Paksi tapsi

  • Ámon Ada
  • 2006. május 11.

Publicisztika

2006. április 28-án (egy hosszú hétvége előtti péntek este) közmeghallgatást tartottak a paksi atomerőmű üzemidejének húsz évre esedékes meghosszabbításáról. Miközben a vezérkar tapsát hallgattam a helyi középiskola nagyelőadójában, azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon hétéves unokaöcsém is megszólalhatna-e itt.

2006. április 28-án (egy hosszú hétvége előtti péntek este) közmeghallgatást tartottak a paksi atomerőmű üzemidejének húsz évre esedékes meghosszabbításáról. Miközben a vezérkar tapsát hallgattam a helyi középiskola nagyelőadójában, azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon hétéves unokaöcsém is megszólalhatna-e itt.

*

A közmeghallgatás az enge-délyezési eljárás része. Olyan demokratikus lehetőség, amely egy adott területen felépítendő erőmű, hulladékégető stb. esetén szavatolja, hogy az érintett lakosság megismerje az építéssel és a működtetéssel járó környezeti kockázatokat. Ezen a nyilvános rendezvényen a hatóság által behatárolt területen élők bármelyike kérdéseket tehet fel, és hozzászólással élhet. Hasonló jogai van-nak bárkinek, aki igazolni tudja, hogy az adott ügyben érintett (és ahogy a jogszabály fogalmaz, ezzel "ügyféli státusba" kerül). Jelen esetben az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség - becenevén Aduköfe - az atomerőműtől számított 10 km-es körben határozta meg az érintett területet. Vagyis mindenki, aki ebben a 314 négyzetkilométeres körben lakik, megmondhatja a tutit. Szót kaphatnak a környezetvédelmi szervezetek is. Így mi, néhányan az Energia Klubtól, ügyféli státusban láthatjuk, hogyan hallgatják meg a közt.

A közmeghallgatás kulcsszava a nyilvánosság. Nagy dobra is verték a közérdekű eseményt: a Tolnai Népújság hozta a hírt. Az MTI viszont csak tőlünk szerzett tudomást róla.

A jogi ceremónia bevezetéseként egy szigorú tekintetű hölgy azt kérte a megjelentektől, hogy tar-tózkodjanak a hangulatkeltéstől, szorítkozzanak az érdemi kérdések feltevésére, illetve a hozzászólásokra. Alátámasztásként mindenféle szankciókat helyezett kilátásba, úgymint mikrofon kikapcsolása, pénzbírság stb., majd hozzátette: ez itt, kérem, nem falugyűlés!

A közmeghallgatás nyugodtan folydogált, amolyan provinciális stílusban. A fővárosból lelátogató urak - a műszaki egyetem profeszszorai, az országos hatóság elöljárói - kedélyesen szemlélték, amint a köz gyakorolja jogait.

Felületes szemlélő számára úgy tűnhetett, mintha minden komolyabb személy a Paksi Atomerőmű Zártkörű Részvénytársaságot képviselné, hisz előttük egy kis táblácska hirdette: PA Zrt. A magyar nukleáris társadalomban járatosabbak számára azonban feltűnő volt, hogy a táblák mögött itt-ott az ELTE földtanászai, a nukleáris intézetek munkatársai, az Országos Atomenergia Hivatal vezetői és a környezeti hatástanulmány szerzői ülnek.

*

A közmeghallgatás első részében a köz kérdéseket tehetett fel. A hatóság és az atomerőmű képviselői készséggel válaszoltak is. De van egy alapszabály: ha valaki már feltett egy kérdést, azt még egy-szer nem lehet megkérdezni, akkor sem, ha a válasz semmitmondó, mellébeszélő, csúsztató vagy éppen a tényeket elferdítő volt.

Jöttek is a kérdések! Miért pont húsz év? Miért nem mondjuk 15 vagy 25? Ködös válasz érkezett: anno azt hitték, hogy csak ennyi van benne, de a nukleáris technológia fejlődik, és feltárták a berendezésekben rejlő tartalékokat. A második kérdés: mi lesz a hulladékkal? Magabiztos mellébeszélés. Megnyugtattak, hogy 2008-ig beüzemelik a bátaapáti lerakót. Ezzel el is lett intézve. Noha ez csak kis és közepes aktivitású hulladékok számára nyújt megoldást - gondoltam magamban. Egyébként a lerakóval kapcsolatban számos prob-lémát lehetne említeni, de hogy 2008-ban oda nem visznek hulladékot, az biztos. A kiégett fűtőelemekről persze nem szólt a fáma.

Tudakolná egy paksi tanár: miért nem számolnak inkább a megújuló energiaforrásokkal? A tájékoztatási igazgató teszi helyre zabolátlan gondolatainkat: "Először is Paks 40 százalékot ad." Úgy látszik, nem szokott még hozzá a tényhez, miszerint 35 százalékkal járulnak hozzá a magyar áramfogyasztáshoz. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen horderejű hiba esetén mit kapna a nyakába egy zöld. Az erőmű tájékoztatásért felelős embere folytatta: sajnos - bár nagyon üdvös lenne - a megújulóknak nincs esélyük ebben az országban. Majd így zárta mondókáját: nem is versenyképesek.

Nincs idő eltűnődni, jő az újabb kérdező. Mi van azzal a 2003-as súlyos üzemzavarral? Nincs az véletlenül hatással a hosszabbításra? ", kérem, annak nincs semmiféle hatása erre a projektre. Nem is érintette az erőmű rendszereit. Kétségtelen, hogy "súlyos gazdasági károkat okozott, és bonyolulttá tette az életünket". Ekkor lelki szemem előtt megjelennek a főmérnök akkori napjai: "Még ez is! Nem elég nekem a kerti csap, még húsvétkor sem mehetünk a telekre!" Megnyugtatólag azért hozzáteszi: "Az év végéig megszűnik a probléma: tokozzuk, elszállítjuk." Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért tarthat ilyen sokáig?! Már három éve, akár egy félbehagyott marokkó játék, egymás hegyén-hátán fekszik egy tartály alján három és fél tonna összetört radioaktív hulladék. (A közkedvelt játék ugyebár úgy zajlik, hogy néhány tucat pálcikát véletlenszerűen elejtünk egy vízszintes terepen, majd a játékosok egyenként emelgethetik el ezeket, amíg meg nem mozdul egy másik pálca. Esetünkben viszont hasadóanyagból álló rudakat fognak mozgatni. A kettő kockázata nyilván nem egyforma.) De mi lehet ebben az üzleti titok, ami miatt a nép nem ismerheti meg, vajh' mi történik "a tokozás-elszállítás" előtt? Tudniillik tavaly március óta perlekedünk (mármint az Energia Klub) az Országos Atomenergia Hivatallal azért, hogy a nyilvánosság megismerhesse a művelet esetleges kockázatait.

Beesik egy izgalmasabb felvetés: Kalocsa polgármestere szeretne közmeghallgatást a Duna másik oldalán is. A helyi környezeti hatóság igazgatója szokatlanul engedékeny: "ha megkeresés érkezik hozzájuk, nem zárja ki ennek lehetőségét".

Később megtudtuk, hogy habár bizonyos projektek esetében - pl. nukleáris erőmű - Magyarországnak a nemzetközi egyezmények értelmében kötelező jelleggel értesítenie kell a környező országokat a környezeti hatásvizsgálat megkezdésekor, ez most elmaradt. Erre is van magyarázat, igaz, jogilag nehezen értelmezhető a fenti kötelezettség ismeretében: az erőmű szerint kizárt, hogy szomszédainkra bármi veszélyt jelentene Paks. Ennek ellenére az osztrákok úgy döntöttek, hogy részt vesznek a környezeti hatásokat elemző folyamatban. Így az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a Mariahilferstrassén lakók nagyobb sansszal szólnak bele a projektbe, mint a Nagyvárad tériek. Egy paksi osztályvezetőtől megtudtuk, hogy az osztrákok azért lehetnek érin-tettebbek, mert ők nem "élvezik" azokat az előnyöket, amelyeket a magyar lakosság. Teszem fel, az "óccsó" paksi áramra gondolt.

*

Miután a lakosság minden kérdésére megnyugtató hatósági válasz érkezett, következtek a hozzászólások - ennek során valódi kritikát lehetett megfogalmazni, illetve javaslatot lehetett tenni a környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatban.

Nem tolonganak a jelentkezők. Végül az Energia Klub képviselője szólt. A civil képviselő furcsállta a 10 km-es sugarú körben meghatározott érintettséget egy nukleáris erőmű esetében (két nappal vagyunk Csernobil 20. évfordulója után), mondván, 2003 áprilisában a budapesti műszerek (cirka 100 km) is érzékelték, hogy kijött valami a paksi kéményen. Mondókáját néha meg kellett szakítania, mert a megjelent prominensek zúgolódása kissé bezavart. A teremben általános derültség. Furcsa, hisz eddig ilyet nem tapasztaltunk. Biztos meglepő, hogy mi vettük a fáradságot, és elolvastuk a hatóság honlapján található több mint ezeroldalas dokumentációt. Képviselőnk kifogásolta továbbá, hogy a környezeti hatástanulmány nem vizsgálja az ún. "legrosszabb forgatókönyv" tartalmát, azaz például egy súlyos baleset bekövetkezésének sem a valószínűségét, sem esetleges hatásait. A reaktortartály öregedése és sérülékenysége a legneuralgikusabb pontja egy meghosszabbított üzemidejű erőműnek. Ezt a problémát két mondatban intézi el a hatástanulmány: nyugodjunk bele, majd a nukleáris hatóság szakemberei jól megvizsgálják! Na, ja! Csak abba a lakosságnak már nem lesz beleszólása! Az Energia Klub azt javasolta, hogy a hatástanulmányt ebben a formában ne fogadják el, s az érintettséget terjesszék ki egész Magyarország területére, az ország több településén is legyen közmeghallgatás, mert egy atomerőmű üzemidő-hosszabbítása országos ügy.

Ezek után, habár nem lenne kötelességük, mégis intéznek hozzánk néhány atyáskodó mondatot az igazgató urak. Elsőként a hatástanulmány szerzője és koordinátora hangsúlyozza, hogy nagyon szereti az Energia Klubot. Utóbb ugyanerről az érzelméről a környezeti hatóság vezetője is biztosított. Ekkor már gyanakodtam, hogy talán viccelődnek. (Egy ilyen komoly eseményen?!) Mindketten elmondták, hogy az élet tele van kockázatokkal. Például történhetnek háztartási balesetek (belobbanó lisztpor otthon, a kenyérsütéskor), vagy akár az üzemidő-meghosszabbítás kezdetéig is előfordulhat egy komolyabb baleset (Pakson?!), arról nem is beszélve, hogy mi történne, ha egy meteorit csapódna a kontinensre. Nem állítom, hogy megnyugodtunk, és visszhangoztak fülemben a levezető elnöknő bevezető szavai: ez itt, kérem, nem falugyűlés! A saját igazgatójától mégsem vonhatja meg a mikrofont! Mi célszerűen azért utaztunk a közmeghallgatásra, hogy a paksi üzemidő-hosszabbításról beszéljünk. Úgy tűnik, ők pont erről nem akartak beszélni.

És ekkor feltűnt egy csillogó szemű ifjú, a Szilárd Leó középiskolai tanulmányi versenyre érkezett - lehet akár 17 éves is. Egyből a közepébe vágott: Paks nem kap elég hangsúlyt! A zöldek felesleges dolgokat fecsegnek. Végre komolyan kellene venni a fizika tanítását. Végül 3 dologra hívta fel a figyelmet: oktatás, oktatás, oktatás. (Valahonnan ismerős: tanulniÉ) Gyönyörű végszó. Az élet spontaneitása rendezőért kiált. Taps, először a teremben!

Hazafelé betértünk a Paksi halászcsárdába, ahol egy csöppet nagyobb komolyságot tapasztaltunk egy helyi esemény kapcsán: Reni és Karcsi lakodalmát készítették elő szorgos kezek.

A szerző az Energia Klub igazgatója.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.