nem tudom, járt-e Orbán Viktor 2004 áprilisa óta a Páva utcában. Elvitte-e a nagyobb gyerekeit oda, hogy lássák, mi jót cselekedett a papájuk azzal, hogy kezdő lökést adott az emlékközpont felépítésének? Megmutatta-e nekik az egyik magyar transzport érkezését dokumentáló Auschwitz Album fotóiból 2004-ben nyílt ideiglenes kiállítást, vagy a Jogfosztástól népirtásig vezető állandó kiállítást, ami épp egy éve látható ott? Mesélt-e nekik arról, hogy akár ők is születhettek volna zsidó családba, kényszerülhettek volna sárga csillag viselésére, vihették volna őket is marhavagonban a gázkamrákhoz, vagy őket is lőhették volna a Dunába azok a gonosztevők, akik árpádsávos... oppárdon... nyilaskeresztes zászlók alatt szerettek masírozni? Nem tudhatom, beiktatott-e ilyen családi programot. Talán igen - de abban biztos vagyok, hogy ilyen jellegű médiaeseményt nem csinált. Arról tudnánk.

Focimeccs az volt, kolbásztöltés volt, árpádsáv oké duma volt. Ennyi biztos. Meg volt egy no name fideszes testvér is, aki a tavalyi győri kongresszusukon tényleg váratlanul előkapta az árpádsávosat. Akkor egy pillanatra összerezzentek, és azt mondták, hogy még meggondolják a dolgot. Mérlegelik. Már ettől a mérlegeléses szövegtől hányni kellett. Mostanra aztán meggondolták, Orbán lenyilatkozta a tévében, hogy őt nem zavarja, ha Fidesz-rendezvényen lengetik az árpádsávosat. Ha pedig Orbán Viktort nem zavarja, akkor mindenki másnak is rendben van a dolog a pártjában.

A legelszomorítóbb az egészben, hogy nincs egyetlen Fidesz-fej, aki nyilvánosság elé merne állni azzal, hogy ez egyáltalán nincs rendben. Senki, aki legalább önmagát ki akarná vonni ebből a gyalázatból. Senki, aki megpróbálná megmenteni a pártját ettől a szégyentől. Senki, aki szeretné pozitív irányba befolyásolni a rájuk hallgató milliók gondolkodását. Pedig ez nem pártpolitika: egyszerű emberi tisztesség.

Õsszel, amikor a "békés tüntetők" szétkapták a pesti utcát, nem lehetett olyan fotót csinálni, ahol ne látszott volna árpádsávos zászló. Sikerült október 23. látványát a nyilas csőcselék látványává zülleszteni. Most, hogy március 15-re készülődvén közhírré tették, nincs kifogásuk az árpádsávos ellen, nagy valószínűséggel tönkreteszik az 1848-as forradalom ünnepét is. Megünnepelnék-e 1944. március 19. évfordulóját is? Aznap szállták meg a németek Magyarországot. Akkor aztán felvirradt az árpádsávnak.

Orbán Viktor politikai kommunikációja Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde óta ellenfele hazug mivoltára épül. Amiből az következik, hogy ő viszont talpig becsületes. Rendben. Csak azt kéne tisztázni, mikor őszinte. Akkor, amikor holokausztemlékközpont-közalapítványt gründol és államférfiúi ábrázattal reprezentál az intézmény felavatásánál? Vagy akkor, amikor álszent félmosollyal jóváhagyja az árpádsávos lobogót? Pontosan mi is az üzenet? Hogy magyar állampolgárok állami politika szintjére emelt faji megkülönböztetése megbocsáthatatlan bűn, s ezt nem szabad feledni? Vagy hogy nem is voltak olyan rossz fiúk, akik a munka piszkos részét elvégezték? Vagy-vagy. A kettő együtt nem megy. Aki egyszer ezt üzeni, másszor azt, az nem egyszerűen hazudik, hanem az egész életét, az egész karrierjét hazugságra építi. Annak az egész lénye hazug. Ha tudatosan csinálja, gazember. Ha nem tudatosan, hasadt elme. Egyik esetben sem szabadna politikai vezetőnek lennie. Úgy tűnik, sem párttársai, sem választói nem fogják fel, mennyire súlyos ez - márpedig ha valami, akkor ez jelzi az ország "morális válságát".

Annak idején, amikor politikai párt formáját kezdte ölteni a Fidesz, legelső kongresszusukon egy Huckleberry-dalszöveget függesztettek ki az elnökség mögé: "Nem jó olyan országban élni, ahol a törvény csak a kólát védi." Ebbe mindenki beleértette a polgári szabadságjogok és az emberi méltóság védelmének igényét és szándékát is. Most, csaknem húsz évvel később azt a pártot, amit Orbán Viktor a Fideszből csinált, láthatólag nem zavarja, hogy ő és tábora vészesen közeledik azokhoz, akik meg sem próbálják heraldikai leckékkel álcázni az árpádsávot, hanem kimondottan arra használják, ami. Gyilkos nyilas szimbólumnak, zsidók, reszkessetek jelentéssel.

Ebben a helyzetben, ha lehetne, csak azt kérném Orbán Viktortól, legyen mindig nála is egy árpádsávos zászló, szükség esetére. Ha kötetlen előadást tart fiataloknak, tegye lazán a vállára, hadd lássák, szabad. Ha bankárokkal villásreggelizik, terítse a térdére, nehogy leegye a nadrágját. Ha megint Izraelbe vezetne az útja, ajándékozza a Yad Vashemnek, biztos színesítené az imázsát. Ha pedig majd újra miniszterelnök lesz, és a holokauszt-emlékközpont vezetői az állami támogatás inflációkövető emeléséről mennek hozzá tárgyalni, állítsa szépen az íróasztala mögé, a piros-fehér-zöld meg az EU-kék zászló mellé.

Ne ígérjen egyből emelést, mert még elkanászodnak, csak annyit, hogy megnézi, milyen lehetőségek vannak.