Tornaóra

  • Dessewffy Tibor
  • 2006. január 19.

Publicisztika

Ha annak a megjóslására, hogy ki nyeri a tavaszi választásokat, jóhiszemű és komoly megfigyelő nem is igen vállalkozik, arról, hogy mi fogja eldönteni a küzdelmet, már több "aranyigazság" is közszájon forog a médiatérben. E tézisek érvényét - épp mivel oly magától értetődőnek látszanak - alig is kérdőjelezi meg valaki: pedig időnként érdemes lenne, ha másért nem, személyes, mentális kampányfelkészülésünk kedvéért is. A következőkben e bevett axiómák közül a mostanában két legnépszerűbbet vizsgálom meg - ezeket egy ideje már többet halljuk, mint a tévemaci gargarizálását.

Ha annak a megjóslására, hogy ki nyeri a tavaszi választásokat, jóhiszemű és komoly megfigyelő nem is igen vállalkozik, arról, hogy mi fogja eldönteni a küzdelmet, már több "aranyigazság" is közszájon forog a médiatérben. E tézisek érvényét - épp mivel oly magától értetődőnek látszanak - alig is kérdőjelezi meg valaki: pedig időnként érdemes lenne, ha másért nem, személyes, mentális kampányfelkészülésünk kedvéért is. A következőkben e bevett axiómák közül a mostanában két legnépszerűbbet vizsgálom meg - ezeket egy ideje már többet halljuk, mint a tévemaci gargarizálását.

*

Az első állítás valahogy így szól: "Iszonyatos, mocskos kampány előtt állunk." Már abban is van valami hátborzongató, amikor politikusok lamentálnak ezen - mintha a puma panaszkodna arról, hogy az éppen levadászott gazella száraz húsától mindig székrekedést kap. Hisz a kampány minősége nem valami rajtunk kívül álló, ellenállhatatlan természeti erő által, hanem kampánymenedzserek révén koordinált és vezényelt politikusi cselekvésből alakul ki. Az sem ízléses, ahogy a sajtó is átveszi és felerősíti ezt a vélekedést, ezáltal mintegy zárójelbe téve a saját felelősségét a kampány esetleges elfajulásában. Ám nem a jó ízlés vagy a politikai morálba vetett hit az, ami miatt ezt az "alapigazságot" megkérdőjelezhetjük, hanem épp a nagyközönség elvárásai. Mára azért már eljutottunk addig, hogy a politikai pártok akkor csapnak a negativitás lecsójába, ha úgy látják, ez kifizetődő. Mindenki olyan kampányt kap, amilyet megérdemel - és a közvélemény-kutatásokat figyelve van remény arra, hogy a kampánydesignerek úgy ítélik majd meg: Magyarországnak a 2002-es őrültekházánál most kevésbé abnormális választási hadjárat dukál. Legalábbis feltételezhetjük, hogy a társadalom többségének most nem hiányzik egy a 2002-eshez hasonló élethalálharc, és ez reményt ad arra, hogy a "komcsik visszahozzák az oroszokat", illetve a "Fidesz-fasizmus majd deportálja a feleselőket" típusú rémképek kisebb teret kapnak a nyilvánosságban.

Ebből a szempontból talán a Fidesz van nehezebb helyzetben. Amint az Kövér László nemrégi indexes interjújából is kiderült, a Fidesz-vezérkar alapvetően tényleg úgy véli, hogy a parlamenti patkó másik oldalán nemzetáruló humanoid véglények, "fehérjecsóvák" ücsörögnek, akikkel nincs miről tárgyalni. Ezzel szemben azt is látniuk kell, hogy a Pozsgayval, Szűrössel és Fricz Tamással "hitelesített" antikommunista retorika, ha mégannyira szívükből fakad is, nem vezet eredményre. A választásokat meghatározó egyik fontos tényező az lesz, hogy a Fidesz mennyire képes az önmegtartóztatásra - jobb meggyőződése ellenére is középre beszélni úgy, hogy megőrizze a jobbszélen, a Harmadik Út bohókás címkéje alá toborzott szavazatokat.

*

A másik slágerlistás aranyigazság szerint "a mediatizált politikában a két vezér párviadala" dönti majd el a választást. E vélekedés nyomán új áltudományok, a "gyurcsányológia" és "orbánológia", sőt ezek összehasonlító válfaja születik a szemünk előtt, egyre erősítve azt a képet, hogy a tavaszon nem parlamenti választás, hanem A csillagok háborújának valamiféle bónusz folytatása következik, amelyben Luke Skywalker és Darth Vader végleg lerendezi egymást és a meccset. Ezzel a közvélekedéssel szemben legalábbis lehetséges úgy érvelni, hogy A csillagok háborúja helyett A klónok lázadása lesz műsoron. Nem a politikai vezetők kommunikációs meccse fog dönteni, hanem a helyi tapasztalatok alapján szerveződő választói magatartás. Itt megint csak érdemes a 2002-es leckét felidézni: a legelfogultabb szocialista szimpatizánsok sem állíthatják, hogy Medgyessy Orbán kommunikációs trónfosztása révén nyert. És ha az előző kört nem a Gigászok csatája döntötte el, ugyan miért követnék jövőre az események ezt a forgatókönyvet?

A választói magatartást latolgatva ennél messzebbre jutunk, ha egy másik tényezőt, a választási térkép egyre karakteresebb "elszíneződését" firtatjuk. Egyes választókörzetek és megyék mozaikszerűen tagolt politikai preferenciái ma már viszonylag pontosan jósolhatók. Itt valóban figyelem reméltó a hosszú távú, történelmi értékszerkezetek állóképessége - "Mindszenty klerikális Zalája jobbra dől" -, de legalább ilyen fontos és a demokrácia működése szempontjából izgalmasabb, hogy a választási térkép sokszínű tagoltságában a helyi elitek teljesítménye is meghatározó. Hacsak nincs mindent elsöprő, egyirányú politikai proteszthangulat, mint amilyen az 1994-es választásokon uralkodott - márpedig ilyet azóta egy alkalommal sem tapasztaltunk -, a helyi politika megítélése komoly súllyal esik latba és határozza meg, hogy hová is kerül az iksz a szavazólapokon.

E lokális választói megítélés kialakulása nyilván komplikált folyamat eredménye, amelynek megértését több irányból is megkísérelhetjük. A pozitív megközelítésben a választók a helyi vezetés szakpolitikai, fejlesztési teljesítményét, illetve ennek alapján a jövőbeli kilátásokat mérlegelik a voksoláskor. Egy cinikusabb, de nem feltétlenül életidegen érvelés szerint a legfőbb szempont az, hogy miként alakul a közvélekedés arról, hogy a helyi elitek az elvárhatóhoz képest mennyit loptak (illetve ennek alapján mik a jövőbeli kilátások). A helyi szinten beágyazott, hatalmon levő eliteket adó pártok számára ez a helyzet egyszerre jelent esélyt és veszélyt is. Mivel a 100 napos program, illetve némely hídfoglalások és tüntetések miatt az önkormányzati választásokon elsöprő szocialista-szabaddemokrata fölény alakult ki, ez elsősorban a két koalíciós pártnak jelent kihívást.

S végül a helyi politika és a helyi kampányok szerepét hangsúlyozza az általános relevancia-horizontnak az a megközelítése is, amelynek egyik végpontján a hozzánk közel álló ügyeket, saját magunk, családunk, lakó- és munkahelyünk gondjait találjuk, míg a másikon a minket legkevésbé felizgató globális és univerzális témákat. Ebben a dimenzióban az országos szintű ügyek valahol középen helyezkednek el, és bár érdeklődésre tartanak számot, nem feltétlenül meghatározóak. Mindent egybevetve tehát lehetséges amellett is érvelni, hogy a lokális politikai teljesítmények megítélése is döntő lehet a választásokon.

*

Mindebből persze sem az nem következik, hogy a kampány patyolattisztaságú lesz, sem az, hogy nincs jelentősége annak, vajon Gyurcsány vagy Orbán teljesítményét ítélik-e jobbnak a választók. A politikai verseny esetében is élhetünk azonban azzal a feltételezéssel, hogy a vastörvényként prezentált politikai közhelyeknek csekély a prediktív erejük. Elég csak egy kicsit megtornáztatni ezeket az alapigazságokat: ha a fejük tetejéről a talpukra fordítjuk őket, éppen olyan erős érveket kaphatunk, mint az eredeti szerkezetekben.

A szerző szociológus, a Demos Magyar-ország Alapítvány elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.