A beadvány arra hivatkozik, hogy a szervezet rendszeresen megsértette az „idegen ügynökökre” vonatkozó törvényt. Lépett a moszkvai ügyészség is, és a fővárosi bíróságon kérte az önálló jogi személyként működő Memorial Jogvédő Központ betiltását. A főügyészségi keresetet november 25-én tárgyalják, a második feljelentés elbírálását egyelőre nem tűzték ki. Ám az elmúlt hónapok oroszországi fejleményeit látva bizonyosak lehetünk abban, hogy mindkét szervezet sorsa megpecsételődött: aligha történhet meg, hogy a két ügyészi kezdeményezés közül akárcsak az egyiket is visszautasítsa az eljáró bíróság.
Mindez szervesen illeszkedik abba a represszív kampányba, amely Alekszej Navalnij év eleji oroszországi visszatérésével és azonnali letartóztatásával vette kezdetét, majd számos oknyomozó portál és civil szervezet felszámolásával folytatódott. De ez az eset túlmutat az eddigieken, hiszen az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb oroszországi szervezet került a hatalom célkeresztjébe.
Ez a civil kezdeményezés még Gorbacsov idején jött létre. A Memorial magját alkotó csoport tagjai 1987-ben azzal a céllal fogtak össze, hogy emléket állítsanak a sztálini terror áldozatainak. Ám az eredeti kezdeményezés gyorsan túlnőtt e célon, s a politikai üldözöttek sorsának, a sztálini terror működésének a feltárását jelölte meg feladataként. A végül 1989 januárjában megalapított szervezet első elnöke Andrej Szaharov lett, s az azóta eltelt több mint három évtized alatt a Memorial hatalmas munkát végezve felbecsülhetetlen szerepet játszott a szovjet múlt kritikai kutatásában.
A Memorial történeti vizsgálódásai kilenc területre koncentráltak, a két legfontosabb ezek közül talán a Gulag és az államvédelmi szervek története. Az első keretében született meg a szovjet büntetőtáborok rendszerét a maga teljességében feldolgozó, máig megkerülhetetlen kézikönyv (Szisztyema iszpravityelno-trudavih lagerej v SZSZSZR: 1923–1960), míg a másodikban az a két vaskos, enciklopédikus igényű útmutató, amelyben az állambiztonsági szervek vezető munkatársainak szolgálati pályáját mutatták be rendkívüli alapossággal (1. Kto rukovogyil NKVD: 1934–1941, 2. Kto rukovogyil organami goszbezopasznosztyi: 1941–1954). A szervezet munkatársai olyan nem kevésbé fontos területeket is feltérképeztek, mint a szovjet rendszerrel szembeni szocialista ellenállás, a politikai foglyok sorsának alakulása, a hitük miatt üldözöttek története, a szovjet disszidens mozgalom, vagy a „terror topográfiája”. A szovjet–lengyel kapcsolatok tragikusságát szem előtt tartva a Memorialnak külön „lengyel programja” is volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
