Parragh László, a tűzoltók, a pedagógusok és a torzuló piaci verseny

Publicisztika

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a magyar élet alapos ismerője. Ami azért is klassz, mert gyakran beszél a miniszterelnökkel, és nyilván sok szó esik köztük a magyar valóságról.

Hogy a tanároknak és a tűzoltóknak milyen jó, megtudhatták a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökétől. Parragh László a Népszavának adott interjúban azt találta mondani: „…a tanároknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek. Minden egyes szakmánál más és más. Egy tűzoltót motiválhat a társadalmi megbecsültség és az adrenalinlöket.”

A szakszervezetek azonnali megoldásként azt javasolták, hogy Parragh László mondjon le. Pedig lehetnének egy kicsit empatikusabbak és visszafogottabbak, már csak azért is, mert Parragh se nem tanár, se nem tűzoltó – tehát nem kell ezeket a szakmákat ismernie –, de egy csomó hátránya is származik ebből.

Neki például nincs egy szabad nyara. Nem úgy, mint a pedagógusnak. A tűzoltónak meg még addig sem kell várnia: elegendő, ha kigyullad valami. Nincs is nagyobb öröm számukra, mint mondjuk egy égő ház, pláne, ha van benne valaki, akit kimenthetnek. Akkor aztán végképp tombolhat az adrenalin. 

Ezzel szemben mi marad Parragh Lászlónak? Se nyári szünet, se adrenalinlöket. Ül egy unalmas luxusirodában, időnként ránéz az órájára, mikor lesz már vége a munkanapnak. És a pedagógusokra gondol. Hogy ők már négykor hazamehetnek.

Ám egy kamarai elnöknek nem ilyen jó. Mert mi van például, ha telefonál a kormányfőnek, és az éppen nem ér rá, pedig ő már menne haza? Várnia kell akár még egy félórát is. Még szerencse – ahogyan Parragh László elmondta -, hogy annál azért nem többet: „A miniszterelnökkel már 1982 óta ismerjük egymást a Ménesi úti kollégiumból. Rendszeresen egyeztetünk hivatalos keretek között és baráti beszélgetések során is. (…) Olyan még nem volt, hogy fél órán belül ne hívott volna vissza” – mondta a Világgazdaságnak tavaly decemberben.

Valójában persze egy kamarai elnök is örülhet az iskolai szünetnek. Akkor legalább nem kell izgatnia magát azon, hogy az ő gyerekét esetleg egy meleg tornatanár segíti fel a mászókötélen. Mert ugye, erre az eshetőségre külön fel kellett hívnia a figyelmet – az Országos Szakképzési Tanévnyitón tavaly elhangzott beszédében. Egyáltalán: neki kellett megtartania ezt a beszédet? Holott nem is tanár...

Még mindig a tanároknál és a nyaruknál maradva. A június kapásból kiesik, hiszen a tanítás után két hétig még van egy csomó teendő az iskolában. Az augusztus egy része is már ott töltendő a tanárnak, legkésőbb 20-át követően. A fennmaradó idő hat-hét hét. Körülbelül annyi, amennyi – szombat-vasárnapokkal megtoldva – sok más emberé. Esetleg egy kicsit tovább is szűkül, mondjuk a táboroztatással. Hogy mi mindezért a fizetség? A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hívta fel arra a figyelmet áprilisban, hogy az Erzsébet Alapítvány a napközis táboraiban végzendő egyheti munkáért harmincezer forintos „hidegétkezési” utalványt kínál cserébe.

Az a baj a szakszervezetekkel, hogy nem azzal törődnek, amivel kellene – „nekik leginkább azzal kellene foglalkozni, hogy a realitásokhoz igazított igényekkel állnak elő”. Ezt mondta Parragh a Klubrádióban a már idézett lapinterjú után. Meg még azt is: „Valóban léteznek sztereotípiák, de a gazdaság ezeket feloldja, hiszen hogyha a reálgazdasági piacon valamelyik területen lényegesen nagyobb lesz a fizetés, akkor föl fog állni a tanár a pozíciójából és átmegy, és utána rákényszerül a kormány, a mindenkori kormányzat arra, hogy megemelje a béreket. Ez egy közgazdasági összefüggés.” De azt is hozzátette, „a szakszervezetek belevitték a pedagógus társadalmat egy politikai választási küzdelem (…) vagy egy kampány kellős közepén való vitába, sztrájkmozgalomba, ami szükségszerűen generált olyan feszültségeket, amik szerintem most visszajöttek”. Egy méltatlanul elsikkadt következtetést is levont ugyanott: „Nem mérték fel ennek a súlyát, jelentőségét, és szerintem ez egy hiba volt.”

Azaz amit most művel velük a kormány több szinten, az valamiféle visszacsapás? El se akarjuk hinni, hogy ez lehetséges. És a tűzoltók mit csináltak rosszul? Melyik reálgazdasági piachoz igazodjanak? 

Parragh szerint a kata nem jó irány, legfeljebb egy jóval szűkebb körben. Vagy jöjjön helyette valami más. De legyen mindenképpen drágább, merthogy mióta bevezették, változatlanul ötvenezret kell havonta befizetni, s ez nem jó, mert így nem valósul meg e téren igazságos közteherviselés. És torzul a piaci verseny.

A benzin- és csirkefarhát árstop esetében nyilván nem torzul a verseny. Kicsit tönkremennek a kutasok meg a boltosok, hát, van ilyen. 

A kamarai elnök régi mániája az iparűzési adó elosztása, szerinte azt nem az önkormányzatoknak kellene automatikusan befalniuk. Kontrollálni kell a helyi adók emelését is. Már látjuk is, hogy mit hoz a konyhára, ha e nagy közös torta egy részét a kormány porciózza ki, de ezt elmismásolta a kamarai elnök.

Manapság egyébként is minden olyan bizonytalan. Jegyezzük meg, a tűzoltóknak meg a pedagógusoknak legalább van kidolgozott életpályamodelljük, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ott van például maga Parragh László. Amikor tönkrement a csempés vállalkozása, miféle életpályát garantált neki bárki is? És nemcsak tűzoltók és tanárok kénytelenek mindenféle másod- és mellékállásokban hajszolódni (valójában ez az ő életpályamodelljük), az iparkamarai elnöknél sincs másképp: volt, hogy gazdasági tanácsadó testületben vállalt szerepet, éppenséggel Orbán Viktor mellett, tagja a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak, s van még számos egyéb tisztsége, feladata.

Nemhiába dolgozik ilyen sokat. Négy évvel ezelőtt – annak kapcsán, hogy nagyjából egy esztendővel korábban a neje bekerült a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsába - Parragh öntudatosan közölte a HVG-vel: „Egyet szögezzünk le: a családfenntartó én vagyok. A cégem erős nyereséget termel, plusz a Kavosz-igazgatóság és a Mol-testületi tagság is hoz a konyhára – nem mondok számot, mert irritáló lenne.” Hogy mindenkinek legyen valami fogalma az összegről, így folytatta: „Amit a feleségem keres, az aprópénz a háztartásban.” A sajtó úgy értesült, hogy az „aprópénz” uszkve havi hárommillió, igaz, bruttó.

Parragh László helyzete nem rezsimfüggő. Jóban volt Gyurcsánnyal is egy darabig, Medgyessyvel – kis mosolyszünet után - most is tart a barátság. Különben is: „Az ingatlanvagyonom most amolyan cash cow-ként, euróban termeli a pénzt. Ez adja a személyes erőmet, ezt az egzisztenciális biztonságot nem lehet tőlem elvenni. Emiatt tudtam bátran összeveszni bármelyik miniszterelnökkel. Én akkor is Jaguarral fogok járni, ha másik kormány lesz.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.