Puskák és Galambos

Publicisztika

Nem, nem és nem szabadulhatunk hát a sok-sok mocsoktól, amit a pártállami múlt igencsak kezdetleges és részleges feltárása eddig a nyakunkba zúdított.
A Kondor-ügy fejleményei már senkit nem lepnek meg, gyanús az egész, ámde ha az ő sztorija nem is csal könnyeket a szemünkbe, vajon lehet-e megrendülés nélkül gondolni szegény Szepesire, aki - mint ahogyan az a Paul Lendvai által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült - Galambos álnéven maga is besúgó volt, s még csak nem is a szofisztikált fajtából. Legalábbis erre utalnak az általa gyártott olcsó konfabulációk, melyeket, meglehet, csupán a vélt megrendelői igényeknek való túlzott megfelelés vágya diktált. A Szepesi-ügy mindazonáltal önmagában is különös jelentőségű, elvégre annak nyomán immár általánosan igaznak kell vélnünk a feltételezést, miszerint a Kádár- (meg a Rákosi-) rezsimben elért komoly kulturális, média- vagy sportsikerek ára sok (megbecsülhetetlen számosságú) esetben a rendszerrel (ezt eddig is tudtuk) meg annak a titkosszolgálatával (ezt csak sejtettük) való intenzív együttműködés volt. Lehetünk persze utólag okosak: miért hitte bárki, hogy az a férfiú, aki a legkeményebb sztálinista periódusban is elkísérhette a világklasszis magyar válogatottat az ideológiailag ellenséges Nyugatra, nem volt egyben bizalmi ember is; ám eddig legalábbis finomabb keretek között képzeltük el e kényszerű relációt. Hát nem: úgy tűnik, a múlt rezsim nem csak a házmester, a szaksz. bizalmi, a párttitkár s a sértett segédmunkatárs mitikus figuráira támaszkodott. Nálunk, mint az ávószerű intézményekre támaszkodó, szovjet típusú rezsimek mindegyikében, besúgó lehetett a zseniális filmrendező, az őstehetségű író, a világklasszis hátvéd, a sztárzenész, az ország legismertebb médiaszemélyisége. Éppen ezért, s ha nem akarunk továbbra is a saját szemünkbe hazudni, elemi érdekünk, hogy megtudjuk: pontosan miként is működött az előző rendszer, melynek árnyéka láthatóan mostanáig vetül. Tudjuk persze, hogy a múlt megismeréséhez fűződő jogunk ütközhet az amúgy sáros múltúak személyiségi és információs jogaival. Ám jó lenne, ha egy efféle kollízióból nem mindig a köz érdeke kerülne ki vesztesen.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.