Sz. Bíró Zoltán

Az utolsó szegek

Putyin felejtésre ítéli Oroszországot: betilt, elhallgattat

Publicisztika

Az orosz főügyészség november 11-én a legfelsőbb bírósághoz benyújtott keresetében kezdeményezte az egyik legtekintélyesebb oroszországi civil szervezet, a Nemzetközi Memorial felszámolását.

A beadvány arra hivatkozik, hogy a szervezet rendszeresen megsértette az „idegen ügynökökre” vonatkozó törvényt. Lépett a moszkvai ügyészség is, és a fővárosi bíróságon kérte az önálló jogi személyként működő Memorial Jogvédő Központ betiltását. A főügyészségi keresetet november 25-én tárgyalják, a második feljelentés elbírálását egyelőre nem tűzték ki. Ám az elmúlt hónapok oroszországi fejleményeit látva bizonyosak lehetünk abban, hogy mindkét szervezet sorsa megpecsételődött: aligha történhet meg, hogy a két ügyészi kezdeményezés közül akárcsak az egyiket is visszautasítsa az eljáró bíróság.

Mindez szervesen illeszkedik abba a represszív kampányba, amely Alekszej Navalnij év eleji oroszországi visszatérésével és azonnali letartóztatásával vette kezdetét, majd számos oknyomozó portál és civil szervezet felszámolásával folytatódott. De ez az eset túlmutat az eddigieken, hiszen az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb oroszországi szervezet került a hatalom célkeresztjébe.

Ez a civil kezdeményezés még Gorbacsov idején jött létre. A Memorial magját alkotó csoport tagjai 1987-ben azzal a céllal fogtak össze, hogy emléket állítsanak a sztálini terror áldozatainak. Ám az eredeti kezdeményezés gyorsan túlnőtt e célon, s a politikai üldözöttek sorsának, a sztálini terror működésének a feltárását jelölte meg feladataként. A végül 1989 januárjában megalapított szervezet első elnöke Andrej Szaharov lett, s az azóta eltelt több mint három évtized alatt a Memorial hatalmas munkát végezve felbecsülhetetlen szerepet játszott a szovjet múlt kritikai kutatásában.

A Memorial történeti vizsgálódásai kilenc területre koncentráltak, a két legfontosabb ezek közül talán a Gulag és az államvédelmi szervek története. Az első keretében született meg a szovjet büntetőtáborok rendszerét a maga teljességében feldolgozó, máig megkerülhetetlen kézikönyv (Szisztyema iszpravityelno-trudavih lagerej v SZSZSZR: 1923–1960), míg a másodikban az a két vaskos, enciklopédikus igényű útmutató, amelyben az állambiztonsági szervek vezető munkatársainak szolgálati pályáját mutatták be rendkívüli alapossággal (1. Kto rukovogyil NKVD: 1934–1941, 2. Kto rukovogyil organami goszbezopasznosztyi: 1941–1954). A szervezet munkatársai olyan nem kevésbé fontos területeket is feltérképeztek, mint a szovjet rendszerrel szembeni szocialista ellenállás, a politikai foglyok sorsának alakulása, a hitük miatt üldözöttek története, a szovjet disszidens mozgalom, vagy a „terror topográfiája”. A szovjet–lengyel kapcsolatok tragikusságát szem előtt tartva a Memorialnak külön „lengyel programja” is volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.