Hogy a tanároknak és a tűzoltóknak milyen jó, megtudhatták a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökétől. Parragh László a Népszavának adott interjúban azt találta mondani: „…a tanároknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek. Minden egyes szakmánál más és más. Egy tűzoltót motiválhat a társadalmi megbecsültség és az adrenalinlöket.”
A szakszervezetek azonnali megoldásként azt javasolták, hogy Parragh László mondjon le. Pedig lehetnének egy kicsit empatikusabbak és visszafogottabbak, már csak azért is, mert Parragh se nem tanár, se nem tűzoltó – tehát nem kell ezeket a szakmákat ismernie –, de egy csomó hátránya is származik ebből.
Neki például nincs egy szabad nyara. Nem úgy, mint a pedagógusnak. A tűzoltónak meg még addig sem kell várnia: elegendő, ha kigyullad valami. Nincs is nagyobb öröm számukra, mint mondjuk egy égő ház, pláne, ha van benne valaki, akit kimenthetnek. Akkor aztán végképp tombolhat az adrenalin.
Ezzel szemben mi marad Parragh Lászlónak? Se nyári szünet, se adrenalinlöket. Ül egy unalmas luxusirodában, időnként ránéz az órájára, mikor lesz már vége a munkanapnak. És a pedagógusokra gondol. Hogy ők már négykor hazamehetnek.
Ám egy kamarai elnöknek nem ilyen jó. Mert mi van például, ha telefonál a kormányfőnek, és az éppen nem ér rá, pedig ő már menne haza? Várnia kell akár még egy félórát is. Még szerencse – ahogyan Parragh László elmondta -, hogy annál azért nem többet: „A miniszterelnökkel már 1982 óta ismerjük egymást a Ménesi úti kollégiumból. Rendszeresen egyeztetünk hivatalos keretek között és baráti beszélgetések során is. (…) Olyan még nem volt, hogy fél órán belül ne hívott volna vissza” – mondta a Világgazdaságnak tavaly decemberben.
Valójában persze egy kamarai elnök is örülhet az iskolai szünetnek. Akkor legalább nem kell izgatnia magát azon, hogy az ő gyerekét esetleg egy meleg tornatanár segíti fel a mászókötélen. Mert ugye, erre az eshetőségre külön fel kellett hívnia a figyelmet – az Országos Szakképzési Tanévnyitón tavaly elhangzott beszédében. Egyáltalán: neki kellett megtartania ezt a beszédet? Holott nem is tanár...
Még mindig a tanároknál és a nyaruknál maradva. A június kapásból kiesik, hiszen a tanítás után két hétig még van egy csomó teendő az iskolában. Az augusztus egy része is már ott töltendő a tanárnak, legkésőbb 20-át követően. A fennmaradó idő hat-hét hét. Körülbelül annyi, amennyi – szombat-vasárnapokkal megtoldva – sok más emberé. Esetleg egy kicsit tovább is szűkül, mondjuk a táboroztatással. Hogy mi mindezért a fizetség? A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hívta fel arra a figyelmet áprilisban, hogy az Erzsébet Alapítvány a napközis táboraiban végzendő egyheti munkáért harmincezer forintos „hidegétkezési” utalványt kínál cserébe.
Az a baj a szakszervezetekkel, hogy nem azzal törődnek, amivel kellene – „nekik leginkább azzal kellene foglalkozni, hogy a realitásokhoz igazított igényekkel állnak elő”. Ezt mondta Parragh a Klubrádióban a már idézett lapinterjú után. Meg még azt is: „Valóban léteznek sztereotípiák, de a gazdaság ezeket feloldja, hiszen hogyha a reálgazdasági piacon valamelyik területen lényegesen nagyobb lesz a fizetés, akkor föl fog állni a tanár a pozíciójából és átmegy, és utána rákényszerül a kormány, a mindenkori kormányzat arra, hogy megemelje a béreket. Ez egy közgazdasági összefüggés.” De azt is hozzátette, „a szakszervezetek belevitték a pedagógus társadalmat egy politikai választási küzdelem (…) vagy egy kampány kellős közepén való vitába, sztrájkmozgalomba, ami szükségszerűen generált olyan feszültségeket, amik szerintem most visszajöttek”. Egy méltatlanul elsikkadt következtetést is levont ugyanott: „Nem mérték fel ennek a súlyát, jelentőségét, és szerintem ez egy hiba volt.”
Azaz amit most művel velük a kormány több szinten, az valamiféle visszacsapás? El se akarjuk hinni, hogy ez lehetséges. És a tűzoltók mit csináltak rosszul? Melyik reálgazdasági piachoz igazodjanak?
Parragh szerint a kata nem jó irány, legfeljebb egy jóval szűkebb körben. Vagy jöjjön helyette valami más. De legyen mindenképpen drágább, merthogy mióta bevezették, változatlanul ötvenezret kell havonta befizetni, s ez nem jó, mert így nem valósul meg e téren igazságos közteherviselés. És torzul a piaci verseny.
A benzin- és csirkefarhát árstop esetében nyilván nem torzul a verseny. Kicsit tönkremennek a kutasok meg a boltosok, hát, van ilyen.
A kamarai elnök régi mániája az iparűzési adó elosztása, szerinte azt nem az önkormányzatoknak kellene automatikusan befalniuk. Kontrollálni kell a helyi adók emelését is. Már látjuk is, hogy mit hoz a konyhára, ha e nagy közös torta egy részét a kormány porciózza ki, de ezt elmismásolta a kamarai elnök.
Manapság egyébként is minden olyan bizonytalan. Jegyezzük meg, a tűzoltóknak meg a pedagógusoknak legalább van kidolgozott életpályamodelljük, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ott van például maga Parragh László. Amikor tönkrement a csempés vállalkozása, miféle életpályát garantált neki bárki is? És nemcsak tűzoltók és tanárok kénytelenek mindenféle másod- és mellékállásokban hajszolódni (valójában ez az ő életpályamodelljük), az iparkamarai elnöknél sincs másképp: volt, hogy gazdasági tanácsadó testületben vállalt szerepet, éppenséggel Orbán Viktor mellett, tagja a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak, s van még számos egyéb tisztsége, feladata.
Nemhiába dolgozik ilyen sokat. Négy évvel ezelőtt – annak kapcsán, hogy nagyjából egy esztendővel korábban a neje bekerült a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsába - Parragh öntudatosan közölte a HVG-vel: „Egyet szögezzünk le: a családfenntartó én vagyok. A cégem erős nyereséget termel, plusz a Kavosz-igazgatóság és a Mol-testületi tagság is hoz a konyhára – nem mondok számot, mert irritáló lenne.” Hogy mindenkinek legyen valami fogalma az összegről, így folytatta: „Amit a feleségem keres, az aprópénz a háztartásban.” A sajtó úgy értesült, hogy az „aprópénz” uszkve havi hárommillió, igaz, bruttó.
Parragh László helyzete nem rezsimfüggő. Jóban volt Gyurcsánnyal is egy darabig, Medgyessyvel – kis mosolyszünet után - most is tart a barátság. Különben is: „Az ingatlanvagyonom most amolyan cash cow-ként, euróban termeli a pénzt. Ez adja a személyes erőmet, ezt az egzisztenciális biztonságot nem lehet tőlem elvenni. Emiatt tudtam bátran összeveszni bármelyik miniszterelnökkel. Én akkor is Jaguarral fogok járni, ha másik kormány lesz.”
