Különböző előreszámítások
A demográfia hideg, kemény tudomány, s az előrejelzései egy emberöltőn belül nagyon pontosak. Aki nem született meg 1995-ben, az nem fog családot alapítani 2020-ban. Ha az 1980-ban született nő eddig nem adott életet gyermeknek, akkor igen kicsi a valószínűsége, hogy ezt még meg fogja tenni. Ma már tudjuk, hogy a 90-es években mintegy hatszázezerrel kevesebb gyermek született Magyarországon, mint a 70-esekben. De a 80-as években is jelentős volt a fogyás, ezért a 2010-es években kivándorlás nélkül is egymillió fővel lett kevesebb az a 20 és 40 év közötti korosztály, amely jellemzően gyermeket vállal.
Mivel ma Magyarországon egy férfira és egy nőre csak körülbelül másfél gyermek jut, két generáció alatt az elmúlt évekre jellemző kivándorlási hullám nélkül is 8 és fél millióra csökkenne az ország lakossága. Nagy valószínűséggel kijelenthető tehát, hogy 28 év múlva, 2050-ben az egykor tízmilliós Magyarország lakossága 8,2 és 9,3 millió fő között lesz, és minden dolgozó felnőttre vagy felnőtt párra kétszer annyi eltartandó idős ember jut, mint most. Az alsó becslés a KSH Népességtudományi Intézetétől származik, a felsőt az EU statisztikai hivatala, az Eurostat készítette. A két előrejelzés között csak azért ekkora a különbség, mert az Eurostat luxembourgi központjában nem képesek felfogni, hogy a magyar kormány miért követ el mindent az emberek életének megrövidítéséért. A magyar és az uniós demográfusok között nem arról van vita, hogy hány gyermek vagy munkaképes korú felnőtt lesz Magyarországon, hanem arról, hogy az idős emberek milyen sokáig fognak élni.
A 8,2 millió és a 9,3 millió fő azonban nem ugyanaz – a két ún. előreszámítás más korösszetételt, más adóbevételeket, más bajokat jósol. A magasabb érték lényegesen kisebb extra adóteherrel, gyereknevelési nehézséggel, infrastruktúra-fenntartási problémával járna. Huszonnyolc év alatt sok minden változhat – az pedig, hogy milyen országban fogunk élni a következő tíz, húsz, harminc évben, néhány döntéstől függ. Ezek közül a legfontosabb az, hogy mennyi bevándorlót integrálunk a magyar társadalomba. A második azt érinti, hogy mennyit fektetünk népegészségügybe, és milyen hatékonysággal tesszük ezt. És végül a családpolitika is képes kis mértékben befolyásolni azt a soktényezős döntést, hogy egy nő szül-e gyermeket, és ha igen, hányat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
