Françoise Thom

Putyin ultimátuma

Hogyan rombolná szét a NATO-t és mit tehet ellene a Nyugat?

Publicisztika

Az orosz külügyminisztérium tavaly december 17-én két szövegtervezetet hozott nyilvánosságra a következő címekkel: „Egyezmény az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között a biztonsági garanciákról” és „Megállapodás az Orosz Föderáció és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagállamai biztonságának szavatolására irányuló intézkedésekről”.

Moszkvának ezekkel saját értelmezése szerint az a célja, hogy „jogi biztonsági garanciákat kapjon az Egyesült Államoktól és a NATO-tól”. Moszkva arra szólította fel az Egyesült Államokat és NATO-szövetségeseit, hogy haladéktalanul teljesítsék a követeléseit.

„A két szöveg nem valamiféle étlap, amelyből választani lehet, hanem kiegészítik egymást, és egészként kell tekinteni rájuk” – jelentette ki Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes. A második dokumentum egyfajta párhuzamos garancia, mert „az orosz külügy­minisztérium tisztában van azzal, hogy a Fehér Ház esetleg nem teljesíti kötelezettségeit, ezért készült külön szerződéstervezet a NATO-országok számára”. Az orosz manőver lényege, hogy a NATO-t az Egyesült Államokon, az Egyesült Államokat a NATO-n keresztül kösse meg. Nincs miről tárgyalni, mindent en bloc el kell fogadni.

Egyes orosz médiumok, például a Vzgljad internetes újság máris diadalt ülnek: „A 2021. december 17. előtti és a 2021. december 17. utáni világ teljesen más. Ha eddig az Egyesült Államok fenyegette fegyverrel az egész világot, mostantól Amerika áll az orosz katonai erők fenyegetése alatt. Egy új korszak nyílik, új hősök jönnek, egy új Danyila Bagrov (a hazafias érzelmű maffiózó karaktere a népszerű A fivér című filmben – F. T.), aki felemeli súlyos öklét és beszélgetőpartnere szemébe nézve halkan újra megkérdezi: milyen erős vagy, amerikai?” – írja Vlagyimir Mozsegov publicista.

Összehangolt zsarolás

Az orosz zsarolás leplezetlen, s egyaránt irányul az amerikaiak és az európaiak ellen. Ha a Nyugat nem fogadja el az orosz ultimátumot, akkor Alekszandr Grusko külügyminiszter-helyettes szerint a „katonai és technikai alternatívával” kell számolnia. „Az európaiaknak is el kell gondolkodniuk azon, vajon el akarják-e kerülni, hogy kontinensük katonai konfrontáció színhelyévé váljon. Választhatnak: vagy komolyan veszik, amit letettünk az asztalra, vagy katonai-technikai alternatívával kell szembenézniük.” A szerződéstervezet nyilvánosságra hozatala után a NATO-célpontok elleni megelőző csapás lehetőségét (mint amilyeneket Izrael alkalmazott Iránnal szemben) Andrej Kartapolov volt védelmi miniszterhelyettes, a Duma honvédelmi bizottságának tagja is felvetette: „Partnereinknek meg kell érteniük, hogy minél tovább halogatják javaslataink megfontolását és a garanciák megteremtését célzó intézkedések elfogadását, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy megelőző csapás éri őket.”

A félreértések elkerülése végett Oroszország december 24-én Cirkon hiperszonikus rakéták „díszsortüzét” lőtte ki. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője így kommentálta ezt: „Nos, remélem, hogy a (december 17-i – F. T.) jegyzékek meggyőzőbbek lesznek.” Vlagyimir Mozsegov hozzátette: „Hogy mik az érveink? Mindenekelőtt természetesen legmegbízhatóbb szövetségeseink – a hadsereg és a haditengerészet. Pontosabban a hiperszonikus Cirkon rakéta (az »anyahajógyilkos«, ahogyan Nyugaton gyöngéden nevezik), amely abszurddá teszi az Egyesült Államok repülőgép-hordozó flottáját. A Cirkon úgy töri fel a rombolót, mint egy diót, pár ilyen rakéta pedig elsüllyeszt egy anyahajót.”

A Szvabodnaja Pressza hírportálon megjelent cikknek már a címe is sokatmondó: „Putyin ultimátuma: Oroszország, ha azt akarjátok, 30 perc alatt betemeti egész Európát és az Egyesült Államok kétharmadát”; a szöveg pedig felteszi az i-re a pontot: „A Kremlnek tettekkel kell bizonyítania álláspontjának megalapozottságát. A »partnereket« valószínűleg csak kényszerrel lehet tárgyalóasztalhoz ültetni. Az Orosz Föderáció gazdaságilag nem tud versenyezni a Nyugattal. Marad a háború.” Konsztantyin Szivkov katonai szakértő szerint „ahhoz, hogy az Egyesült Államokat és a NATO-t tárgyalóasztalhoz ültessék, valamiféle szuperfegyverre van szükség. Jelen pillanatban Oroszország ezt a képességét még nem fedte fel az ellenfelei előtt. De létezik. Oroszország képes akár 100 megatonnás szuperfegyverek alkalmazására. Nyomatékosítanunk kell, hogy nem érdekel minket az Oroszország nélküli világ, amint azt Putyin egy ízben megjegyezte, és demonstrálnunk kell eltökéltségünket, hogy lecsapunk, ha a NATO bővül. És biztosak lehetünk abban, hogy ez után félni fognak. Semmi más nem állíthatja meg őket. Naivitás a diplomáciai eljárásokra hagyatkozni. Oroszország javaslatai csak demonstratív lépés, amely pusztán ahhoz szükséges, hogy máris radikális intézkedéseket lehessen tenni. Tessék, elutasítottátok őket, magatokra vessetek…”

1233498487

 
 
Sok beszédnek sok az alja (2021. június 16.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.