A történelemben a gyermek világrahozatala és neveltetése sokszor jelent meg államcélként.
- Emlékezzünk Spártára, ahol a fiúgyermekek nem a családban nevelkedtek, hanem egy „katonaiskolában”, mindaddig, ameddig nem lettek hadra foghatók.
- Későbbi korokban, egészen napjainkig, a vezér által irányított állam elvárja a nőktől, hogy gyermeket, lehetőleg fiúgyermeket, gyermekeket szüljenek, s bocsássák az állam, a vezér rendelkezésére.
- A náci birodalom világos célt állított a germán nők elé: szüljenek a vezérnek szőke, kékszemű, magas, sportos, és engedelmes alattvalókat.
A parvenük uralma
Magyarországon mindig létezett, ma is létezik hivatalosan megfogalmazott, vagy hallgatólagosan elfogadott különbségtétel az itt élők között vallásuk, vagyonuk, társadalmi helyzetük alapján.
- A király nélküli királyságban a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedés általában eldöntötte az iskolaválasztás és a továbbtanulás lehetőségét. A magát nyíltan antiszemitának valló kormányzó büszke volt arra, hogy elsőként szentesített 1920-ban egy olyan törvényt, amelynek rendelkezése alapján korlátozták a zsidók felsőoktatásban való részvételét.
-
A létező szocializmus osztályalapon tett különbséget családok és gyermekeik között, hogy a megdöntött uralkodó osztály helyébe kinevelje az új uralkodó osztályt, a munkásszármazású értelmiséget.
| ||
Hasonló folyamat játszódik le 2010-óta. Egy új elit, a Kádár-korban diplomát szerző párttitkárok, gazdasági vezetők, a rendszerváltás gazdasági nyertesei vették át az ország irányítását. A céljuk a gazdasági és a politikai hatalom megtartása bármi áron, lehetőleg örökre. Az elmúlt kilenc év kormányzati tevékenységének középpontjában a hatalom megszilárdítása áll.
Ehhez fiatalítani és bővíteni kellett az elitgárdát és össze kellett kovácsolni a hatalom biztos támogatóit, a Jó Magyarok Táborát. A miniszterelnök-pártelnök jóváhagyásával az elitgárda tagjaivá avanzsálhattak az alapítók gyermekei, rokonai, barátai, iskolatársai, üzlettársai, közismert emberek, köztük számos egykori élsportoló Ők a kiválasztottak, a kiváltságosak.
Mit kell fizetni mindezért?
Nem sokat! Elvárás a miniszterelnök-pártelnök iránti lojalitás, az ügybuzgalom. Körükben előny a cinikusság, a lelkiismeretlenség, a gátlástalanság, a lélektelenség, az ízléstelenség. Sokuk a dzsentriket majmoló parvenü.
A Jó Magyarok Táborába – az elitgárda tagjain kívül – azok tartoznak, akik megingathatatlanul hiszik, az ország irányítását csak a miniszterelnök-pártelnök láthatja el. A Tábor összekovácsolásának eszközei: az információs csatornák, a hírszolgáltatás, az oktatási rendszer, a tudáselosztás államosítása, a háborús hisztéria keltése és fenntartása, az ellenségkép és a félelem érzetének kialakítása és fenntartása, végül, de nem utolsó sorban a pozíciók, a kiváltságok, a különböző javak és szolgáltatások mérlegelési jogkörben történő állami elosztás rendszere.
Varga maradj a kaptafánál
Az állami juttatási rendszer különleges szelete a tudáselosztás rendszere. Minél többen, minél több, minél magasabb szintű ismeretre tesznek szert, minél többen, minél nagyobb jártasságot szereznek, annál nagyobb az esélye annak, hogy sokan, egyre többen boldogulnak, jutnak feljebb, egye feljebb.
Ahogy nő az egyének tudásszintje, úgy nő az esélye a nyitott befogadó társadalom kialakulásának, a társadalmi jólét elérésének. Ehhez ki kell nyitni az iskolák kapuit, meg kell könnyíteni a tanulók előrehaladását az érettségiig, a diploma megszerzéséig, segíteni kell a szülőket gyermekük iskoláztatásában. Ezt nevezik tanszabadságnak, a tanuláshoz való szabad hozzáférésnek.
Fordítva is igaz a történet, csak éppen ellenkező hatással. Nálunk nem is titkolt kormányzati célkitűzés a társadalmi felemelkedés útjának állami kézben tartása, az oktatáshoz való hozzáférés szűkítése. Az elitgárdához tartozók gyermekei számíthatnak a jó oktatásra. Mindenki más reménykedik abban, hogy gyermeke hozzájuthat a sikeres életkezdéshez szükséges szellemi tőkéhez. A legszegényebb, az iskolázatlan szülők gyermekeinek a reménykedéshez sincs joguk.
A szülői jogok államosítása
„Normális” viszonyok között a szülő dönt gyermeke neveltetésének legfontosabb kérdéseiről. 2019. július 12-én az országgyűlés (szándékosan így írva) törvényt fogadott el, amelyben foglaltak alapján a gyermek nevelésével kapcsolatos szülői döntési jogosítványok átszálltak az államra.
Törvénybe foglalták mi a jó a gyermekeknek.
A törvény rendelkezései alól felmentést kérhet a szülő. A kérelmet egy állami hivatal, a felmentést engedélyező szerv bírálja el, mérlegelés alapján. A hivatal döntése azonnal végrehajtható, fellebbezni nem lehet. A döntés ellen bírósághoz lehet fordulni. A bíróság a közigazgatási döntést nem változtathatja meg, csak megsemmisítheti azt. A szülő újrakezdheti az eljárást.
Döntés az óvodába lépésről
A közoktatás rendszerében (azaz a Hoffmann Rózsa féle 2011-es köznevelési törvény elfogadása előtt - a szerk.) az óvoda igénybevétele túlnyomórészt a szülő döntésén alapult. A szülő kérhette gyermeke felvételét az óvodába, amikor hároméves lett. Az óvodai nevelésben való kötelező részvétel abban az évben kezdődött, amelyben a gyermek betöltötte az ötödik életévét. A szülő kérelmére az óvoda vezetője ez alól a kötelezettség alól felmentést adhatott, mérlegelve a családi körülményeket, a gyermek képességeit és a sajátos helyzetét.
Mivel a legszegényebb családok, az alacsony iskolázottsággal rendelkező szülők gyermekei közül sokan nem jártak ötéves koruk előtt az óvodába, 2008. júliusától óvodáztatási támogatást kapott az e körbe tartozó szülő, ha legkésőbb négyéves koráig beíratta gyermekét az óvodába. Ennek hatására jelentősen nőtt az érintett körbe tartozó gyermekek száma az óvodákban.
Az új köznevelésről szóló törvény a kötelező óvodába lépés időpontját lehozta a gyermek hároméves korára, megengedve, hogy a jegyző a gyermeket az ötödik életéve betöltéséig – az óvodavezető és a védőnő egyetértésével – felmentse az óvodába járás kötelezettsége alól.
A júliusi törvénymódosítás az óvodába járás alóli felmentés idejét négyéves korra csökkentette. A jegyző feladatát átadta a felmentést engedélyező szervnek. A szülő gyermekének harmadik életévében május 25-éig nyújthatja be a felmentés iránti kérelmét. A hivatal a gyermek családi körülményei, sajátos helyzete alapján mérlegeli a szülői kérés teljesíthetőségét anélkül, hogy ismerné gyermeket, a családot és az óvodát. Igaz, a közigazgatási hatósági eljárásban az óvoda vezetője vagy a védőnő szakértőként meghallgatható.
Döntés az iskolakezdésről
A közoktatás rendszerében az iskolába lépésnek az volt a feltétele, hogy a gyermek elérje a megfelelő életkort és iskolaérett legyen. Miután a gyermekek fejlődési üteme nagyon eltérő, miután ebben a korban néhány hónap alatt sokat fejlődhet a gyermek, az iskolába lépés eltérő időpontokban történhetett.
| ||
Legkorábban a hatodik, legkésőbb a nyolcadik életévében vált a gyermek tankötelessé. A tankötelezettség kezdetéről az iskola igazgatója döntött, az óvoda véleménye alapján. Az óvoda javaslatára, ha azzal a szülő egyetértett, a gyermek még egy évig az óvodában maradhatott és hétéves korában kezdte meg az iskolai tanulmányait. Különösen indokolt esetben lehetőség volt arra is, hogy még egy további nevelési évben az óvodában maradjon a gyermek és nyolcévesen váljon tankötelessé. Ilyen javaslatot a szülő kérésére a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság adhatott, szükség volt továbbá az óvoda nevelőtestületének az egyetértésére.
A köznevelés rendszerében nem változott meg a korábbi gyakorlat. A tankötelezettség beálltáról való döntés meghozatala azonban átkerült az óvodavezető jogkörébe.
A júliusi törvénymódosítás ebben az ügyben is fordulatot hozott. Minden gyermek, aki adott év augusztus 31-éig betölti a hatodik életévét a törvény erejénél fogva tankötelessé válik. A szülő, gyermeke hatodik életévében január 15-éig kérheti a felmentést engedélyező szervtől, járuljon hozzá, hogy gyermeke az óvodában maradhasson még egy nevelési évig. A hivatal az óvodát szakértőként nem hallgathatja meg, csak a szakértői bizottság rendelheti ki, ha szakértői véleményre van szüksége. Az óvodáztatás további meghosszabbítására nincs lehetőség.
Döntés az iskolába járási kötelezettség teljesítéséről
A közoktatásról szóló törvény szerint a tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető. Nincs szükség engedélyre. A szülő dönt. Amennyiben az iskola igazgatója, a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségét magántanulóként teljesítse vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehetett számítani, bármelyikük kezdeményezésére a jegyző döntött arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának e döntéséhez be kellett szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét.
A köznevelés rendszerében a szülő választási lehetősége megszűnt. A szülőnek kérelmet kellett benyújtania az iskola igazgatójához, amennyiben azt szerette volna, hogy gyermeke a tankötelezettségét magántanulóként teljesítse. Az igazgatónak azt kellett mérlegelnie, hogy a kérelem teljesítése a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos-e. Az iskola igazgatója a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után hozhatta meg a döntését. A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéséhez be kellett szereznie a gyermekvédelmi gyám véleményét.
A júliusi szabályok alapján a tankötelezettség iskolába járással teljesíthető. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv - határozott időre - hozzájárulhat a tankötelezettség egyéni munkarend szerinti teljesítéséhez. [Egyéni munkarendben a tanulót fel kell menteni a kötelező tanórai foglalkozások alól. Tudásáról osztályozó vizsgán ad számot. Ez volt a helyzete a magántanulónak is.] A kérelmet a tanévet megelőző június 15-éig lehet benyújtani. Ezt követően is benyújtható a kérelem, ha az iskolába járást megakadályozó körülmény később keletkezik.
A kérelem akkor teljesíthető, ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja azt, és engedélyezése a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös. Jogszabályban meghatározott esetben az egyéni munkarendet biztosítani kell. A felmentést engedélyező szerv nem ismeri a tanulót, a szülőt és az iskolát. Eljárása során megkeresheti, de nem köteles rá, a gyámhatóságot, a gyermekjóléti szolgálatot, az iskolaigazgatót, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén, a gyermekvédelmi gyámot.
Senkinek, semmi sem jár
Mára mindenki jogfosztottá vált.
- A szülőnek nincs joga otthon tartani és nevelni gyermekét.
- A gyermeknek nincs joga iskolaéretté válni.
- Az iskolának nincs joga kialakítani saját pedagógiai arculatát.
- A tanulónak nincs joga gimnáziumban tanulni, az állam határozza meg, hány férőhely van az egyes iskolákban.
- Az érettségivel rendelkezőnek nincs joga belépni a felsőoktatásba, ha nincs középfokú nyelvvizsgája.
Még sincs semmi baj. Mindenhez hozzájuthat, aki arra érdemes, mert tagja az elitnek. Az is hozzájuthat, aki szerencsés és jut számára megfelelő középiskola. Az elitképzés megszervezése túlnyomórészt nem az állami ellátórendszer feladata. Az arra kiválasztott egyházak kaptak megbízatást, arra, hogy gondoskodjanak a megfelelő színvonalú felkészítés megszervezéséről az elitkörbe tartozó családok gyermekeinek.
Az ehhez szükséges feltételeket a Jó Állam biztosítja. Az itt tanuló diákok többsége felkészül idegen nyelvből az emelt szintű érettségire, amely egyenértékű a nyelvvizsgával, s lehetővé teszi a felsőoktatásba történő belépést.
A Jó Állam a Jó Szülő szerepében is tudja a dolgát. A szülőt korábban megillető jogkörökben döntéshozatalra jogosult hatóság kellő mozgásteret kapott ahhoz, hogy eljárása során ne sérüljenek azoknak a szülőknek a jogai, akik az elitkörhöz tartoznak.
A nem fontos szülők nagy valószínűség szerint el sem jutnak odáig, hogy megzavarják a Jó Állam nyugalmát.
A szerző oktatási szakértő, az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium volt szakállamtitkára.
(Nyitókép: jelenet a Pink Floyd: The Wall című filmből.)
