Békéscsaba képviselő-testülete nem kapkod hebehurgyán, de nem is tétlenkedik, ha eljön a döntés ideje – ezt lehet leszűrni a helyi sajtó tudósításaiból.
A behir.hu január 16-án beszámolt a békéscsabai képviselő-testület soron kívüli üléséről, amelyen „egy napirendi pontról döntöttek: az adott évre vonatkozó illetményalap meghatározásáról. A határozati javaslatot a grémium egyhangúlag fogadta el.” Az illetményalapot azért kell meghatározni, mert ahhoz képest alakul a polgármesteri hivatalban dolgozó köztisztviselők illetménye és a helyi önkormányzati képviselők tiszteletdíja is. A képviselő-testület akkor tudja meghatározni az illetményalapot, ha már megszületett az új évre vonatkozó központi költségvetés. Ezt most az Országgyűlés december 20-án fogadta el, december 30-án hirdette ki a Magyar Közlönyben. Ezért a békéscsabai képviselők a decemberi soros ülésükön még nem tudtak dönteni az illetményalapról: ahogy a lap írja, „korábban nem került meghatározásra a közgyűlés által”. Ezért volt szükség most a soron kívüli ülésre. A tudósításból kiderül, hogy a döntéssel „elhárult az akadálya, hogy a januári béreket február legelején számfejteni, majd utalni lehessen”. Az is tudható, hogy 74 400 forint az illetményalap.
Az érintettek köre – Békéscsaba lakosságának nem olyan nagy hányada – ez alapján már tudja, hogyan alakul idén a fizetése.
A kívülállóknak, ha ez érdekli őket, a megyei lap tudósítását kell elolvasniuk hozzá.
A beol.hu Fizetések miatt hívtak össze rendkívüli ülést Békéscsabán című beszámolója részletesebben magyarázza el, mi fán terem az illetményalap, és még azt is közli, hogy a 2025-ös központi költségvetésben ez 38 650 forint. Ha a helyi képviselő-testület nem dönt másként, akkor ezzel a számmal kell kalkulálni az illetményalapra épülő juttatások kiszámításánál. Békéscsabán tavaly 74 400 forint volt az illetményalap. „Amennyiben tehát a városi közgyűlés most nem döntött volna a kérdésben, akkor a köztisztviselői és önkormányzati képviselői juttatások a 2024. évihez képest közel a felére csökkentek volna. De döntött, és a tavalyihoz hasonlóan idénre is 74 400 forintban állapította meg a grémium az illetményalapot. Mindez azt jelenti, hogy szinten tartották a városházi fizetéseket, juttatásokat” – írják.
Lobbanhatnak az örömtüzek.
A lap, biztos, ami biztos, pontokba szedve részletezi is, miért volt fontos most dönteni. Azért, „hogy
- elkerülhessék a szakemberek illetményének csökkenését
- így megtartsák a köztisztviselők bérszínvonalát
- ezzel együtt a szakembereket is a polgármesteri hivatal kötelékében.”
A cikket egy másik megyében lévő város polgármestere küldte el nekem, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon boldog lenne, ha a megyei sajtó ilyen megértő hangnemben számolna be az ő önkormányzatuk munkájáról is. Sajnos azonban ez nem így van. Pedig – mondja – tavaly fizettek is az újságnak, nem keveset. A lap ugyan megjelentette a kért hirdetményeket, a képviselő-testület üléseiről szóló írásokból azonban továbbra is süt az ellenszenv.
A különbség a két település között, talán mondani sem kell, az, hogy Békéscsabán Szarvas Péter polgármester (Hajrá Békéscsaba) ugyan civil indíttatású, de a Fidesz–KDNP 2019-ben és tavaly sem indított ellene polgármesterjelöltet: a békéscsabai vezetés jóban van a kormánypárttal. A panaszkodó polgármester viszont ellenzéki, az általa vezetett testület tagjainak többsége is az. Nyilván ez az oka – mondja –, hogy a kormányközeli megyei laptól nem számíthat sok jóra.
Ebben nyilván igaza lehet – abban viszont szerintem nincs, amit nem mondott ki, csak sejtetett, hogy a világ akkor lenne igazságos, ha az általa vezetett testület is meg tudná vásárolni valahogy az újság jóindulatát.
Igazságos az lenne, ha az újság minden önkormányzat munkájához egyformán kritikusan állna, függetlenül attól, milyen pártállású a polgármester és a testülete. Azt pedig tisztázni kell, hogy a hirdetési keretszerződés, amit az önkormányzat a kiadóval köt, mire vonatkozik, hogy a kifizetett összeg nem védelmi pénz.
Amikor a kormányhoz közel álló, úgynevezett nemzeti elkötelezettségű vállalkozók megvásárolták a megyei napilapokat, és aztán 2018-ban átadták, vagy – mint Andy Vajna állította a saját tulajdonáról – eladták az alakuló Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítványnak, akár tényleg úgy is alakulhatott volna, hogy ezeket a lapokat hagyják dolgozni a maguk szakmai meggyőződése alapján.
Nem hagyták.
A megyei újságot az Orbán-kormány mindig üzenetközlésre alkalmas eszköznek tekintette, amely a miniszterelnök gyermek- és fiatalkorában minden konszolidált vidéki családban ott volt a konyhaasztalon egész nap. Ami abban volt kinyomtatva, azt készpénznek vették az emberek.
Megtudták belőle, milyen tiszteletreméltó férfiú érkezett a megyébe, mennyibe kerül a piacon a krumpli, ki halt meg és ki született,
mit adnak a tévében. Szórakoztató olvasnivaló is volt bennük, módjával. A megyei újságok ahhoz az időszakhoz képest 2018-ig elég nagy változáson mentek át, attól függően, hogy milyen tulajdonba kerültek a rendszerváltás után. A sorsuk annyiban közös volt, hogy kénytelenek voltak a piacról élni, reklámokból, és közben rájönni, hogy milyen cikkeket érdemes írni, hogy az olvasó ne arra panaszkodjon folyton, milyen sok a hirdetés.
A kereskedelmi tévék megjelenése, a papírár-emelkedés, a folyamatos drágulás és az internet terjedése a töméntelen ingyenes olvasnivalóval mind hatott az újságok működésére. Jellemzően csökkent az előfizetői létszám a legtöbb helyen, különbség csak a fogyás mértékében volt. Akik nem adták fel a harcot e tendenciával szemben, próbáltak minél érdekesebb újságot készíteni.
Az újságíróknak napról napra hozniuk kellett az érdekesnek gondolt témát, amely lehetőleg nem valamilyen esemény volt, hanem egy szokatlan jelenség, érdekes ember, vagy egy konfliktushelyzet. A lapindító értekezleteken versenyeztek a témák. A szerkesztők azzal nyösztették az újságírókat, hogy kérdezzenek meg minél több embert. Ha valamilyen közéleti ügyről írnak, mindig jelenjen meg az ellenérdekelt fél véleménye is. Ha a cikkben adatok lesznek, azokat táblázatban is mutassák be, vagy másféle, de valamilyen ábrát kérjenek az írásukhoz a grafikustól.
Az internetre is fölkerült cikkeken látni lehetett, mely írásnak mekkora az olvasottsága.
Ez alapján sejthető volt, mi érdekli jobban az embereket, mit érdemes nagyobb terjedelemben megírni: a régóta kátyús út felújítását, a dinnye bolti és felvásárlási ára közti különbség okait, a polgármester összecsattanását saját helyettesével. Azt, hogy az államtitkár ide látogat, alig olvassák, így legközelebb elég róla egy fotó és három mondat is, mert kell a hely fontosabb dolgok számára.
Ebbe a közegbe toppant be tulajdonosként a Fidesz-kormány az alapítványán keresztül. A legnagyobb gond nem az volt, hogy az új gazda ragaszkodott ahhoz, hogy a kormány úgynevezett üzenetei megjelenjenek az újságokban. Az igazi veszteség az a szakmai tapasztalat, amire többé nem volt szükség.
Mert
a legtöbb megyei lap – mintha visszalépett volna harminc évet az időben – újból elkezdett tudósításokat írni
a hivatalos eseményekről, miniszteri látogatásokról, jó nagy terjedelemben. Olyan programokról kezdtek szólni a cikkek, amelyek a közélet iránt érdeklődő emberek kíváncsiságát sem elégítik ki, a többieket pedig nem érdeklik. És tényleg, az üdítő kivételt a ledorongoló hangnemű cikkek jelentik a csúf ellenzéki politikusokról.
A kollégák, akiknek korábban már a könyökükön jött ki a táblázatkészítés és a többi plusz tennivaló, egyszerre azzal szembesültek, hogy csak egyvalamit kell csinálniuk: lejegyezni, mit mond az eseményen a szónok, azt szépen megírni. A szerkesztők nem kértek ennél többet. A műhelyekből hivatalok lettek, ahová bejárnak az emberek, ledolgozzák a penzumukat, aztán mennek. A megmaradt régi középvezetők nyilván tudták, mi mindent követelhetnének még, de nem tették, mert többször is azzal szembesülhettek, hogy nem ez számít, hanem a központi üzenet megjelenése.
Ha egy városi képviselő-testületi ülésről adott terjedelemben kell írni, akkor tessék kitölteni az erre szánt helyet valamivel. A bolhás kutyát nem érdekli, hogy ami történt, valóban ér-e ekkora terjedelmet.
A megyei újságok példányszámának csökkenését amúgy sem lehetett volna megállítani, de ezt a folyamatot biztosan gyorsította, hogy így silányult a tartalom.
Nem tudom, egy kormányváltás hogyan hatna a megyei napilapok rendszerére, változna-e a munka attól, ha egyszerre nem hirdetne egész oldalakon át az újságokban az állam, és elapadna a biztos pénz.
(Arra az eshetőségre jobb nem gondolni, hogy egy új kormány is fölfedezi, mi mindenre alkalmas, és mennyi mindent elbír ez a papír.)
Remélem, hogy ez a folyamat még visszafordítható, és valamilyen formában lehet még jó, piacról élő vidéki újságokat készíteni.
Egy ilyen futurisztikusan ideális világban mindkét fönti tudósítás készítőjének a szerkesztő közlés helyett visszadobná a cikkét, azzal a megjegyzéssel, hogy tessék övidíteni ezt a szöveget egy három mondatos mínuszos hírré.
Mert annyit is ér.
Vagy ha mégis ilyen fontosnak gondolja ezt a témát a kolléga, írja bele, mit szóltak az ellenzéki képviselők az előterjesztéshez. Ha ők nem szóltak semmit, keresse meg a városházán a szakszervezeti embert, hátha annak van véleménye. Aztán nézze meg, más városokban hogyan döntött, vagy hogyan készül dönteni ugyanebben az ügyben a testület. Van-e olyan hely, ahol emelni tudják valamennyivel a fizetést? Ha van, akkor tessék megkérdezni a csabai polgármestert, itt miért nincs erre lehetőség.
Sokféle jó megoldás létezhet; az a legkevésbé jó, ha mennybe menesztünk egy komplett testületet csak azért, mert dolgozni méltóztatott, és úgy intézte, hogy időben kapjanak fizetést a beosztottai.
(Címlapképünkön: a békéscsabai képviselő-testület alakulóülése. Forrás: Békéscsaba Megyei Jogú Város Facebook)
