Tíz ok, amiért Putyin most támadta meg Ukrajnát

Publicisztika

Az orosz elnök 2005-ben, második elnöki ciklusa kezdetén egy a Kremlben elmondott beszédében a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a Szovjetunió felbomlását. Azóta készült arra, hogy ezen változtasson.

De miért most és miért háborúval gondolja megoldani grandiózus tervének végrehajtását?

1. Moszkva eddigi törekvései arról szóltak, hogy az energiaszállítások révén új, gazdasági és politikai függőség megteremtésével, és a hozzá hű, lojális helyi kormányok hatalomba juttatásával és ott tartásával próbálta megindítani az önkéntes és békés reintegrációt. Ám e próbálkozások eddig nem váltak be, és nem hozták a várt eredményt.

2. Az orosz hadsereg modernizációs programjai most értek el újabb mérföldkövet. Az újonnan kifejlesztett fegyverrendszerek hadrendbe állítása mostanra megtörtént.

3. Az orosz elnök nagy álma, hogy ismét megvalósítsa Szovjetunió egységét, ami eddig békés úton nem ment. Még a nagyon baráti belarusz elnök is ragaszkodik a hatalmához. De az idő sürgeti Putyint, így fegyverrel gondolja felgyorsítani a folyamatot.

4. Az orosz elnök autokrata politikus, tehát olyan motivációi is vannak, amelyek egy demokratikus államban elképzelhetetlenek. Putyin az idén októberben lesz 70 éves, addigra szeretné a nagy álmát megvalósítani. Mint mindenki, aki háborút kezdeményez, ő is a villámháborús győzelemben reménykedik. Kiegyezne az októberi győzelemmel, de igazából már a szokásos májusi győzelmi díszszemlére szeretné a tervét megvalósítani.

5. Putyin már több mint húsz éve van a hatalom legfelső csúcsán és még szeretne nem kevés évet ott eltölteni, de már mint a birodalom újbóli egyesítője, megteremtője. Vagy megcsinálja most, vagy utána sokáig senki nem lesz abban a helyzetben, hogy egy ilyen háborús vállalkozásba belekezdjen.

6. Megvárta a számára szimbolikus jelentőséggel is bíró pekingi téli olimpiai játék végét és másnap támadott. Kína hallgatólagos hozzájárulásával.

7. Kihasználja a vele potenciálisan szemben álló nagy nyugat-európai országok jelenlegi interregnum helyzetét. Németországban tizenhat év után van új kancellár, aki most tanul bele a pozíciójába. Franciaországban tavasszal elnökválasztás lesz, és korántsem biztos, hogy a jelenlegi elnököt újraválasztják. Nagy-Britanniában sem biztos, hogy a mostani miniszterelnök még sokáig a hivatalában marad. Olaszországban évtizedek óta permanensen kormányválság van. Az Egyesült Államok is csúnyán megégette magát az Afganisztánból történő kivonuláskor. Nem valószínű, hogy pár hónappal később ismét szívesen háborúzni akarna. Egyébként is a Covid-járvány mindenki figyelmének nagy részét leköti.

8. Oroszország lakosságának a természetes fogyása a koronavírus-járvány idején megközelítette a 2 millió főt. A lassan harminc éve tartó drasztikus – a csaknem 15 milliós – népességcsökkenés egyre nagyobb probléma a hadsereg utánpótlása szempontjából is.

9. Oroszországon belül a legnagyobb lobbierővel rendelkező nehéz- és hadiipari komplexum, illetve az energiaipar érdekei az elmúlt években sokat sérültek. Az ország energiahordozó exportját egyre inkább veszélyeztetik az esetlegesen sikerre vitt párizsi és glasgow-i klímaegyezmények. Ez utóbbit Oroszország már alá sem írta. A megújuló energiaforrások felhasználására történő sikeres európai átállás a legnagyobb orosz exportpiacot szüntetné meg.

10. Az orosz hadiipar legnagyobb vásárlói közül Szíriában véget ért a polgárháború, de az orosz katonák és fegyvertervezők sokat tanultak az ottani tapasztalatokból. A másik legnagyobb vásárló Venezuela pedig konkrétan államcsődben van.

És még lehetne folytatni...

(A szerző közgazdász-geográfus, egyetemi oktató)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.