Rév István

Turán nevében

A levéltár lovagtornya és Fülep Lajos emlékezete

  • Rév István
  • 2021.01.13 21:00

Publicisztika

A budapesti Vízivárosban, az általa tervezett neogótikus református templom oldalán, neogótikus piedesztálon áll Pecz Samu műépítész középkori jelmezbe öltöztetett, embernagyságúnál szerényebb szobra.

A emlékmű visszafogott mérete ellenére Pecz Samut ma a magyar historizmus egyik kiemelkedő építészeként tartja számon a hivatalos vélekedés. Egyetlen, a korszerű tartószerkezetet látható módon, a funkció szolgálatába állító épülete a Vámház körúti Központi Vásárcsarnok neogótikus épülettömbje. A rossz emlékezetű 2020 utolsó napjaiban tudatta a Nemzeti Hauszmann Program a mit sem sejtő közönséggel, hogy visszaépíti a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téren álló, Pecz Samu által tervezett épületének 1945-ben lebontott 76 méter magas tornyát. (A toronyról és történetéről lásd múlt heti cikkünket: „Majd kipanamázzuk”, Magyar Narancs, 2021. január 7.)

„Ki nem elégíti”

A levéltár épületét eredetileg, a 19. század legvégén, nem a Bécsi kapu térre szándékozták felépíteni. „[S]zóba került a Koronázó templommal szemben, előbb a Pénzügyminisztérium által elfoglalt teleknek felhasználása az orsz. Levéltári épület elhelyezésére… Nézetem szerint a kijelölt telek nem is lett volna különösen alkalmas a levéltári épület elhelyezésére, mert, a Mátyás templomot a tervbe vett levéltár tervezett nagy magasságánál és nagy tömegénél fogva, hatásában nagyon kedvezőtlenül befolyásolta volna…” – emlékezett „saját leírása szerint” 1920-ban Pecz Samu. A választás végül az egykori bosnyák laktanya Bécsi kapu téri telkére esett, ahol a műépítész szerint „az épület nagy tömegénél és magasságánál fogva a Várhegy északi oldalán lévő épületeknek megfelelő művészi befejezést adhat… A Várhegy déli oldalán a királyi palota, középen a koronázó Mátyás templom, az északi oldalán pedig az Országos Levéltár emelkedik ki, amelyek a többi, kisebb magasságú épületekkel együtt, a Várnak festői körvonalat kölcsönöz”.

A várbeli épületek méretéhez és tömegéhez képest túlméretezett és túlsúlyos, irdatlan tömegű épülethez Pecz egy 76 méteres, aránytévesztett tornyot tervezett. „…tűzbiztonsági okokból épült egy 76 méter magas torony, melyben körülbelül 45 méter magasságban egy 60 köbméteres vizet tartalmazó víztartó nyer elhelyezést. A fűtőkazánok füstjének elvezetésére, az előbb említett tornyot felhasználva az egy méter belső átmérőjű kéményt ennek közepébe helyezem. A kéménybe felszálló égéstermények a levéltár épülete felett, mint­egy 76 méter magasságban jutnak a szabadba, miáltal az iratokra ártalmas korom közeli lehullása elkerültetett. A torony három célt szolgál: vízgyűjtő-medence, kémény és lépcső, de egy­úttal, mint kilátótorony is szolgál. Az épület formai kiképzésénél a román stílus formáit szabadon használtam fel.”

Memorial Well of Samu Pecz by Lajos Berán, Sándy Gyula (architec

 
Pecz Samu szobra és műve
Forrás: Wikipedia 

A képzeletbeli északnémet lovagvár tornyára emlékeztető kazánkémény egyik ihletője a budavári királyi palota délnyugati tornya lehetett, amelyet a 15. század utáni forrásokban „István herceg tornyaként” említenek. A gótikus tornyot Károly Róbert legkisebb fia, Anjou István budai tartózkodása alatt, valamikor 1347 és 1353 között építhették a herceg várbeli palotájának részeként. A középkori palotaegyüttesnek ezt a legmagasabb építményét török ágyúk lőtték szét 1526 szeptemberében.

A levéltár volt igazgatója, Reisz T. Csaba kutatásaiból tudjuk, hogy végül nem épült belé víztároló, így tűzbiztonsági szempontból a torony feleslegessé vált. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter egy 1912-ben tartott egyeztetésen a víztorony építését „célszerűségi, szépészeti és takarékossági okokból” is mellőzendőnek nyilvánította. Ám Hauszmann Alajos, aki az 1905-ben befejezett királyi palota tervezőjeként a várdombot törpe háttérré változtatta, s aki most szakértőként vett részt a tervezés folyamatában, támogatta a 76 méteres torony megépítését a várdomb északi oldalán. A füstölgő torony, a kortársak döbbenetére, végül fel is épült.

Az 1923-ban befejezett épület tornyának átépítése már alig néhány évvel az új levéltár megnyitása után napirendre került. Klebelsberg Kuno, a mélyen konzervatív vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1928-ban megbízást adott a monstrum áttervezésére, méreteinek, arányainak csökkentésére; indoklása szerint „a torony a művészi követelményeket teljesen ki nem elégíti”. A torony állaga már a harmincas évekre súlyosan leromlott, alapos javításra szorult, kiderült, hogy szerkezete hibás. A II. világháborúban, a főváros ostroma során belövések és tűz következtében a levéltár épülete és gyűjteményei súlyos károkat szenvedtek, a torony életveszélyessé vált. 1945 nyarán robbantással ledöntötték.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk