Tényleg szüksége van Orbánnak Budapestre a gyerekkori álmai megvalósításához?

  • Haskó László
  • 2019. november 24.

Publicisztika

Arra van szüksége, hogy a főváros ne olyan legyen, amilyen mindig is volt.

A két napkeleti önkényúr (teljesen értelmetlen és haszontalan) budapesti villámlátogatása fölveti a kérdést: otthonunk-e Budapest, illetve ki az úr a házunkban? Az új városvezetés kicsit durcás pofit mutatott ugyan a fővárosi közlekedés megbénítása miatt, de ezekre a kérdésekre elodázta a választ. De vajh’ ami késik, az múlik is?

Valószínűleg egy kézen meg lehet számolni azon budapestieket, akik szívesen látták az említett két autokratát. Ha van egyáltalán valaki – már a kipcsak vezéren kívül –, aki kicsit is szívesen látta őket a fővárosban, az biztosan valahol távol, messze a felfordulás helyszínén kívül lakik. Alig hiszem, hogy található mainapság a széles földtekén olyan politikus, akitől jó néven vennénk akár csak egy egyszerű hétköznapunk ilyen durva megzavarását.

A jövendő fölfordulások elkerülésére a főpolgármester új, nagyszerű ötlettel állt elő: konzultálni fog a rendőrséggel és akkor kisebb lesz a cécó. Például nem forrasztják le a szennycsatorna fedeleket, csak lecsavarozzák.

Vagy ráültetnek egy közmunkást.

A rendőrségi megoldást ki is próbálták a leleményesen elhelyezett, csekélyke kétszáz milliárdból leonardói tökéletességűre sikeredett Puskás-stadion megnyitásakor. Vidékről hoztak kiegészítő rendőrszázadokat. Nagyon bejött: csak a város felét tették taccsra. Megérte, jó volt a meccs, mondjuk kikaptunk, mint rendesen, de úgyis a pót-pót-pótselejtezőn dől el minden és a bolgárok ellen a vezér majd összerántja a gárdát – vagy fizet. Szóval, nicht beszaríren, lesz EB meccs a Pusiban, és a vidéki rendőrök jól kijönnek majd a buszoztatott vidéki drukkerekkel. Mi budapestiek meg majd nézzük őket és takarítunk előttük és utánuk.

Ezek a nürnbergi stílusú birodalmi gyűlések csak ujjgyakorlatot jelentenek a magyar főváros fényes jövőjének megteremtéséhez. Mert majd jő a magyar atlétikai vébé, és a felcsúti kisfiú nagy-nagy álma, az ó, ó, ó, Ólimpia! Addigra már eltűnnek Pestről ezek az undorító liberálbolsi polgárnők és polgárok, akik sétálni szeretnek, meg színházba, koncertre járni. Csak egészséges – főleg magyar – férfitesteket lehet majd látni városszerte.

Aki azt kérdezi,

mi szükség van ehhez a népbutító cirkuszhoz az egykor élhető, élvezhető és szerethető Budapestre,

annak nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy semmi. Orbánnak és rossz ízlésű barátainak pontosan az ellenkezőjére van szüksége. Arra tudniillik, hogy Budapest ne legyen. Illetve ne olyan legyen, amilyen mindig volt: minden utálatos politikai térfoglalást túlélő európai kulturális központ, az ő kulturálatlanságuk ellenpontja. Gyűlölik. Azért potyogtatják tele a pocsékságaikkal, hogy kiüldözzék innen Európát.

Könnyen bizonyíthatnák, hogy tévedek. Nyugodtan megépíthetnék az atlétikai stadiont zöldmezősen, valahol az M0-áson kívül. Ha kicsit kevesebbet lopnának, a tervezett pénzből bőven futna vasútra, autópályára, akár a stadion alatti pályaudvarral és parkolókkal. Minden szektorhoz jutna megálló, természetesen a lifthez közel. VB után sem kellene lebontani semmit, akár tíz popfesztivál is mehetne évente. Hogy rosszindulatú vagyok és nagyot tévedek, azt úgy varrhatnák az orromra, hogy a stadion mellé kinövesztenének a földből egy kacsalábon forgó kormányzati negyedet. Nem irigyelném tőlük. Szerintem Budapest tudna mit kezdeni a Várral és a Városligettel. Mondjuk, a Puskás-stadionnal nem.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.