A Népszabadság cikkei Gansperger Gyula (az ÁPV Rt. új elnök-vezérigazgatója) és Simicska Lajos (egy hete kinevezett APEH-elnök) cégalapítási üzelmeiről, valamint a Napi Maóban megszellőztetett több száz milliós nagyságrendű Bábolna-ügy - amelyben előkerül a szocialisták régi-új erős emberének, Nagy Sándornak a neve - nem az önkormányzati kampány részei. Ennél sokkal többről van szó: az ország két legnagyobb pártja úgy döntött, felmossa a másikkal a budi kövét.
Az első menet az MSZP-é: a Fidesz káderei egyelőre képtelenek értelmes választ adni arra, hogy - az adómegkerülés alaposan gyanítható szándékán túl - vajon mi okuk volt veszteséges vállalkozásaikat nem létező (vagy legjobb esetben is: egyelőre sehol nem fellelhető) külföldiek nevére átjátszani. Nemhogy értelmes, de semmilyen választ nem tudnak adni: vagy hallgatnak (mint tette eddig Simicska), vagy fenyegetőznek (mint Gansperger, aki szíve szerint a Népszabadság privatizációját vizsgálná kissé). Az egyik cég kapcsán Orbán Viktor neve is előkerült, s bár a Népszabadság tisztességgel hozzátette, hogy innen a miniszterelnök már 1991-ben kilépett, azzal azért nem árt tisztában lennünk, hogy a magyar ember ilyenkor mutatóujját jelentőségteljesen fölemeli: nem zörög a haraszt etc.; és ha a magyar ember azt látja, hogy a zavaros ügyek kapcsán emlegetett honfitársát dafke kinevezik APEH-elnökké, és hallja, hogy a kinevezést megindokolni képtelen miniszterelnököt, aki amúgy az éles eszéről meg a riposztjairól közismert, úgy szorítja a 16 óra riporternője a sarokba, hogy csak na, s ha ráadásként hallja Deutsch preminisztert is, akinek Simicska kinevezését illetően csak annyira futja, hogy "érvényesült a polgárok akarata", nos, ekkor a magyar ember pök egyet, és legyint. Egyformák ezek mind, lopnak, csalnak, hazudnak.
Kérdés, hogy a szocialisták kihoznak-e ebből valamit. Az egyik adu - ha nem maga az ász - számukra az a Fidesz-közeli vállalkozás lehet, amelyik kapcsolódik a Postabank egyik cégéhez; s ha hinni lehet a Népszabadságnak, ez utóbbinak éppen akkora a részesedése az előbbiben, amekkora összegről a választások előtt sutyorogtak a jól értesültek. Hogy tudniillik épp ennyivel kínálta meg a bank a Fideszt. Erre az egyelőre pletykának minősítendő állításra a lap még véletlenül sem célzott, de ne lepődjünk meg nagyon, ha a dolgok menete errefelé kanyarodna.
Ám ennek ellenére úgy tűnik, a zászló inkább a Fidesznek áll. Joszif Tot meg Kayim Ibrahim - egyelőre fiktív - cégvezetőkre a Fidesz a Bábolna Rt. félmilliárdjával válaszolt, amelyből Nagy Sándor cége, a Trend Gazdaságkutató Rt. állítólag 11 millióval részesült. A következő botrány a Nádor Rt. körül jegecesedik majd ki. Az érintettek mindent tagadnak, és tagadni is fognak. De lehet, hogy ez kevés lesz.
Jó okunk van feltételezni, hogy a kormány (a Fidesz) kezében vannak az erősebb tromfok: az irattárakon ők ülnek, az utolsó szó tehát mindig az övék lesz. S az adok-kapokban sem ők húzzák majd a rövidebbet. Népszerűségük a választások után tovább nőtt, van tehát miből veszíteni. Az MSZP ellenben kaotikus állapotban van; ha a Fidesz az elkövetkező hetekben ügyesen adagolja a szocialista politikusok meg az ő üzletfeleik homályos gazdasági ügyeit, akkor az MSZP-nek viharos kongresszusa lesz. A ki a felelős ezért a mocsokért munkacímű önvizsgálat és pszichodráma akár a pártot is szétvetheti. De az MSZP egy jó darabig mindenképpen magával meg a vádak cáfolásával lesz elfoglalva.
És nem a kormány tevékenységének ellenőrzésével és kritikájával.
