Puskák és Galambos

Publicisztika

Nem, nem és nem szabadulhatunk hát a sok-sok mocsoktól, amit a pártállami múlt igencsak kezdetleges és részleges feltárása eddig a nyakunkba zúdított.
A Kondor-ügy fejleményei már senkit nem lepnek meg, gyanús az egész, ámde ha az ő sztorija nem is csal könnyeket a szemünkbe, vajon lehet-e megrendülés nélkül gondolni szegény Szepesire, aki - mint ahogyan az a Paul Lendvai által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült - Galambos álnéven maga is besúgó volt, s még csak nem is a szofisztikált fajtából. Legalábbis erre utalnak az általa gyártott olcsó konfabulációk, melyeket, meglehet, csupán a vélt megrendelői igényeknek való túlzott megfelelés vágya diktált. A Szepesi-ügy mindazonáltal önmagában is különös jelentőségű, elvégre annak nyomán immár általánosan igaznak kell vélnünk a feltételezést, miszerint a Kádár- (meg a Rákosi-) rezsimben elért komoly kulturális, média- vagy sportsikerek ára sok (megbecsülhetetlen számosságú) esetben a rendszerrel (ezt eddig is tudtuk) meg annak a titkosszolgálatával (ezt csak sejtettük) való intenzív együttműködés volt. Lehetünk persze utólag okosak: miért hitte bárki, hogy az a férfiú, aki a legkeményebb sztálinista periódusban is elkísérhette a világklasszis magyar válogatottat az ideológiailag ellenséges Nyugatra, nem volt egyben bizalmi ember is; ám eddig legalábbis finomabb keretek között képzeltük el e kényszerű relációt. Hát nem: úgy tűnik, a múlt rezsim nem csak a házmester, a szaksz. bizalmi, a párttitkár s a sértett segédmunkatárs mitikus figuráira támaszkodott. Nálunk, mint az ávószerű intézményekre támaszkodó, szovjet típusú rezsimek mindegyikében, besúgó lehetett a zseniális filmrendező, az őstehetségű író, a világklasszis hátvéd, a sztárzenész, az ország legismertebb médiaszemélyisége. Éppen ezért, s ha nem akarunk továbbra is a saját szemünkbe hazudni, elemi érdekünk, hogy megtudjuk: pontosan miként is működött az előző rendszer, melynek árnyéka láthatóan mostanáig vetül. Tudjuk persze, hogy a múlt megismeréséhez fűződő jogunk ütközhet az amúgy sáros múltúak személyiségi és információs jogaival. Ám jó lenne, ha egy efféle kollízióból nem mindig a köz érdeke kerülne ki vesztesen.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.