A minap egy kicsiny, ám agilis ember látta vendégül Kovács Attilát, a Magyar Labdarúgó Szövetség új elnökét. Jól el is diskuráltak, főként - mert hát miről is diskurálna két egészséges férfi-, sőt sportember - a fociról. Ennyi biztos, meg az, hogy az idősebb bajnok, Horn spori a jugoszlávok elleni két vereség után megígérte a drukkerek széles népi tömegének, hogy rend lesz rakva a magyar futball háza táján, mert ami itt van, az nem futball (de lehet, hogy ezt másra mondta, ki bírja megjegyezni azt a sok mindent, ami itt van ugyan, de nem az, ami).
Nem mintha Kovács Attila, a soroksári acélmágnás nem járna jó úton, és ezen az úton ne kelne el a piciny háti szellő. Kovács először az MLSZ-ben tisztogatott: elhajtott néhány főhivatalnokot, köztük Czékust, aki tán főtitkár volt, és huszonakárhány millió forintos számlát állított ki: végkielégítsék, mert olyat tesz, hogy abba még neki is belesajdul a szíve. Azt, hogy Czékusért nekünk fájjon-e a szívünk, vagy sem, nehezen tudnánk megmondani: biztos olyan volt, mint ezek mind; és különben is, előbb-utóbb ő is visszajön, hisz a magyar labdarúgást köztudottan zombik és vámpírok üzemeltetik, és nekik ez a visszajárás benne van a munkaköri leírásukban.
Kovács eztán kirúgta Csankot, a szövetségi kapitányt, valamint háborút indított a meccsközvetítések jogát birtokló kft legfontosabb tényezője, Bodnár György ellen. A cél: elvenni Bodnártól a jogokat meg a suskát, amit Bodnár az üzleten szakít, még akkor is, ha ez az elvétel a törvény logikájával nehezen támasztható alá. Kovács taktikája épp ezért az, hogy a jogokat elvegye, Bodnár meg perelje őket vissza, ha bírja. Beleőszülsz, testvér, a dédunokáid is a fellebbviteli tárgyalásokon öregszenek meg. Ez a magatartás mélyen elítélendő. Viszont az sem kétséges, hogy a meccsközvetítések joga jobb helyen van a kluboknál, mint a közvetítő kft-nél.
A baj csak az, hogy nincs az a tévéközvetítésért kapott bevétel, amiből egy NB I-es klub meg tudna élni. És nem is lesz, hiába több a csatorna: ezért a fociért épelméjű tévétulajdonos nem fog meccsenként tízmilliókat fizetni. A magyar labdarúgás akkor is nagy bajban marad, ha Kovács Bodnár pénzét szétosztja a kluboknak.
A sporttörvény, amelyet hétfőn, utolsó munkanapján fogadott el a parlament, a klubok köztartozását részben elengedi, de szigorú feltételeket szab a további gazdálkodáshoz. Hogy honnan, miből, kinek vagy minek a pénzén lesz itt gazdálkodva, arról a törvény nem szól, igaz, nem is dolga ez. A kluboknak ezentúl rendesen kell fizetniük a tb- és adóterheiket - különben bedőlnek. Sokan épp ezt fogják tenni, és jövő ilyenkorra talán kevesebb csapat lesz az NB I-ben, és kevesebben fognak jól élni a futballból, mint most: ami a futballra nagyon, de nagyon rá is fog férni.
Vagy mégsem így lesz, és minden marad úgy, ahogy volt. Az idős bajnok sem törődik majd annyit a futballal, mint most, választások táján, és az MLSZ elnökét sem Kovácsnak hívják majd. És csak nézhetjük, hogy az EB-selejtezők után román szurkolók rendeznek népünnepélyt a Hősök terén.
Igaz, ez sem most fordulna elő először.
