Várhegyi Éva

Az év kötvénye

Hogyan juttatott tízmilliárdokat az Orbán-közeli nagyvállalkozóknak az MNB?

Publicisztika

Tiszta szerencse, hogy a Magyar Nemzeti Bank által bő két éve beindított, és most, decem­berben, nagy hirtelenséggel lezárt Növekedési Kötvényprogram (NKP) keretében kibocsátott értékpapírokat nem kínálták fel a nagyközönségnek.

Ezek jelentős része ugyanis kifejezetten gyenge hitelképességű cégek adósságát testesíti meg, így a megtérülése fölöttébb kérdéses. Az „év kötvénye” rangot nem is a vásárlók szemszögéből érdemlik meg az idő során 1550 milliárd forintra felhizlalt jegybanki programban kibocsátott papírok, hanem az ezek révén kölcsönhöz jutott cégek oldaláról nézve. Ha a jelentkezőknek sikerült a befektetőknek nem ajánlott (a szakzsargonban bóvliként aposztrofált) B+ minősítést megkapniuk a kibocsátani tervezett, bármiféle fedezetet nélkülöző, akár 30 évig is terjedő futamidejű kötvényükre, akkor az MNB saját vásárlásaival biztosította az értékesítés sikerét.

Kockáztatom a pénzed

Bár a kötvény hozama a piacon dőlt el, a tuti vevőként megjelenő jegybank jóvoltából ez kevéssé tükrözte az értékpapírt megvásárló hitelező tényleges kockázatát. A program keretében fedezetlen (semmilyen biztosítékkal nem alátámasztott) kötvényt kibocsátó cégek jelentős része máskülönben egyáltalán nem, vagy csak rosszabb feltételekkel (valamilyen fedezet biztosításával, rövidebb futamidővel, magasabb kamattal) jutott volna kölcsönhöz. A kötvények hozamát kialakító aukciókon az MNB a kibocsátott mennyiség felét jegyezhette le, de a másodlagos piaci vásárlásaival – az egy cégre megszabott százmilliárd forintos értékhatáron belül – 70 százalékig is felmehetett a részesedése. A fennmaradó hányadot – esetenként némi jegybanki nyomásra – zömmel az adott vállalat számlavezető bankja vásárolta meg.

A jegybanki hátszélnek köszönhetően a jelentős kockázat ellenére is viszonylag mérsékelt hozamokkal keltek el a növekedési kötvények. Az Opus Global vezetője maga nyilatkozta még 2019 őszén a Portfolio.hu-nak, hogy az akkori 28 milliárd forintos kibocsátásukkal „százmilliós nagyságrendben spórolhatnak kamatki­adást”, mondván: „a jelenleg kibocsátott kötvényeink hozamszintje 3 százalék alatti, míg egy átlagos hitel kamatszintje eléri a 4,5–5 százalékot is”. De a mai rezsimnek szintén kedves Bayer Construct 2021. októberi NKP-kibocsátásáról is úgy vélekedett a forgalmazó szakértője a Privatbankár.hu kérdésére, hogy az „elért árazás igen kedvezőnek mondható, gyakorlatilag a 10 éves zéró kupon állampapírhozammal egyezik meg”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.