A karácsony előtt megjelent, Orbán Viktor szignálta kormányhatározat egy újabb, száz évvel ezelőtti műtárgy visszaépítését rendeli el az építészszakma véleményezése nélkül a budai Várnegyedben.
Kéne egy ház
Az első hazai modern levéltár annak az 1874-es minisztertanácsi határozatnak az alapján született, amely eldöntötte, hogy az országszerte számos helyen tárolt iratanyagokat egyesítsék. Az így létrejött új Magyar Országos Levéltár (amelyet 2012 óta Magyar Nemzeti Levéltárnak neveznek – L. T.) élén 1903-ban bekövetkezett haláláig Pauler Gyula főlevéltárnok állt, az ő majd’ 30 éves működése alatt vált az intézmény világszínvonalúvá, de csak tudományos értékeinek tekintetében. Pauler művének megkoronázása lett volna, ha a felbecsülhetetlen értékű, de a működése idején folyamatosan ide-oda költöztetett iratokat egy épületben helyezik el, ám ez egyre inkább elhúzódott. A főlevéltárnok egy 1897-ben kelt levelében indulatosan írja, hogy a levéltári épület viszonylatában „az oláhok is Bukarestben már megelőznek minket”, ezért nagy reményeket is fűzött két évvel később Széll Kálmán miniszterelnöki javaslatához, amely a „levéltári követelményeknek megfelelő palota” építését szorgalmazta; a levéltár vezetőjét pedig azzal bízta meg a miniszterelnök, hogy készítsen építési programot. Mindezt Pauler részletesen kidolgozta, olyanokra is kitérve, hogy az épület önálló háztömb legyen, hogy a későbbiekben – az iratok gyarapodása miatt – bővíteni lehessen, s fordítsanak különös gondot a természetes fényekre és a tűzvédelemre, de még arról is említést tett, hogy az állványok 2,25 méter magasak legyenek. Egyúttal a neves építészt, Pecz Samut bízta meg azzal, hogy készítsen vázlatokat. Igaz, még az sem volt tisztázott, hogy pontosan hol kellene felhúzni az új épületet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
