Az ugyancsak Heves megyei Gyöngyöspatán tíz napon át egyenruhás, részben fokosokkal, ostorokkal felszerelkezett paramilitáris csoportok tartották rettegésben a helyi cigányságot. Tudomásunk szerint nemhogy büntető, de egyetlen szabálysértési eljárás sem indult a rendfenntartás állami monopóliumát magukhoz ragadó szélsőséges alakulatok tagjai ellen (kivéve négy férfit - igazoltatás megtagadása miatt). Az illetékes rendőrkapitány szerint nem történt jogellenes cselekmény, ami ezt megalapozta volna. A március 6-i demonstrációt annak ellenére sem oszlatta fel a rendőrség, hogy ezres nagyságrendű egyenruhás és civil a romákra súlyosan sérelmes jelszavakat skandálva vonult végig a cigánysoron, s ezzel az ott lakókat a gyűlölködéssel való szembesülésre kényszerítette.
Hogyan lehet az, hogy a nyomozó hatóságok vezetői között nincs senki, aki felismerné, hogy igenis vannak olyan büntetőjogi tényállások, amelyeket a gyöngyöspatai terrort fenntartó személyek cselekményei kimerítettek?
A közösség tagja elleni erőszak gyűlölet-bűncselekmény, amit az követ el, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.
Okkal fél
Ám a magyar hatóságok szerint nem valósul meg ez a bűntett, de még a kísérlete vagy előkészülete sem, amikor Gyöngyöspatán az élet kioltására alkalmas eszközökkel felszerelkezett egyenruhás "rendfenntartók" a cigányokat etnikai hovatartozásuk miatt megfélemlítő jelenlétük tűrésére kényszerítik. Ugyanakkor nagy bizonyossággal kijelenthető: ha a hatóságok által meg nem védett romák önvédelemből vagy bosszúból rátámadtak volna az ostorosokra, a "magyarok" közösségének tagja elleni erőszak vádjával letartóztatták volna őket, és hosszú, letöltendő szabadságvesztést szabnának ki rájuk.
Kezd ugyanis kialakulni egy következetes joggyakorlat, amely épp azokkal szemben alkalmazza a fenti büntetőjogi tényállást, akik védelmére többek között megalkották, és akik erre a védelemre az őket érő előítéletesség és diszkrimináció miatt ma leginkább rászorulnának. Miskolcon, Sajóbábonyban és a budapesti Tavaszmező utcában erőszakos magatartást tanúsító romákat példátlanul súlyos szabadságvesztésre ítélték közösség tagja elleni erőszak miatt. (A miskolci esetről lásd cikkünket: Az önmaga ellen fordult törvény, Magyar Narancs, 2010. december 2.)
2009 óta lehetséges a lakosság "egyes csoportjai" elleni erőszakot is annak a tényállásnak a keretében értékelni, ami kizárólag a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási kisebbség tagja ellen intézett támadásra vonatkozott addig. A védettséget a 2008-as Meleg méltóság nenetén történtek miatt terjesztették ki, a "lakosság egyes csoportjai" kategória tehát elsősorban az LMBT-közösség tagjaira, illetve más, hozzájuk hasonlóan megkülönböztetett, előítélettel sújtott csoportokra vonatkozik.
Ez a változtatás meglepő eredményt hozott az ítélkezésben. A miskolci - nem jogerős - ítéletet hozó bíró szerint "a tényállásszerű magatartáshoz az szükséges csupán, hogy a bántalmazás, illetve az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítés a valamely tekintetben együvé tartozó személyek összessége ellen irányuljon (...)". A bírónő tehát minden bizonnyal megállapítaná e bűntett megvalósulását akkor is, ha valaki azért támad rá egy másik emberre, mert az Michael Jackson-rajongó vagy vegetáriánus.
A "lakosság egyes csoportjai" talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás, de annyi intelligencia elvárható a jogalkalmazótól, hogy valamely büntetőjogi tényállást a jogszabály rendeltetésére, a törvény szellemére tekintettel alkalmazzon. Ahhoz, hogy világossá váljon, a miskolci ügyészek és bírák a Btk. 174/B § alkalmazásakor mit értenek félre, tisztáznunk kell, hogy a gyűlölet-bűncselekmények büntetése a kisebbségek védelmét célozza. Az igazi demokráciák elismerik az előítélet-alapú gyűlölet létezését, és azt, hogy ez ellen az államnak fel kell lépnie, ezért az előítélettel sújtott kisebbségeket speciális büntetőjogi védelemben részesítik.
A mértékadó szakirodalom szerint gyűlölet-bűncselekménynek minősül bármely személy vagy vagyon elleni bűncselekmény, amelyben az elkövetők az áldozatot valamely csoporthoz való vélt vagy valós tartozása alapján választják ki. A csoportképzés alapja a csoport tagjainak valamely közös tulajdonsága - nemzeti vagy etnikai hovatartozása, nyelve, bőrszíne, vallása, neme, életkora, szellemi vagy testi fogyatékossága, szexuális orientációja. A gyűlölet-bűncselekmény elengedhetetlen eleme továbbá a csoporttal szembeni előítéletes és kirekesztő gondolkodásmód, amelyhez a bántalmazott személy a valóságban vagy az elkövető által vélelmezetten tartozik. Ha gyűlölöm a szomszédomat, és emiatt megverem, még nem gyűlölet-bűncselekményt követtem el. Ám ha azért gyűlölöm, mert roma vagy meleg, és emiatt támadok rá, akkor igen. Éppen ezért a gyűlölet-bűncselekménynél (hate crime) pontosabb elnevezés az előítélet által motivált bűncselekmény (bias motivated crime). Aminek döntő sajátossága, hogy nem csak a sértettre gyakorol hatást: az egész csoportnak közvetíti azt az üzenetet, hogy ők mások és nemkívánatosak, és a csoport bármely tagja egy következő bűncselekmény áldozata lehet. A "közösség tagja elleni erőszak" tényállás megalkotásával tehát az állam azt tette nyilvánvalóvá, hogy morálisan elítéli a kisebbségek elleni előítéletekből fakadó, általánosításon alapuló gyűlöletet.
Amikor romák Miskolcon és Sajóbábonyban gárdistákra támadtak, jogellenes cselekményük motívuma nyilvánvalóan nem önmagában az volt, hogy e támadás célpontjai a Jobbikhoz vagy a feloszlatott Magyar Gárdához tartoztak - nem az e csoportokkal szembeni előítéletesség döntött tehát. E szervezetek köztudottan, bizonyíthatóan és szisztematikusan a romákat megfélemlítő, uszító és kirekesztő politikát képviselnek, amint ezt a gárdát feloszlató ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla is megállapította. Ne felejtsük el azt sem, hogy a gárdisták sérelmére elkövetett bűncselekmények röviddel a romagyilkosságok után történtek. A megfélemlített, diszkriminált kisebbség tagjai fokozott érzelmi állapotban, az őket kirekesztő csoportok megjelenésétől felzaklatva követték el erőszakos cselekményeiket - feltételezhetően azért, mert azok velük szemben a támadást megelőzően, huzamosan gyűlöletkeltésre alkalmas propagandát folytattak. A romák által elkövetett bűncselekmények motívuma tehát különbözik attól az indítéktól, ami a gyűlölet-bűncselekmények megvalósulásának ismérve. Fogalmi képtelenség, és a törvény céljával és rendeltetésével ellentétes úgy gondolni, hogy a gárdisták a romák részéről előítéletesség elszenvedői: az ugyanis nem előítéletesség, ha valaki alapos okkal fél egy csoportosulástól.
A miskolci ítéletből nem lehet megállapítani, hogy tulajdonképpen mely csoport az, amelyiknek vélt vagy valós tagjaival szemben a bűncselekményt elkövették: a bírónő felváltva hol gárdistákat, hol bőrfejűeket, hol jobboldali radikálisokat, hol egyszerűen magyarokat említ. Az mindenesetre kiderül, hogy a bíróság szerint egy gyűlölet-bűncselekmény védett jogi tárgya lehet alkotmányellenes célra - a romákkal szembeni gyűlölet szítására - szerveződött és emiatt a bíróság által feloszlatott szervezet tagjainak csoportja.
Szít vagy véd
Természetesen nem azt állítom, hogy ezekben az esetekben nem történt bűncselekmény. Ám téves minősítésük súlyosabb büntetések kiszabását teszi lehetővé, s az ítéleteknek szimbolikus üzenetük is van. A jogalkalmazók azzal, hogy ezeket az eseteket romák "magyarok" elleni gyűlölet-bűncselekményének állítják be, azt sugallják: a magyarországi romák nem magyarok. És azt is, hogy Magyarországon nincs romákkal szembeni rasszizmus, viszont a "magyarok" a romák előítéleteinek áldozatai. A téves minősítéssel a jogalkalmazók nemcsak hozzájárulnak, de fokozzák is a cigány kisebbség hátrányos megkülönböztetését.
Mindeközben az utóbbi években számos esetben fordult elő, hogy a nyomozó hatóságok valamely előítélettel sújtott csoport tagjával szemben elkövetett bűncselekmény esetében nem ismerték fel az előítéletet, és alulminősítették a bűncselekményt. Közösség tagja elleni erőszak helyett rongálás miatt kezdett nyomozni a rendőrség akkor, amikor 2010. március 30-án megtámadták a széder estet ülőket. Garázdaság miatt akkor, amikor a 2009. évi melegfelvonulás pólóját viselő nőt a demonstrációt követően csoportos támadás ért. A közösség tagja elleni erőszak miatt indult ügyek száma feltűnően alacsony (évi 1-5) - a jogalkalmazó nem szokott még hozzá, vagy nem ismeri el, hogy Magyarországon a romákkal szemben gyakran követnek el előítéleteken alapuló bűncselekményeket. A bajok egyébként már ott kezdődnek, hogy a romák ellen elkövetett bűncselekmények nagy része el sem jut a vádemelésig: a hatóságok nem fogadják be a cigányok feljelentéseit, vagy ha mégis, előbb-utóbb megszüntetik a nyomozást.
Magyarországon a kutatások szerint a társadalom túlnyomó többsége előítéletes a romákkal szemben, akik emiatt az élet szinte minden területén diszkriminációval szembesülnek. A közösség tagja elleni erőszak tényállását a romákkal szemben alkalmazó joggyakorlat azonban azt mutatja, hogy sem az állam, sem a társadalom nem néz ezzel szembe. Csak remélni tudjuk, hogy a sajóbábonyi ügy vádlottainak cselekményét a Miskolci Bíróság a vádtól eltérően nem fogja közösség tagja elleni erőszaknak minősíteni. Gyöngyöspata pedig arra ad alkalmat, hogy helyes irányt vegyen a jogalkalmazás, és ha késlekedve is, de a hatóságok közösség tagja elleni erőszak miatt megindítsák az eljárásokat azok ellen, akik a gyűlöletet szítják, és megvédje azokat, akik annak elszenvedői.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.
