Publicisztika

A kormány - saját bevallása szerint - "az elszámoltatás részeként" immár hónapok óta vizsgálja azokat a beruházásokat, amelyek az elmúlt években az ún. Public Private Partnership, azaz PPP-konstrukcióban valósultak meg. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt is megfogadta, hogy "mindent megteszünk, hogy az állam számára előnytelen megállapodások a jelenlegi konstrukcióban ne valósulhassanak meg".

2011. május 19-én megjelent lapszámunkban a Fogat fogért című írásunkban tévesen állítottuk, hogy a miniszterelnök a költségvetési tartalékból egymilliárd forinttal támogatott egy magáncéget, saját fogorvosának érdekeltségét.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul.

Hétfőn az Országgyűlés kétharmados többsége elfogadta a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetését lehetővé tévő alkotmánymódosítást. E szerint "az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető". A kormány és a rendvédelmi szakszervezetek hetek óta tartó meccse ezzel - a törvényhozásban legalábbis - eldőlt.

Azok, akik legalább 2001 óta vallási-civilizációs világháborút vártak az arab országok és a Nyugat között, most arra döbbenhetnek rá, hogy az arabok mégis hasonlóak hozzánk. Interneteznek, nyelveket beszélnek, és elégedetlenek a kormánnyal. Lassan hitelét veszíti az a makacsság is, amely az arab világ eseményeit szinte kizárólag az iszlám vallással magyarázta, és a Nyugat és az arab világ összeférhetetlenségének végső okát a szabadságjogok vallási korlátozásában látta. Az arab forradalmak legnagyobb újdonsága éppen ez: e diktatúrákban több millió ember egyenesedett fel, és követelte állampolgári, egyéni szabadságjogait. Eddig el sem hittük volna, amit most a tulajdon szemünkkel láttunk: a muszlim emberek képesek máshogy is, mint az iszlám szemüvegén át szemlélni a világot, és a szó nyugati értelmében vett civilként viselkedni. Hiszen eddig úgy tudtuk: mindez távol áll a "Kelet természetétől", a "keleti mentalitástól".

A kormány egyéves késlekedés után végre megegyezett a Bankszövetséggel a devizahitelesek megmentéséről. A bombasztikus nevű Otthonvédelmi Akcióterv kivételesen nem diktátumon alapul, és az annak idején rosszul döntő adósokat nem kívánja a jó adósok és a hitelt fel sem vevők pénzéből kistafírozni.

Ravasz, perverz és kegyetlen gyilkos volt, a gyengébbek elleni zabolátlan erőszak mestere. A róla írt panegiriszek szerb héroszként, az évszázados török- és egyébellenes nemzeti küzdelmek hőseinek reinkarnációjaként festették le, s helyét a történelem legnagyobb hadvezéreinek sorában jelölték ki, aki már-már mágikus képességeit a megkínzott, kifosztott szerb nép önfeláldozó szolgálatába állította. ' maga talán még e rettentő ostobaságokat is komolyan gondolta; de afelől semmi kétségünk nem lehet, hogy mélyen hitt a "szerbség" felsőbb- és az egyéb fajok, a "töröknek" nevezett bosnyákok, az albánok, a horvátok alsóbbrendűségében. E meggyőződése, amely az ellenség emberi mivoltát is eltagadta, tette képessé az üzemszerű gyilkolásra.

"Ma meg fogsz, eb, halni." Szidi Ahmed basa Linczigh János kolozsvári királybírónak, 1660 A Gyurcsány-eset vizsgálatát többféle szemszögből is el lehet végezni. Én az ügy ideológiakritikai elemzésére vállalkozom. Mivel Gyurcsány személye és tevékenysége a politikai harcok középpontjában áll, természetesen gyáva dolog volna az állasfoglalást kikerülni, ezért egyszerűen leírom a véleményemet a közkeletű polémiákban fölvetett kérdésekben, hogy rátérhessek voltaképpeni témámra.

A kormány társadalmi vitára bocsátotta a fogyatékos személyeket ellátó nagy létszámú intézmények kitagolásának koncepcióját. Ezzel a magyar kormányok 1998 óta adósak, akkor döntött ugyanis az Országgyűlés arról, hogy a 100-200 főt befogadó nagy létszámú tömegintézményeket meg kell szüntetni, és helyettük emberhez méltó életkörülményeket nyújtó szolgáltatásokat kell biztosítani a fogyatékos állampolgárok számára.

Nehéz így, menet közben megmondani, hogyan is áll az új Magyarország megteremtéséért zajló harc, hiszen a kormány célkeresztjébe kerülő társadalmi csoportok és intézmények folyamatosan változnak. Egy ideje például a bírókat ütik, és persze ebből a szép feladatból sem maradhatott ki Lázár frakcióvezető, mondván, miért ne mennének korábban nyugdíjba ezek is, amikor a tűzoltók meg a rendőrök úgyis később fognak, vagy valami hasonló - már ha jól értjük az érvelést. Csak hát az igazságszolgáltatás, amire az Orbán-csapat láthatóan ráizgult, a demokratikus intézményrendszer utolsó védvonala - ha ez nincs, a polgári demokrácia intézményrendszere puszta díszletté válik.

Megjelenésünk napján raportra megy a Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszterhez. Mindenki tudja már, miért, de vegyük át még egyszer. Azért, mert a színház évadértékelő sajtótájékoztatóját tartván a múlt héten azt találta mondani, a Nemzeti (ez már a harmadik ilyen a történet legelején) 1 Televízió - a direktor esetleges lemondási szándékát firtató - riporterének, Sinkovits Szilviának, hogy "önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében". Feltehetően olyat, amilyet az ő Madách-adaptációjában láthat a nagyérdemű.

Tény, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépő alaptörvény 44. cikk (3) bekezdése értelmében a Költségvetési Tanácsnak (KT) jogában áll megvétózni Magyarország költségvetését. Tény, hogy az alaptörvény 3. cikk (3) bekezdés b) pontja értelmében a köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, ha az adott év március 31-ig nincs központi költségvetés. Még nem tény, de mérget lehet venni arra, hogy 2014-ben és 2015-ben a KT tagjai egytől egyig Orbán Viktor bizalmasai lesznek. Az Orbánt és pártját esetlegesen leváltó új kormánynak számolnia kell azzal az eshetőséggel, hogy a KT megvétózza a költségvetést, majd Schmitt Pál feloszlatja az Országgyűlést, és új választást ír ki.

Szigetvári Viktor Nincsen vészkijárat című írásában (Magyar Narancs, 2011. május 5.) hibás demokráciafelfogásban marasztalja el Eörsi Mátyást (lásd: 2014, Magyar Narancs, 2011. április 28.) és mindazokat, akik szerint egy esetleges 2014-es választási győzelmet követően a mostani ellenzéknek, az akkori győzteseknek népszavazással, azaz törvénytelenül kell hatályon kívül helyezniük vagy megváltoztatniuk az Alkotmányt és a többi jogi és intézményi időzített bombát, amelyeket a Fidesz rakott le, illetve a jövőben lerakhat. Szigetvárinak igaza van - ám a helyzet ennél rosszabb. Nem eltérő demokráciafelfogásról, hanem jogkövetésről vagy annak a hiányáról beszélünk. Mindez sokkal szélesebb és kínosabb kérdéseket vet fel a politikai elit és az egész társadalom szempontjából.