Vajúdnak a hegyek, és (ezúttal is) egeret fognak szülni. Kormányunk hangos trombitaszóval kondította meg a félrevert harangot – csak ezzel a förtelmes képzavarral lehet érzékeltetni azt a cinikus gonoszságot, amellyel mindenható és mindentudó kormányzónk ismét elővette a viszály (rothadt) almáját, hogy uszuljanak össze és egymásba a nemzeti egészségügy kopott függönyű drámai színházának szereplői és nézői. Tudom, abba kellene már hagyni az idétlenkedést, mert kormánypártjaink 232. egészségügyi reformjáról beszélek.
Részleteket – a biztonság, illetve a bizonytalanság kedvéért – nem szokott közölni velünk, páciensekkel és orvosokkal, egészségügyi dolgozókkal az (ismeretlen) Alkotó. Alighanem olyanféle blöffről van szó, melyhez legfeljebb Kásler orvos és mesekutató professzor arcát lehet odatenni, neki már úgyis mindegy. Ő az igazi mestere az olyan demagóg bejelentéseknek, amelyekre
azt illik mondani, hogy a semminél azért ez is jobb.
Több pénzt kap mindenki – ígérik. Kivéve az, aki nem érdemli meg. Az már nincs a zászlón, hogy többen szoktak lenni azok, akiknek a szája jár, de pénz nem.
Természetesen gumicsontról van szó. Az „ellenzéki szakértők” még azután is vitatkoznak majd a 2020-as reformtervek hibáiról, fölemlítve „egynémely igekötők helytelen használatát” a leírásokban.
Sem az orvosok, sem a betegek, a politikusok pedig végképp nem hajlandók tudomásul venni, hogy az egészségügy sem képes előbbre lépni egy tapodtat sem, ha nincs verseny mind a finanszírozók, mind pedig a szolgáltatók között. Továbbá a költségvetési alapú finanszírozás egyáltalán nem szolidáris, és ráadásul akármeddig növelik, soha nem lesz elég.
A szerző sebész.
