Tényleg szüksége van Orbánnak Budapestre a gyerekkori álmai megvalósításához?

  • Haskó László
  • 2019. november 24.

Publicisztika

Arra van szüksége, hogy a főváros ne olyan legyen, amilyen mindig is volt.

A két napkeleti önkényúr (teljesen értelmetlen és haszontalan) budapesti villámlátogatása fölveti a kérdést: otthonunk-e Budapest, illetve ki az úr a házunkban? Az új városvezetés kicsit durcás pofit mutatott ugyan a fővárosi közlekedés megbénítása miatt, de ezekre a kérdésekre elodázta a választ. De vajh’ ami késik, az múlik is?

Valószínűleg egy kézen meg lehet számolni azon budapestieket, akik szívesen látták az említett két autokratát. Ha van egyáltalán valaki – már a kipcsak vezéren kívül –, aki kicsit is szívesen látta őket a fővárosban, az biztosan valahol távol, messze a felfordulás helyszínén kívül lakik. Alig hiszem, hogy található mainapság a széles földtekén olyan politikus, akitől jó néven vennénk akár csak egy egyszerű hétköznapunk ilyen durva megzavarását.

A jövendő fölfordulások elkerülésére a főpolgármester új, nagyszerű ötlettel állt elő: konzultálni fog a rendőrséggel és akkor kisebb lesz a cécó. Például nem forrasztják le a szennycsatorna fedeleket, csak lecsavarozzák.

Vagy ráültetnek egy közmunkást.

A rendőrségi megoldást ki is próbálták a leleményesen elhelyezett, csekélyke kétszáz milliárdból leonardói tökéletességűre sikeredett Puskás-stadion megnyitásakor. Vidékről hoztak kiegészítő rendőrszázadokat. Nagyon bejött: csak a város felét tették taccsra. Megérte, jó volt a meccs, mondjuk kikaptunk, mint rendesen, de úgyis a pót-pót-pótselejtezőn dől el minden és a bolgárok ellen a vezér majd összerántja a gárdát – vagy fizet. Szóval, nicht beszaríren, lesz EB meccs a Pusiban, és a vidéki rendőrök jól kijönnek majd a buszoztatott vidéki drukkerekkel. Mi budapestiek meg majd nézzük őket és takarítunk előttük és utánuk.

Ezek a nürnbergi stílusú birodalmi gyűlések csak ujjgyakorlatot jelentenek a magyar főváros fényes jövőjének megteremtéséhez. Mert majd jő a magyar atlétikai vébé, és a felcsúti kisfiú nagy-nagy álma, az ó, ó, ó, Ólimpia! Addigra már eltűnnek Pestről ezek az undorító liberálbolsi polgárnők és polgárok, akik sétálni szeretnek, meg színházba, koncertre járni. Csak egészséges – főleg magyar – férfitesteket lehet majd látni városszerte.

Aki azt kérdezi,

mi szükség van ehhez a népbutító cirkuszhoz az egykor élhető, élvezhető és szerethető Budapestre,

annak nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy semmi. Orbánnak és rossz ízlésű barátainak pontosan az ellenkezőjére van szüksége. Arra tudniillik, hogy Budapest ne legyen. Illetve ne olyan legyen, amilyen mindig volt: minden utálatos politikai térfoglalást túlélő európai kulturális központ, az ő kulturálatlanságuk ellenpontja. Gyűlölik. Azért potyogtatják tele a pocsékságaikkal, hogy kiüldözzék innen Európát.

Könnyen bizonyíthatnák, hogy tévedek. Nyugodtan megépíthetnék az atlétikai stadiont zöldmezősen, valahol az M0-áson kívül. Ha kicsit kevesebbet lopnának, a tervezett pénzből bőven futna vasútra, autópályára, akár a stadion alatti pályaudvarral és parkolókkal. Minden szektorhoz jutna megálló, természetesen a lifthez közel. VB után sem kellene lebontani semmit, akár tíz popfesztivál is mehetne évente. Hogy rosszindulatú vagyok és nagyot tévedek, azt úgy varrhatnák az orromra, hogy a stadion mellé kinövesztenének a földből egy kacsalábon forgó kormányzati negyedet. Nem irigyelném tőlük. Szerintem Budapest tudna mit kezdeni a Várral és a Városligettel. Mondjuk, a Puskás-stadionnal nem.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.