A Kondor-ügy fejleményei már senkit nem lepnek meg, gyanús az egész, ámde ha az ő sztorija nem is csal könnyeket a szemünkbe, vajon lehet-e megrendülés nélkül gondolni szegény Szepesire, aki - mint ahogyan az a Paul Lendvai által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült - Galambos álnéven maga is besúgó volt, s még csak nem is a szofisztikált fajtából. Legalábbis erre utalnak az általa gyártott olcsó konfabulációk, melyeket, meglehet, csupán a vélt megrendelői igényeknek való túlzott megfelelés vágya diktált. A Szepesi-ügy mindazonáltal önmagában is különös jelentőségű, elvégre annak nyomán immár általánosan igaznak kell vélnünk a feltételezést, miszerint a Kádár- (meg a Rákosi-) rezsimben elért komoly kulturális, média- vagy sportsikerek ára sok (megbecsülhetetlen számosságú) esetben a rendszerrel (ezt eddig is tudtuk) meg annak a titkosszolgálatával (ezt csak sejtettük) való intenzív együttműködés volt. Lehetünk persze utólag okosak: miért hitte bárki, hogy az a férfiú, aki a legkeményebb sztálinista periódusban is elkísérhette a világklasszis magyar válogatottat az ideológiailag ellenséges Nyugatra, nem volt egyben bizalmi ember is; ám eddig legalábbis finomabb keretek között képzeltük el e kényszerű relációt. Hát nem: úgy tűnik, a múlt rezsim nem csak a házmester, a szaksz. bizalmi, a párttitkár s a sértett segédmunkatárs mitikus figuráira támaszkodott. Nálunk, mint az ávószerű intézményekre támaszkodó, szovjet típusú rezsimek mindegyikében, besúgó lehetett a zseniális filmrendező, az őstehetségű író, a világklasszis hátvéd, a sztárzenész, az ország legismertebb médiaszemélyisége. Éppen ezért, s ha nem akarunk továbbra is a saját szemünkbe hazudni, elemi érdekünk, hogy megtudjuk: pontosan miként is működött az előző rendszer, melynek árnyéka láthatóan mostanáig vetül. Tudjuk persze, hogy a múlt megismeréséhez fűződő jogunk ütközhet az amúgy sáros múltúak személyiségi és információs jogaival. Ám jó lenne, ha egy efféle kollízióból nem mindig a köz érdeke kerülne ki vesztesen.
Puskák és Galambos
Nem, nem és nem szabadulhatunk hát a sok-sok mocsoktól, amit a pártállami múlt igencsak kezdetleges és részleges feltárása eddig a nyakunkba zúdított.
