Mi készül itt?

Publicisztika

Megjelenésünk napján raportra megy a Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszterhez. Mindenki tudja már, miért, de vegyük át még egyszer. Azért, mert a színház évadértékelő sajtótájékoztatóját tartván a múlt héten azt találta mondani, a Nemzeti (ez már a harmadik ilyen a történet legelején) 1 Televízió - a direktor esetleges lemondási szándékát firtató - riporterének, Sinkovits Szilviának, hogy "önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében". Feltehetően olyat, amilyet az ő Madách-adaptációjában láthat a nagyérdemű.

Megjelenésünk napján raportra megy a Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszterhez. Mindenki tudja már, miért, de vegyük át még egyszer. Azért, mert a színház évadértékelő sajtótájékoztatóját tartván a múlt héten azt találta mondani, a Nemzeti (ez már a harmadik ilyen a történet legelején) 1 Televízió - a direktor esetleges lemondási szándékát firtató - riporterének, Sinkovits Szilviának, hogy "önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében". Feltehetően olyat, amilyet az ő Madách-adaptációjában láthat a nagyérdemű.

Hétfőre mindebből - és persze az értelmezések sűrű szövevényéből - országos és parlamenti méretű purparlé duzzadt, újra előtolult az ügyben hiperaktív Pörzse Sándor, jobbikos honatya, és a klotyón húzta volna le Alföldit, de még a nevezett miniszter is ilyet bírt szólni Pörzsétől való jól észrevehető első rémületében, némi kínos hebegés-habogás után, hogy ha igaz mindez, akkor "Alföldi Róbert méltatlanná vált egy kiemelt nemzeti intézmény vezetésére". Ilyenformán, hacsak nem szedte csütörtökre össze miniszter urunk a bátorságát, ami persze csak úgy lehetséges, ha Orbán Viktor rászól - tőle feltehetően még Pörzsénél is jobban fél e derék államférfi (bár nem innánk rá mérget), nos, ilyenformán könnyen meglehet, hogy - teljesítvén sokak régi óhajtását, elcsapja a rendezőt a Nemzet Színház éléről.

De az úristenit neki, nem addig az!

Az kétségkívül külön történeti áttekintést igényelne, hogy a Jobbik és a Fidesz KDNP nevű ügyosztálya milyen eszeveszett boszorkányüldözést folytat a Nemzeti Színház igazgatója ellen - gyakorlatilag a Fidesz hatalomra kerülése óta szakadatlanul. Azt is pontosan tudjuk, hogy miért folyik mindez: azért, mert nevezettek úgy tartják, Alföldi "buzi" és "zsidó" (értsd: erkölcstelen, beteges, hazaáruló, bűnöző). Azt viszont nem tudjuk, hogy miért tűri ezt a Fidesz. Tippjeink persze vannak. Arra viszont tippjeink sincsenek, hogy a rohadt életbe lehet ennek az országnak a házában büntetlenül Alföldi Robertázni. Micsoda gyalázatos viselkedés már az ilyen?

Ennek kapcsán beszélhetnénk arról is, hogy Alföldi idegeit nyilván kikezdte e hajsza, attól ment ki a gálája, amikor megint, már sokadszorra is provokálták. De eszünk ágában sincs mentegetni Alföldit. Így nem beszél egy ember, pláne egy fiatal nővel. De nem beszél így senkivel, nemhogy nyilvánosság előtt nem, semmikor sem. Ha van abban a darabban orális szex, ha nincs, ha beleírta Madách, ha nem, ha provokálják, ha nem, ha a sértett művész szól belőle, ha nem, ha cigánygyerekek hullanak az égből, akkor sem. Se a Nemzeti Színház igazgatója, se Sanyi, a sarki szatócs. Ez aszfaltbetyárbeszéd, és vannak országok, ahol az ilyet büntetik.

Mindazonáltal, hogy Alföldi Róbertnek volt-e gyerekszobája, igen tisztelt miniszter és miniszterelnök urak, bizony nem sokat gravíroz a világ folyásán. Hacsak bele nem vették anno az ő kontraktusába, hogy szélsőjobbos próbahíradócskák riportereivel aztán úgy bánjál ám, mint a hímes tojással.

Száz szónak is egy a vége, ha most elcsapják Alföldit a magyar nemzet színházának az éléről, az nem azért történik, mert faragatlanul viselkedett egy ifjú hölggyel. Hanem azért, mert a Jobbik és a KDNP könyörtelen hajszája elérte a célját. Azért történik, mert szerintük Alföldi "buzi" és "zsidó". És ha elcsapják, ez emelkedik Magyarország kormányának hivatalos álláspontjává. Ami tűrhetetlen!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.