Üzenetek Amerikából: nagy esélyt kapna Magyarország, ha kihámozná belőlük a lényeget

  • Haskó László
  • 2019. május 16.

Publicisztika

Két utazás: a harsány és a halvány.

Már az is arculcsapás a magyar polgárok többségének, hogy Orbán (nyakkendőjét, zakóját igazgatva) átléphette a Fehér Ház küszöbét.

Meglepetésről persze szó sem lehet. A jelenlegi főbérlőtől minden és mindennek az ellenkezője elvárható. Trump elnöknek önnön képességei felméréséhez, helyzete szilárd voltának mérlegeléséhez se kedve, se képessége.

Csakúgy, mint a felcsúti vendégnek, aki Európa legkeresztényebb DNS-ének tudja magát. Mindketten inkább a hülyét játsszák, mert a szavazóik ilyesmire vetődnek. De ahogy a ripacs sem szabadul könnyen színpadi szerepétől, ők sem. Jól elbeszélgettek, egymás nagyságát mély tiszteletben tartva. A modor tehát mindkét oldalon félelmetes.

Trump azt mondta Orbánnak, olyan mintha ikrek volnánk

Az USA budapesti nagykövete szerint Trump és Orbán nagyon hasonlóan látják a világot, okkal reméli, hogy kapcsolatuk nagyon jó irányba fog fejlődni. Biztos benne, hogy a magyar miniszterelnök testestül-lelkestül a NATO-val és a Nyugattal van, inkább mint bárki mással.

De sokkal nagyobb baj is van.

Ez a találka nem kevesebb mutat, mint a keresztény-demokrácia morális csődjét. Az, hogy a két politikai ripacs úgy kerülhetett ilyen pozícióba, hogy országuk polgárainak kisebbsége szavazott rájuk, az a félrevezetés művészetének igen magas foka.

A globális fals információ-bőség és a Finkelstein féle amorális manipulátorok pompás összjátéka ördögi. És távolról sem egyedülálló, még kevésbé lesz ritkaság a közeljövőben. Csak remélhetjük, hogy egyszer majd a keresztény világ kormányzása vissza tud térni a krisztusi erkölcshöz.

Biztosak nem lehetünk benne, de a kérdés most az, hogy addig mi lesz? Ugyanis ezek a kellemetlen, felelőtlen bohócok mindenre képesek, és módjuk is van veszélyes dolgokat cselekedni. Például, ha Trump – amint hírlik – fegyvereket ad el annak az Orbánnak, aki Kárpátalja autonómiáját áhítja és olyan később életveszélyt okozó ostobaságokat csinál, olyat, mint a budapesti Trianon-emlékmű.

Ilyesmi csak úgy fordulhat elő, ha az Egyesült Államok elnökének nemcsak fogalma nincs Közép-kelet Európáról és a NATO valós céljáról, de nem is akar tudni róla.

Az amerikai adminisztráció józanabbik fele

annyit talált ki, hogy a Kárpát-medence keresztény géniusza elnöki meghívásának ellentételezéseként meghívta a magyar ellenzék egyetlen sikeres emberét, akinek programja pillanatnyilag egyedül tűnik alkalmasnak a felcsúti rendszer megdöntéséhez.

Ezt az esélyt kapná Magyarország, ha venni tudná az üzenetet. Félek, hogy médium hiányában és az elkopott parlamenti ellenzék becsvágyó önzése miatt ezzel sem tudunk élni.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.