Ripp Zoltán

Ellenzékellenzés

Magyar Péter mint az orbánizmus alternatívája

  • Ripp Zoltán
  • 2024. november 6.

Publicisztika

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Egyszer kell nyerni, de akkor nagyon – deklarálta hatalmi politikája alaptézisét Orbán már 2007-ben, soros tusványosi igehirdetésén, mint­egy jelezve, hogy mire készül: jöhetnek sorra választások, ő a nemzet felkent vezetőjeként többé át nem adja a hatalmat. A „fülkeforradalom” nyomán létrehozott egész orbáni rendszer hatalmi struktúrája, jogrendje, a kulcspozíciók hosszú távú elfoglalása garantálja, hogy az autoriter rezsim választásokon megdönthetetlen maradjon, vagy ha mégis beütne valami példátlan balszerencse, ellenfelei gyors bukásának, a hatalom visszavételének minden eszköze rendelkezésére álljon. A mindenkori ellenzéknek ezzel mindvégig tisztában kellett (vagy kellett volna) lennie, választásokra készülve mégis folyton semmibe vette, olyan reményt keltett, mintha esélye lenne a szokványos úton parlamenti többséget szerezni, ezáltal úrrá lenni a rendszerproblémán. A választási kudarcok legfőbb okát az ellenzék leküzdhetetlennek mutatkozó megosztottságában fedezték fel, az aránytalan és manipulatív választási rendszerre tekintettel nem is oktalanul.

Egyszer nyerni kell

Éppen három éve, hogy Márki-Zay Péter lett az ellenzéki előválasztás nyerteseként az ügyeletes megváltó. Az akkori és a jelenlegi helyzetnek vannak hasonló és eltérő vonásai. Hasonló volt a remény, hogy egy jobbközép-konzervatív nézetei iránt hű, de a Fidesz-világgal radikálisan szembeforduló demokrata áll a változást kívánók élére, aki az ellenzéki összefogás és a másik oldal tábora iránti elvi nyitottsága révén a váltás letéteményese lehet. Ismert a kudarchoz vezető összes körülmény, kitárgyalták az okokat ezerszer, esett szó bőven hibákról, fennmaradt megosztottságról, balszerencsés fejleményekről. Lehet az ellenzék állapotán dühöngeni – de hát olyan ellenzékünk van, amilyet társadalomként kitermelünk magunkból, amilyet „megérdemlünk”.

A lényegről kevés szó esett: a rendszerváltó feladathoz mért koncepció és stratégia hiányáról, amihez az erőviszonyoknak a radikális átala­kítás végrehajtásához szükséges pontos fel­mérése is hozzátartozik. Pedig enélkül, a szokvány kormányzási eszközökkel és módszerekkel hogyan is lehetne nemcsak leváltani, hanem valami merőben mással felváltani a kétharmados parlamenti többség révén hosszú távra bebetonozott hatalmi pozíciókkal, a liberális jogállam alapvető normáit megcsúfoló, a hatalmi igényekhez átszabott jogrenddel, az igazságszolgáltatás egyre nyilvánvalóbb uralásával, az egész centralizált intézményi struktúrával, a média egyre kiterjedtebb befolyásolásával, az anyagi eszközök durván egyenlőtlen birtoklásával felvértezett Orbán-kurzust? Kipróbálására nem volt esély, így aztán feltételezhet bárki bármit. Csak éppen a feladat mibenlétéről és extrém nehézségeiről nem célszerű illúziókat táplálva megfeledkezni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.

A Pókember hattyúdala

Sorozatban negyedik választását bukta el a Németh Szilárd-féle csapat júniusban. 2026-ra a Fidesz új jelöltet építhet fel Csepelen, nem kizárt, hogy a pártból kitúrt régi-új polgármester, Borbély Lénárd kerül nyerő helyzetbe a választókerületben.