Puskák és Galambos

Publicisztika

Nem, nem és nem szabadulhatunk hát a sok-sok mocsoktól, amit a pártállami múlt igencsak kezdetleges és részleges feltárása eddig a nyakunkba zúdított.
A Kondor-ügy fejleményei már senkit nem lepnek meg, gyanús az egész, ámde ha az ő sztorija nem is csal könnyeket a szemünkbe, vajon lehet-e megrendülés nélkül gondolni szegény Szepesire, aki - mint ahogyan az a Paul Lendvai által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült - Galambos álnéven maga is besúgó volt, s még csak nem is a szofisztikált fajtából. Legalábbis erre utalnak az általa gyártott olcsó konfabulációk, melyeket, meglehet, csupán a vélt megrendelői igényeknek való túlzott megfelelés vágya diktált. A Szepesi-ügy mindazonáltal önmagában is különös jelentőségű, elvégre annak nyomán immár általánosan igaznak kell vélnünk a feltételezést, miszerint a Kádár- (meg a Rákosi-) rezsimben elért komoly kulturális, média- vagy sportsikerek ára sok (megbecsülhetetlen számosságú) esetben a rendszerrel (ezt eddig is tudtuk) meg annak a titkosszolgálatával (ezt csak sejtettük) való intenzív együttműködés volt. Lehetünk persze utólag okosak: miért hitte bárki, hogy az a férfiú, aki a legkeményebb sztálinista periódusban is elkísérhette a világklasszis magyar válogatottat az ideológiailag ellenséges Nyugatra, nem volt egyben bizalmi ember is; ám eddig legalábbis finomabb keretek között képzeltük el e kényszerű relációt. Hát nem: úgy tűnik, a múlt rezsim nem csak a házmester, a szaksz. bizalmi, a párttitkár s a sértett segédmunkatárs mitikus figuráira támaszkodott. Nálunk, mint az ávószerű intézményekre támaszkodó, szovjet típusú rezsimek mindegyikében, besúgó lehetett a zseniális filmrendező, az őstehetségű író, a világklasszis hátvéd, a sztárzenész, az ország legismertebb médiaszemélyisége. Éppen ezért, s ha nem akarunk továbbra is a saját szemünkbe hazudni, elemi érdekünk, hogy megtudjuk: pontosan miként is működött az előző rendszer, melynek árnyéka láthatóan mostanáig vetül. Tudjuk persze, hogy a múlt megismeréséhez fűződő jogunk ütközhet az amúgy sáros múltúak személyiségi és információs jogaival. Ám jó lenne, ha egy efféle kollízióból nem mindig a köz érdeke kerülne ki vesztesen.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.